(Az én szemszögöm) 

-T-te voltál?-kérdeztem Adrientől-Anya! Erről eddig miért nem meséltetek? 

-Tudod, Kicsim azt vártuk, hogy magadtól és persze Adriennel találd ki-mosolygott Anyu.

-Hát ez nagyon király! Annyi minden történt azóta! Mindent el kell mesélnünk egymásnak! Tényleg kicsi a világ-kiálltott boldogan Adrien. 

Hát ez tényleg király! Igaz kicsit haragszom Anyura, hogy nem mondta el, de ez azt jelenti, hogy egykor Adrien is szerelmes volt belém. Ezt egyszer elmondtuk egymásnak. Igaz 3 és 4 évesek voltunk, kicsik, nem tudtuk, hogy milyen a szerelem de egykor, akkor szeretett! 😍 Tényleg sokat kell mesélnünk egymásnak! 

-Adrien! Gyere!-húztam fel a lépcsőn a fiút-Meséljünk egymásnak! 

-Oké! Na szóval-kezdte amikor már fent voltunk és az ágyon feküdtünk összekulcsolt kézzel-Apám akkor még jó fej volt. Megengedte, hogy Általánosba járjak. De egy nap apám bejött, pontosabban berontott és kirángatott. Hazamentünk és én rögtön Anyát kerestem, de nem volt otthon. Apám azt mondta, eltűnt. 😢 Soha többé nem jött vissza és én sem járhattam iskolába. De... most már itt vagy nekem és nem érzem magam egyedül. 

Azzal felkapott.

Visszafeküdtünk az ágyra de ekkor megláttunk egy hatalmas nagy gorillát aki mindenkit püfölt. 

-Maradj, Marinette! Megnézem mi a helyzet! Plagg karmokat ki!-kiálltotta Adrien és átváltozott. 

-De, Macska! 

-Mondom! Maradj-Kiálltott rám.

-Rendben, Cicus! Vigyázz magadra és szólj ha kellek- azzal nyomtam egy puszit a szájára.

Macska elugrott. Már nagyon hiányzott.