(Tikki szemszöge) 

-Hát az egész úgy kezdődött, hogy a Mester megteremtett minket Kwamikat. Egyszer megengedte, hogy találkozzunk. Az első Kwami aki szimpatikus volt az Plagg volt. Ha jól tudom most ő Macskáé. Szóval eléggé összebarátkoztunk. Aztán egy nap...- bekönnyesedett a szemem- egy nap meghívtam randizni és eljött!

-Dehát ez tök jó!-Kiáltott Marinette- Amúgy ismered Fekete Macska Kwamiját?      

-Várd ki mi jön ez után! Szóval elmentünk. Ő camambertet kért én egy kis sütit. De mindegy nem számít! Nagyon megízlett neki a camambert. Teljesen felpörgött. Velem nem is törődött!-sírtam el magam és vissza emlékeztem-Aztán megkérdeztem, hogy én vagy a camambert? És, és... 

(Az én szemszögöm) 

Szegény, Tikki-gondoltam. Tudom hogy most már nem tudja folytatni ezért nem is erőltettem. Tudtam, hogy ez a Mlagg vagy ki a camambert választotta. Szegény! Elszomorodtam. Hazafelé mentem, majd veszekedés hallottam. Megfordultam. Nino és egy (számomra) ismeretlen emberrel veszekedett. Olyan negyvenes pasas lehetett. Pár perc után ki is derült ki az:

-De, fater!-kiáltott Nino-Nem vagyok már gyerek! 

-Nino Lahiffe! Azt mondtam, hogy nem!-szólt vissza Mr. Lahiffe.

-Most akkor mit mondjak Alyának? Te vagy a legrosszabb apa.-morogta Nino. 

Az apja ijedt tekintetet vágott majd egy "Még a saját fiam se hallgat meg"-es morgással elballagott. Nagyon meglepődtem és megijedtem. Szegény Mr. Lahiffe! Nagyon elszomorodhatott. Majd úgy gondoltam, megyek. Hát elindultam. 

(Mr. Lahiffe szemszöge) 

Nagyon elszomorodtam. Már nincs senkim! A fiam azt mondta rám, hogy a legrosszabb apa vagyok. A feleségem meghalt. 

-Hmgg...-hörögtem nagyokat dühödve.

(Halálfej szemszöge) 

-Hahaha! Úgy látszik Párizs megint gazdagodott egy dühös emberrel-kiáltottam...