Sziasztoook!😊

Na meghoztam ennek a könyvnek az utolsó(egyben leghosszabb, majdnem 2000 szavas) részét! Remélem jó befejezés lett és élveztétek olvasni!
Az ok, amiért most itt az elején írok , az az, hogy ha valaki nem emlékszik az első részre, akkor lehet újra kéne olvasnia, hogy meglássa, mire próbáltam "rávilágítani" itt😊.... Na ezt jó bonyolultan magyaráztam el😶, de ha valaki újraolvassa az első részt, majd ezt is, és nem érti mire gondolok, akkor a kommentekbe szívesen elmondom, ha jeleztek!☺
Nagyon köszönöm a vote-okat és kommenteket és, hogy ennyien elolvastátok! Bevallom egy kicsit hiányozni fog ez a könyv!😞
A következő lépés szokás szerint nem tudom mi lesz. Lehet új könyvbe kezdek, de lehet a novellás "kötetem" folytatom, amit természetesen akkor nyílvánítok befejezett könyvnek, ha befejezem a wattpadon az írást(HA lesz ilyen, bár egyelőre nagyon kétlem)
Jajj el ne felejtsem! Jövőhét pénteken elutazom egy hétre, úgyhogy nem tudok új részt felrakni majd!
Még egyszer köszönök mindent!
Jó olvasást!🐾

~A mesternél~

- Nem szabad emlékezned a legnagyobb félelmedre, legalábbis ilyen képi formában biztos nem! Neked pedig Fekete Macska, nem szabad folyton aggódnod érte! Az lesz a legjobb, ha kitörlöm az emlékezeteteket!
- Tessék?!?!- kiáltottak fel.
- De-de ha kitörli, akkor...
- Nem fogtok emlékezni arra, hogy barát és barátnő lettetek, az akumákra, egyéb kellemetlenségekre.
- De....- szólt volna közbe Adrien.
- Nincs semmilyen "de"!
- De nem akarom elveszteni!- húzódott közelebb kedveséhez.
Marinette nem szólt bele. Mélyen gondolataiba süllyedt, csak Adrien kijelentése zökkentette ki.
- Igaza van!- szólalt meg.- És nem fogsz elveszíteni! Ott leszek, csak nem fogsz tudni rólam.
- Ez így teljesen nem igaz!- lépett közbe Fu mester.- Nem fog emlékezni rá, de néha egy-egy deja vu, vagy egyéb fura érzés feltörhet, majd mindkettőtökből!
- Nyugodj meg!
- Hogyan nyugodhatnék meg?!- fakadt ki a srác.- El foglak veszteni, és lehet soha nem kaplak vissza!
- Nem biztos! Ha már egyszer rámtaláltál, van esélyed, hogy újra megtedd! Amúgy sem tudnék a buta szóvicceid nélkül élni!- nyomta el a srácot orránál fogva, mint régen.
- Az lesz a legjobb, ha az osztálytársaitok sőt, egész Párizs kitöröl pár napot! Mondjuk menjünk vissza a történet elejére!
- Mármint hova is?!
- Amikor összemelegedtetek! A matekházi!- mosolygott sejtelmesen a férfi.
- Dehát honnan?!- botránkozott meg Marinette.
- Azt hiszed nem figyellek titeket?!
- I-igen, valahogy úgy gondoltuk!- kerekedett el Adrien szeme is.
- Nos, jobb ha minél hamarabb elkezdjük! Szólok, ez valamiféle időutazás is egyben! Kész vagytok arra, hogy pár pillanaton belül a tetőn találjátok magatokat?
- Várjunk!- állított le mindent Marinette.- Ez azt jelenti, hogy a baleset előtt leszünk, tehát újra tudok járni majd?
- Sajnálom, de nem! Ez nem igazi időutazás, ugyanis minden megtörtént, az évszak sem változik! Ez egy olyan kwami-varázslat, amely előteremti azt a körülményt, ameddig el kell felejteni a dolgokat, de nem hajt végre tényleges időutazást. Ha kaptál egy nyakláncot, társasjátékot, vagy valami történt veled, eltörted a karod, vagy a lábad....nos akkor az megmarad, csak hogy az agy fel tudja fogni, beépíti korábbra. Tehát az agyad kreálni fog egy igazságot magának. Természetesen az állapotod nem fog változni csak például azt fogod hinni, hogy ellöktek, elgázolt egy autó, ezért részlegesen lebénultál. Természetesen ez csak egy példa. Érted?
- Azt hiszem kezdem felfogni, bár még kicsit homályos, de azt hiszem megleszek!
- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha elbúcsúztok egymástól! Öt perc múlva visszajövök!- mosolygott kicsit szomorúan a , majd kisétált.
- Hitted volna?- tette végül fel a lány a kérdést.- Hitted volna, hogy ennyi minden fog történni?
- Nem!- húzódott el Adrien.
- Kérlek ne legyél szomorú!- fogta meg kezével a fiú arcát Marinette.- Még nem biztos, hogy minden veszve van!
- Annyit küzdöttem érted! Annyi mindenen átmentünk! Nem akarlak elveszíteni!- jelentek meg könnyek Adrien szemében.
- Nem fogsz! Hidd el, hogy nem!- kacsintott a lány, bár neki is nehéz volt visszatartani könnyeit.
Marinettenek, volt egy elmélete. Bár nagyon nehéz helyzetben volt anno a fiúválasztás terén, de kezdett érdeklődni Macska iránt. Volt lehetőségük, hogy újra egymásra találjanak, ha nem sok is de volt.
- Úgy sejtem kitaláltál valamit!- vidult fel egy kicsit a srác.
- Igen, de nem biztos! Majd meglátjuk, hogyan sikerül.
- Mondd el!- kérte, de válaszul a lány csak ujját a fiú szájára tette.
- Nem vagyok benne biztos, nem akarok hiú reményeket adni!- mondta, majd megcsókolta.
Éppen miután elváltak toppant be Fu mester.
- Készüljetek! Tikki, Plagg, Wayz rajtatok a sor!
A három kwami egymás mellé repült, megfogták egymás kezét, majd hirtelen nagy fényesség támadt.

