"-Emma! Kérlek gyere ide!-Szólt Marinette-Te is tudod lassan vége van az életemnek...

-Ugyan, Anya!-kiálltott Emma-ne mondj ilyenek!

Marinette mellett egy férfi feküdt. Ő is, akárcsak Marinette, 80 év körüi lehetett. 

-Drágám-fordult a férfi felé Marinette-Itt az idő! 

A férfi bólintott.

-Itt az idő?-kérdezte Emmácska-Minek van itt az ideje?

Marinette lányára mosolygott.

-Emmácska! 40 évessé cseperedtél! Ideje, hogy megtudd hogyan találkoztam apáddal! 

-Háá! Tényleg-örvendezett a lány-Mesélj! 

-Igen, Igen-szólt végre Marinette férje is- De Marinette nem velem találkozott először! 

Marinette a fejét rázta.

-Azt kérem tőled, hogy mikor ők is annyi idősek lesznek, öccseidnek is mond el ezt a történetet!  Ja és onnan tudom, hogy milyen volt mások szemszögéből, mert elmesélték! Na de mostmár kezdem..." 

 (Az én szemszögöm) 

 -Jó reggelt Marinette!-Keltett fel Tikki.                              

-Ó! Tikki!-mondtam álmosan-Jajj! Már ennyi az idő? Mennem kell!

-Marinette! Ne olyan hevesen!-szólt rám.

-De, Tikki! Elkések a suliból.

És (mint mindig) megint elkéstem. Amint a kapu irányába mentem bele ütköztem valakibe. 

-Áá!-Kiáltottam, majd megláttam ki az!

-Szia Marinette!-köszönt nekem Adrien, akibe az imént beleütköztem.

-S-szia A-Adrien-szóltam, de tudtam, hogy már megint elszúrtam, mert dadogtam! 

-Miért nem tudok egy árva szót se kinyögni?!-morogtam nehogy meghallja Adrien.

-Tessék?-kérdezte.

-Ó! Á! S-semmi! Cs-csak köhögök! Öhöm-öhöm-Köhögtem magam  elé mint egy idióta.

-Hát akkor jobbulást! Szia!-köszönt. 

-Bia!Azaz szia!-Megvártam míg elmegy aztán ezt suttogtam-Ajj istenem! Most megint azt hiszi, hogy idióta vagyok! Már megint elszúrtam!

-Ugyan, Marinette!-szólt Tikki-Szerintem Adrien tudja, hogy te egy nagyon okos, ügyes, szép és hősies lány vagy!

-Ó Tikki! Te nem tudhatod milyen a szerelem! 

-De tudom! És most elmondok neked egy titkot! De nehogy elmond másnak!

Megígértem.

-Na szóval! Réges-régen volt egy Kwami, úgy hívták Plagg. Régen szerelmes voltam belé szerintem ő is belém.