~Agreste lakás~

- Go-gondolom emlékszel arra az akumára, aki a legnagyobb félelmed mutatta meg. Engem eltalált egy sugár és sajnos a csata után sem múlt el a hatása. Azóta visszatérően megjelenik a szemem előtt egy-egy kép, vagy egy-egy álom.
- De hisz, amikor feldobtad a szerencsetalizmán ként kért.....
- Nem használt!- szakította félbe barátját.- Legalább is nem teljesen. Egyik szemem azóta is.....lila és zöld lesz. A rémképek folytatódnak, és csak ez a szemcsepp képes valamennyire csillapítani.
- Ezt eddig miért nem mondtad?- kérdezte tagoltan, lesokkolva Adrien.
- Minek mondtam volna?! Egész napokat átaggódni jó? Szerintem nem hiányzott ez neked!- nevetett fel keserűen.
- Nem tudom, hogy emlékszel e, de megígérted, hogy mindent elmondasz! Ha rólad van szó, akkor mindent tudni akarok! Ne érdekeljen, hogy aggódni fogok érted!
- Fontos vagy nekem! A lábamat sem mondtam el, mert annyira boldog voltál! Nem akartalak elszomorítani!
- Jegyezz meg valamit most! Bármi van is veled, ha együtt lehetünk én boldog vagyok! Természetesen jobb lenne, ha a lábad teljesen megjavulna! Ez a normális, de szeretlek Marinette!- mondta, majd megcsókolta.- Te vagy a legfontosabb az életemben!- fogta kezei közés a lány arcát.
Marinette mosolyogva nézett barátjára, de szemei könnybe lábadtak.
- Mi a baj?
- Olyan szörnyű volt!- dőlt a fiú karjaiba Marinette.
- Nyugodj meg!- simogatta a lány fejét.- Már vége van!
Marinette lassan sirdogálva aludt el, Adrien karjai között. Miután lélegzése elmélyült, a fiú egy párnára fektette, betakargatta. A lány homlokát simogatva gondolkodott.
Nem fért a fejébe, hogyan tarthatta ennyi ideig titokban, fura rohamait.

Bármikor lebukhatott volna!- gondolta.

Lassan, maga sem vette észre, de elaludt.

°°°°°

Másnap reggel, mikor Adrien felébredt, Marinette, már nem feküdt mellette.
A fiú nagyon megijedt. Beszólt a fürdőbe, de válasz nem érkezett, így benyitott. Barátnője nem volt sehol.
Leszaladt a hallba, az étkezőbe, még apja dolgozószobájába is benyitott.
- Nem láttad Marinette-et?- kérdezte zilálva.
- Tessék?! Micsoda?
- Nem láttad?!
- Nem, de...- kezdett bele Gabriel, bár fia már ott sem volt.
Legutoljára a konyhába nyitott be.
Barátnője éppen a szakáccsal nevetve főzött és sütött.
Adrien megnyugodva dőlt neki az ajtófélfának.
- Adrien?- pillantotta meg a srácot a Marinette, bár mosolya hamar leolvadt.- Mi a baj? Tiszta fehér vagy! Mi történt?- bicegett barátja mellé.
- Semmi!- mosolyodott el a fiú.
- Gyere, menjünk vissza a szobába!- indult el Mari.
Adrien csendesen követte.
- Mi történt?- kérdezte aggódva Marinette, miután visszaértek a szobába és leült.
- Semmi!- mosolygott Adrien, és megsimította barátnője arcát.
- Biztos?
- Igen! Amúgy arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk valahova.
- Ne tereld a szót! Adrien mi volt?
- Csak megijedtem, amikor nem találtalak itt.
- Tudtam, hogy ez lesz!- állt fel gondterhelten a lány.
- Marinette....
- Nem! Nem akarom, hogy minden egyes nap aggódj! Ez, hogy itt vagyok oké, de mi lesz, ha otthon leszek, te meg itt vagy? Akkor meg fogsz őrülni?
Marinette az egyik ablaknál állt. Könnyeivel küszködve bámult ki Párizs utcáira.
Hirtelen Mr. Agreste nyitott be.
- Hála az égnek, hogy még itt vagytok!
- Mi a baj, mi történt apa?- kapta fel érdeklődve fejét Adrien.
- Egy óriási vihar közeleg Párizs felé! A tv-ben ezt harsogják.
- Tessék?!
- Marinette, beszéltem a szüleiddel, és arra a döntésre jutottunk, hogy jobb lesz, ha nálunk maradsz, amíg a vihar mérséklődik!
- Re-rendben!- bólintott a lány.
Marinette gondterhelten fordult vissza az ablak felé, miután Gabriel távozott.
- Mari, figyelj én.... Megértem, hogy nem akarod, hogy aggódjak, de értsd meg, féltelek! Mindennél jobban szeretlek, és ha valami történne veled, én.....én nem tudom, mit csinálnék!- fejezte be lehorgasztott fejjel.
Marinette szíve megenyhűlt és odalépett kedveséhez.
- Nyugodj meg! Nem történhet velem semmi!
- Dehát, már a látomások i....
- Ott voltál! Amikor ez az egész történt ott voltál! Látod? Így is érhetnek rossz dolgok!- ült le Adrien mellé.
- Nem tudom elképzelni, hogy mit élhetsz át nap mint nap! Nem akarom, hogy hasonló....
- Nem fog! Ha ilyen történik velem, akkor biztos az idegesítő Macska is ott van!- kacsintott.
- Ezt vegyem sértésnek?!- derült jobb kedvre a fiú.
- Határozottan!- nyújtotta ki nyelvét.
- Igen?! Na gyere csak ide!- kezdte csikizni barátnőjét.
- Neee! Ha-hagyd abhahahahaha!- nevetett a lány.
- Hogy mondod?! Nem hallottam a bocsánatkérést!- hagyta abba a csiklandozást egy pillanatra.
- Hogy micsodát?! Álmodozz csak!- felelte, de Adrien újra lecsapott.- Tihiki, pöty-pöty....
- Felejtsd el!
- Pöttyöket fel!- mondta és egy pillanattal később már Katica termett Marinette helyén, aki egy jól irányzott yoyo-dobással, a srácot a lábánál fogva fellógatta.
- Így játszunk?! Rendben! Plagg, karmokat ki!- változott át.- Na most!
- Túl lassú vagy!- ugrott ki az ablakon.
Társa követte az előre lendülő hősnőt, és már Párizs utcáin is voltak.
Marinette boldogan futott Macska elől.
- Elkaplak Bogaram!- kiáltott a hősnő után.
Felmásztak az Eiffel torony tetejére. Marinette hirtelen megtorpant, Adrien pedig nekiütközött.
- Mi az?- kérdezte mosolyogva, de egyből komorabb lett, miután meglátta partnere gondolkodó arcát.
- Mikor? Mikor küldött Halálfej utoljára áldozatot?
- Nem tudom.....elég régen.
- Neked nem gyanús?
- De! Pont tegnap gondolkodtam rajta. Lehet mostanában nincs annyi mérges ember.
- Lehet. De tartsuk nyitva a szemünket!
- Ne hagyd, hogy ez elvegye a kedved!- mosolygott bátorítóan Macska.- Folytassuk a kapd el a katicát játékot!
- Nekem jobb ötletem van!- csillant ravaszság a lány szemében.- Sokkal jobban tetszene a fogd meg Macskát és lógasd fel játék!
- O-óó! Azt hiszem bajban vagyok!- eredt futásnak.