~valahol Párizsban~

- Szép volt!- érintette öklét össze újra a két hős.
- Bár ez még Halálfejtől is gyenge próbálkozás. A szerencsetalizmánom sem használtam fel.- gyanakodott Katica.
- Én sem a macskajajt.... Tényleg, nincs kedved beszélgetni?- ajánlotta fel Macska. Nagyon reménykedett abban, hogy valamikor (talán) társa beleegyezik egy találkába.
- Sajnálom, de nem mehetek. Sok a leckém.- szontyolodott el a lány. Szívesen megismerte volna jobban társát, de valóban sok házi feladatot adott a tanár. "Szerencséjére" matekból kapta az összeset.
- Esetleg segíthetnék Bogaram?
Marinette-et hirtelen furcsa érzés fogta el. Ott állt a tetőn. Meleg volt, bár úgy emlékezett egy pillanattal azelőtt még fázott. A helyzetet ismerősnek találta, de nem tudta megmondani miért.
Társa is hasonlóan, érdekesen érezte magát.
- Tényleg megtennéd?
- Érted bármit!- ült ki levakarhatatlan mosoly arcára.
- Oké, akkor tíz perc múlva találkozunk az Eiffel-torony előtt. Hozom a cuccom és szólok a szüleimnek, hogy ne zavarjanak. Talán nem veszik észre, ha eltűnök.
- Ott várlak!- csókolt kezet a fiú, mire Katica enyhén elvörösödött, de társa előtt próbált, csak egy szokásos szemforgatást produkálni.
Marinette gyorsan hazament, felnyalábolta matek háziát, adott egy sütit kwamijának és leszólt a szüleinek, hogy ne zavarják, és elvett két ribizlis-túrós crossantot.
Már változott volna át, amikor belenézett tükrébe. A makók, amikkel tartotta magát, akkor sokkal nehezebbnek érződtek, mint bármikor addig. Egy akuma okozta gerincsérülés miatt nem tudott már járni. Még semelyik osztálytársa, vagy tanára sem tudott az esetről. Félt, hogy hogyan fogják fogadni. Nagy szerencséje volt, hogy Tikki kisegíthette sokszor.
Ekkor döntötte el. Meg kellett tennie! Csak nem tudta, hogyan mondja majd el Macskának.
- Tikki, induljunk! Pöttyöket fel!

