Felébredtünk. Adrien fél kézzel átkarolt én a csupasz felső testére hajtottam a fejem.

-Szia!

-Jó reggelt!-suttogtam-Kérsz kakaót?

-Az mindig jól jön-mosolygott Adrien.

Felöltöztünk, majd lementünk kakaóért. Kiöntöttem a tejet, bele kavartam a kakaóport és betettem a mikróba. Miközben zúgott én Adriennel beszélgettem:

-Ma találkozunk, Alyával és Ninoval-ásítottam. Csipogott egyet a mikró: ez jelezte, hogy kész a kakaó. Kivettem és oda adtam Adriennek, aki elkezdte fújogatni mivel egy kicsit túl sült.

-Öhm... Szerinted nem kellene elmondanunk nekik?-kérdezte.

-Mit?

-Hát ezt az egészet! Hogy mi vagyunk Katica és Macska!

-Ja azt! Hát... Jó rendben de nem írhatja meg a Katiblogon!

Délután elmentünk Alyáékkal találkozni. A parkban beszéltük meg. Megláttuk őket.

-Hali!

-Sziasztok!

-Üljünk le!-szóltam.

Leültünk.

-Mizu, Kislány?

-Semmi különös. De Adriennel el akarunk valamit mondani nektek.

-Na! Had halljuk!- kiáltott Nino.

-Sst! Ez titok! De mi Adriennel... szóval mi... hát... Mi vagyunk Katica és Macska!

Alya jót nevetett.

-Hát, kislány! Tudtam, hogy van humorod, de, hogy ekkora!

-Nem! Marinette igazat mond!-szólt Adrien.

-Mii?-Alyának leesett az álla-Te K-Katica? M-Macska? Úristen! Hát ez remek! Mindent el kell mesélnetek! És adtok majd interjút? Kérlek! Hát ezt nem hiszem el! Az én legjobb barinőm Katica? Behalok! Szóval neked is volt egy olyan kis Kwamid! Vagyis... Öhm semmi...

-Nyugi, Alya! Tudjuk, hogy neked is van egy Kwamid! -szóltam.

Alya össze zavarodott.

-Hihi! De hát...a Kwamim azt mondta, elvették a talizmánotokat!-mondta kipirulva Alya.

Adrien és én mindent elmeséltünk nekik.

-Hogy mi?-kérdezte Nino-Hát ez nem kóser!

Elmentünk és beültünk egy kis limonádézóba. Odajött hozzánk a pincér.

-Jó napot! Négy limonádét kérünk!

-Más valamit?-kérdezte.

-Nem, köszi!-szóltam majd elment-Ezután haza megyünk hozzánk?

-Jó őtlet, nem Nino?

-De, igen! Jó rég találkoztunk, Öreg!-kiálltott Nino és nyomott egy öklöst Adriennel.

Megittuk a limonádét és hozzánk mentünk.