~ kicsivel később, az Agreste lakásban~

- Jó volt ez a kis séta a holdfényben!- kacsintott Macska, miután Marinette visszaváltozott.
- Nekem is tetszett! Főleg amikor a póznán lógtál!
- Azt hittem megegyeztünk, és nem emlegetjük többet Bogaram!
- Ugyan! Hogyan is ne emlegetném a győzelmem?!
- Csak mázlid volt!
- Ha a te lassúságod mázlinak számít....
- Héé!- dobta meg párnával a lányt.- Nem vagyok lassú!
- Dehogynem! Pár perc alatt leterítettelek, mint a vadász a prédáját!
- Ez azért túlzás! Csak hagytam magam a kedvedért!
- Igen, persze! A nagy és legendás Macska, akit legyőzött egy lány!
- Álmodozz csak Bogaram!
- Ne hívj így! Már azelőtt is utáltam!
- Mielőtt?- közeledett lassan.
- Miellőtt összejöttünk!- vágott csúfondáros arcot a lány, de menekülni nem tudott, ugyanis Tikki már nem segítette, így a fiú megcsókolhatta.
- Hagyd abba!- "tiltakozott" Marinette.
- Ugyan miért tenném Bogárkám?
- Mert báki megláthat, és még csak vissza sem változtál! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?!- vonta kérdőre.
- Én felelőtlen?! De ha csak ennyi a gondod!- vette le gyűrűjét, majd visszahúzta ujjára.
A fiút zöldes fény vette körül és újra Adrien lett.
- Így már jobb Bogárkám?
- Látom a mododrod nem változott!- forgatta szemeit.- És ne hívj se Bogárkámnak, se Bogaramnak!
- Ezzel sajnos nem szolgálhatok!- csókolta meg újra.
- De szolgálj, különben.....
Adrien riadtan pillantott szerelmére.
Marinette lefagyott és mindkét szeme megváltozott. Először gyönyörű, kék írisze lett lila, majd a zöld szín terjedt el körülötte.
- Mi?! Hiszen azt mondta csak az egyik szeme....
- Ilyen eddig tényleg nem volt!- röppent közelebb Tikki.- Plagg, hozd a cseppeket!
Marinette, még nem érzett ehhez foghatót. Torka után kapott, úgy érezte, valami folytogatja, bőre égett, szemeit könnyek marták.
- Ad-Adrien!- nyögte ki és lassan elsötétült előtte a világ.

Sziasztoook!😊

Elénézést, elnézést, elnézést, elnézést! Nagyon sajnálom, hogy mostanában nem hoztam részeket, de az az igazság, hogy én a történeteimet papírra írtam le még régebben, és most onnan másolom be, ill. fogalmazom át, ha kell! Sajnos a 26.fejezet papírját nem találtam!😖 Nagyon sajnálom!😩
A következő rézsig sziasztok!🐾

Annalulu🐞