~Az Eiffel toronynál~

Katica hamrabb ért oda, mint társa. Berendezett egy kémény előtt párnákkat és takarókkal egy tetőt. Éppen mikor mankóit elrektette ugrott mellé Macska. Kezében egy fagyikejhet tartott.
- Kora este ellenére meleg van, így gondoltam hozok egy kis fagyit. Kérsz?
- Persze!- mosolygott zavartan a lány.
Megették a finomságot és neki is láttak a mateknak.
Marinette nagyon gyorsan megértette, szinte egyből. Úgy érezte már megtanulta azt a feladatot.
- Kérsz?- nyújtotta Macska felé a lány a papírzacskót, amibe a péksütiket tette.
- Igen, köszönöm!- fogadta el.
Némán falatoztak egymás mellett.
- Ez a péksüti isteni volt! A Dupain- Cheng pékségből van igaz?- törte meg a kínos csöndet a srác.
- Igen, a sz.....akarom mondani vettem.
- Már el is képzeltem, ahogy besétálsz és leborulnak elötted: Ó Katicabogár, Párizs hőse, vigyél amit akarsz!- viccelt Macska.
Ezen jót nevettek.
- Ugyan!- kacagott a hősnő, és fejét a fiú vállára hajtva.
Adrien gyomrában persze ezer pillangó repdesett.
Marinette pár percig így gyönyörködött a naplementében, majd meghallotta talizmánja csipogását.
- Mitől merült le?- értetlenkedett Adrien.
- Tikki, kérlek csatlakozz le!- szólt és fülbevalóján ismételten öt pötty díszelgett.
- Mi? Mire készülsz?
- El kell mondjak valamit, a további akumatámadások miatt. Körübelül egy hete megsérültem, talán emlékszel arra az akumára. A gerincem súlyosan......megsebesült és....- ezután inkább nehézkesen felállt és mankóira támaszkodott.
- Ez hogyan?!
- A kwamim segít, de sokkal nehezebb neki így, hogy rá kell kapcsolódjon az izmaimra, hamarabb lemerül a talizmánom.
Macska hitetlenkedve nézett társára. Alig bírta felfogni. Végül felállt.
- Nagyon sajnálom!- ölelte át Katicát.
A lány viszonzásképpen ráhajtotta fejét a fiú vállára.
- Csak azért, mondtam el, hogy ne lepődj majd meg.- hátrált el egy idő után zavartan.
Az óra kilencet ütött.
- Sajnálom, de mennem kell! Nem vehetik észre, hogy eltűntem
- Már is?- szomorodott el a fiú.
Ezt nem bírta nézni Marinette. Nem akarta, hogy miatta akumatizálják, vagy hasonló. Erre egy lapáttal csak rátett a társa iránt táplált érzelmek.
- Megismételhetnénk?- nyögte ki végül.
- Tényleg?- vidult fel Macska arca.
- Mikor érsz rá?- kezdeményezett a lány.
- Holnap ugyanígy?
- Legyen! Remélem nem lesz annyi házim.
- Ha igen, állok szolgálatodra Bogaram!- jelent meg szokásos csintalan vigyor a fiú arcán
Erre egy kis mosolyt eröltetett az arcára Katica, majd valami képtelen ötlettől vezérelve, odahajolt a másikhoz, és nyomott, egy puszit, az arcára.
- Köszönök mindent! Tikki, kérlek vigyél haza!- csatolta le derekáról yoyo-ját, miután új erőt érzett lábaiban és elrohant.
Adrien bambán állt a tetőn egy ideig. Nem tudta elhinni a történteket.
Miután felócsudott a kábulatból, fura melegség öntötte el. Utoljára anyukája közelében érzett hasonlót. Igen csak hasonlót. Ez egy kicsit más volt, mert szerelemmel volt fűszerezve.
Nagyokat kiabálva indult céltalan futásnak.

°°°°°

Marinette egyből visszaváltozott miután landolt a tetőn.
- Jól vagy Tikki?- kérdezte aggódva.
- Persze! Tudnál adni egy kis sütit?
- Tessék!
- De beszéljünk fontosabbról! Mit érzel Macska iránt?
- Jajjj hagyd abba! Ez.....ez......egy képtelen gondolat! Én Adri...
- Igen-Igen tudom! Semmit nem érzel Macska iránt mert Adrient szereted! De akkor miért beszéltél meg vele egy találkozót holnapra is?
- Nem tudom! Egyszerűen.....ahhh!
- Marinette, szerintem érdemes lenne Macskával jobban összebarátkoznod! Adrien nem figyel rád, és a társad nagyon kedves!
- Tudom!- húzta el a száját.- De Macska. Végülis....- játszott el a gondolattal, mire önkéntelenül is elmosolyodott.- Emlegetett szamár! Tikki kérlek kapcsolódj rám! Nem láthatja, hogy nem tudok járni!
Mikor a fiú észrevette Marinette-et, már állt az erkély korlátjának támaszkodva és mosolygott.
- Szervusz Marinette! Hát te min mosolyogsz?
- É-én.....öhm te vagyis én...semmin!- hadarta el a végét gyorsan.
Adrien kicsit tehetetlenül bámulta a lányt. Mikor Adrien volt, és megszólította, legtöbbször ugyanígy össze-vissza hadart, vagy dadogott. Eddig, ha Macska ként beszélt vele, nem jelentkezett ez a "beszédhiba".
- És te minek örülsz ennyire?- szedte végül össze magát a lány.
- Csak találkozom valakivel holnap.
Hirtelen Marinettenek erősen meg kellett kapaszkodjon a korlátba, hogy ne essen össze. Nem tartott tovább egy pillanatnál. Ezt jelzésnek vette kwamijától.
- Nagyon sajnálom Fekete Macska, de mennem kell! Holnap iskola, és általában elkések, mert későn fekszel le szóval....
- Értem menj csak! Nem akarlak feltartani!
- Egyet még elmondanál?
- Persze!
- Kivel találkozol holnap? Csaknem Katicával?- jelent meg kaján mosoly a lány arcán.
- D-de!- vakarta meg zavartan a tarkóját.
Marinette látta mennyire zavarba van társa, így inkább lement!
- Akkor jó szórakozást! Szia!
- Jó éjt!- szökkent el a srác.

