(Adrien szemszöge) 

Nagyon jó Marinettel. Mindig megnevettet és boldog vagyok mellette. Most épp Marinettehez megyek.  Már meg is érkeztem. 

-Csókolom! Szia, Marinette!-köszöntem.

-Hali!-köszön Mari és nyom egy puszit. Dél körül lehet. 

-Marinette! Adrien! Ebéd!-kiálltott Marinette anyukája, Sabine.

-Megyünk!-rohantunk le a lépcsőn. Elkezdtünk enni.

-Nagyon hasonlítasz valakire, Adrien! Marinettenek volt egy régi barátja-kezdte Sabine-Kb. három éves lehetett, Mari amikor megismerkedett azzal a fiúval. Nagyon sokat játszott vele, ő volt a legjobb barátja. Minden titkát elmondta neki...

-Anya!-kiálltott Marinette.

-Miaz, Drágám?

-Jé! Érdekes, nekem is volt egy barátnőm. Ugyan így volt vele, négy évesen-mosolyodtam el-Nagyon szerettem, de... Ő máshova ment, és eltűnt az életemből. 

Nagyon elszomorodtam. Imádtam azt a lányt. Egyedül ő volt a barátom. Erről még senkinek nem meséltem. Igaz volt Chloe de ő csak később jött. Sajnos már nem emlékszem a lánynak a nevére. Marinette megsimította a hátam. És rájöttem, hogy most már itt van nekem Marinette! Szerettem azt a lányt de Marinettet mégjobban szeretem. Vajon most hol lehet?-gondolkoztam el- Lehet, hogy gazdag lett és bekébzelt? Áá! Nem! Ő soha nem lenne ilyen! 

(Az én szemszögöm) 

Felelevenedtek bennem az emlékek. Az a fiú! Emlékszem mindig náluk voltunk. Hatalmas ablakaik voltak. És mindig az embereket bámultuk! Hogy milyen kis picik. Elmosolyodtam. Várjunk csak! A haja a hajára emlékszem! Csimbókos haja volt és tejföl szőke. Akárcsak Adriené! 

(Adrien szemszöge) 

Várjunk!  A haja! Éjfekete, mint Marinetté! 

-Ez nem lehet!-Kiálltottuk egyszerre Marinettel és már tudtam ki volt az a lány!