- Hogy mi? - kiáltott Emma. - Hogy lehettél te terhes? Hisz... Akkor... Nekem Adrien az... apám?
Marinette sóhajtott egyet. A mellette fekvő férfi is.
- Igen... De mégse - tette hozzá Marinette. - Adrien az apád. De Hugonak és Luisnak (nemtom, hogy írják) is.
Emma ránézett az Anyja mellett fekvő férfire. Az bólintott.
- Hadd mutassam be neked Adrien Agrestet - köhögött Marinette.
Emma tátott szájjal nézte az öreg, ráncos Adrient.
- De... De hát neked nem ez a neved! És amúgy is Anya te azt mondtad, hogy nem Apával találkoztál először! - Kiáltott a lány.
Adrien előredőlt és egy hatalmasat köhögött szőke fürtjei alatt.
- Megváltoztattam a nevem. Ki akart volna olyan néven élni, amit egy csaló apa adott neki? - Kérdezte Adrien. - Ja, és anyád nem hazudott: a történetben először Tikki - vel találkozott.
A két öreg elmosolyodott, viszont lányuk nem gondolta ilyen viccesnek a dolgot.
- De akkor is... Miért csak most mondtátok el?
- Tudod, lányom, még akartunk várni vele...
A két öreg egymáséba szorította kezét és visszadőltek az ágyba. Egyszerre köhögtek és egyszerre mondták ki a mondatot:
- Csodák léteznek, csak hinni kell bennük!
Marinette és Adrien lecsukták szemüket, és egyszerre múltak ki a világból. Emma sírva borult rájuk és még sokáig égett benne a mondat: Csodák léteznek, csak hinni kell bennük. És a két hős kezében ott melegedett a két talizmán - amely meghódította egész Párizst, de legjobban e két kamasz szívét - a Fülbevaló és a Gyűrű. <3