°°°°°

Másnap reggel Marinette izgatottan ébredt, de sajnos nem jó értelemben.

Ma közlöm a barátaimmal a lábammal kapcsolatos dolgokat és a találkozó Macskával is!- kiabált gondolataiban.

Végül eldöntötte, vár még egy kicsit a közléssel, így gyorsan elkészült Tikki segítségével és elsőnek érkezett az osztályterembe. Leült, elbújtatta mankóit és várt.
Hamarosan érkezett Milenne, Rose, Alya és Nino.
- Hali csajszi!
- Sziasztok!- köszönt kicsit idegesen a lány, de megnyugtatta magát, hisz ült.
Lassan Adrien is megérkezett.
Az első óra még könnyen eltelt, de közeledett a szünet.
- Gyere menjünk ki!- állt fel Alya.
- Persze mindjárt, csak egy perc! Menj addig előre!
- Rendben!- indult el.
A terem lassan kiürült, és Marinette egydül maradt.
Lehajtotta fejét, könnyei lassan gyűlni kezdtek.
- Hát te, hogy hogy még mindig itt vagy?- halott egy hangot.
A lány letörölte ki nem buggyant könnyit és felnézett az ileletőre.

Remek!- gondolta irónikusan.- Pont Adrien?!

- Én csak.....
- Adrimaciii!- jelent meg Chloé is.- Hát te mit keresel itt?!- förmedt Marinettere, majd egy könnyed mozdulattal lelökte székéről.
A lány tehetetlenül zuhant a földre.
- Chloé ezt miért kellett?!- emelte meg hangját Adrien, majd miután a liba elriszálta magát odament Marinettehez, hogy felsegítse.- Gyere!- nyújtotta kezét.
- Ne!- próbálta kezeivel hátrébb nyomni magát.
- Gyere!- nevetett a srác.
Marinette végül inkább odanyújtotta a kezét, mert nem tudta volna elmondani. Egyszerűen érezte ahogy torkán akadnak a szavak.
Amint felállt, Adrien elengedte ő meg visszaesett volna, ha a srác nem fogja meg.
- Mi a baj Marinette?- segített leülni valahogy barátjának.
- Én....én....ahj...Jobb lesz ha megmutatom!- vette elő mankóit és talpra állt.
Adrien tátott szájjal bámult a lányra.

Nem! Ez nem lehet véletlen! De nem mondhatom neki, hogy sajnálom Bogaram! De mi lenne ha...- gondolkodott.

- Egy akumatámadás?- kérdezett rá végül.
- Honnan tud...
- Egy hete igaz?
- Igen, de te...
- Tegnap már elmondtad Bogárkám!- ült ki szomorú mosoly az arcára.
Marinettenek leesett az álla.
- Macska?
- Szolgálatodra Hölgyem!- hajolt meg és kacsintott egyet.
Marinettenek hirtrlen nevetnie kellett.
- Látom még mindig ugyanaz a buta cica vagy!- forgatta meg szemeit.
- Egy dolgot még nem kérdeztem meg! Fogsz újra valaha járni?
- Az orvosok azt mondják igen!
- Hisz ez remek!- ölelte át hiretelen a lányt.
- Szóval miért is voltál tegnap annyira feldobva, hogy ma találkozhatsz velem?- húzódott ismét kaján mosolyra Marinette szája.
- Ezért!- hajolt közelebb a srác és megcsókolta.
- Te komolyan gondoltad azt a sok bókot?- hitetlenkedett Marinette miután elváltak.- Komolyan gondoltad minden egyes kézcsókot?
- Igen!
Adrien belenézett a nagy, azurkék szemekbe és elmosolyodott.
- Minden nap gondolkodtam azon, hogyan lehetne ezt komolyra fordítani a maszk alatti lánnyal, de ugyanakkor ott volt az is, hogy Macska ként szabad lehettem, amilyen Adrien ként apám miatt nem voltam. El akartam mondani de.....nehéz volt!
- Örülök, hogy végül egymásra találtunk!
- Én is Bogaram! Viszont jobb lesz ha nem lábatlankodsz tovább!
- Hé! Ez azért sértő volt, ugye tudod cicus?
- Én megsérteni a Bogaramat?! Kérlek bocsáss meg!
- Legyen!- mondta kuncogva, majd elindultak az udvarra.
- Látod Plagg? Végül újra egymásra találtak!- mosolygott Tikki.

Annalulu🐞