" - Úristen, Anya! - szólt csodálkozva Emma - De kár, hogy ez csak egy mese! Pedig nagyon menő! "

Délután 5 volt. Telefonomat fogtam és hallottam amint kicsöng. Alyát hívtam.

- Szia, kislány! Mizu? Miért hívtál? - vette föl.

- Hali! - köszöntem és Adrien felé neztem. Ő délutáni alváson volt (aludt) - Hát... Adrien és én...

- Hogy, mi? Na halljam, mi történt? - kérdezte.

- Hát... tegnap este... - kezdtem.

Barátnőm fülsiketítően sikoltott. Eltartottam fülemtől a mobilom.

- Csak azt ne mond, hogy... Na szóval érted!Lefeküdtetek?? És most jártok? - kérdezte pörögve.

- Igen, igen...

Megbeszéltem vele a bulit. Beleegyezett. Adrien is felébredt és 10 órakor fel is mentünk bulizni. Majd megláttuk Alyát és Ninot. Elmondtuk nekik a nagy hírt, hogy lehet, hogy elutazunk.

- Mii?? - csodálkozott Alya.

- Hát ez menő, öcskös! - nevetett Nino.

A zene hangosan sípolt a fülembe. Táncoltunk, ittunk, hánytunk...

HA NAGYOBBAK LESZTEK MEGÉRTITEK (NEM TUDOM HÁNY ÉVESEK VAGYTOK, LEHET, HOGY ÉRTITEK) :)

Alya annyira berugott, hogy hazavitte Nino, aki nem ivott, mert vezetett. Ekkor megláttam egy felém közeledő lányt. Na ne!

- Marinette Dupain - Cheng! - gyúnyolt.

- Chloé? - csodálkoztam.

Chloé még mindig ugyanúgy nézett ki. Csilivili ruhában csillogott.

- Na, én mentem. Nem beszélek ringyókkal - fordult el.

Adrien mérgesen nézett rá.

- Hagyd abba, Chloé! - szólt rá.

A lány megfordult.

- Csak, nem? Csak nem, Adrien drágám! Jajj de rég láttalak! - ölelte meg Chloé Adrient.

Adrien levetette Chloét magáról.

- Én kimentem levegőzni! - mentem kifelé.

Mikor már úgy döntöttem megnyugodtam bementem. Majd szívem elhervadt amit láttam: Adrien és Chloé csókolózott. Úgy éreztem nem levegőztem eleget, ezért újra kimentem, de már nem csak levegőzni. Könnyeim patakban folytak szemeimből... :(