~a bulin~

Marinette boldogan ment be a hotelbe, sőt még Chloéra is mosolygott.
- Szia Chloé!
- Hát te mit keresel itt? Adrien szivem, komolyan ezt a nyomorékot hoztad el?!
- Chloé, vigyázz mit mondasz!- kelt a fiú barátnője védelmére.
- Hát nem igazam van?
- Hali csajszi! Hello Adrien!- termett ott Alya.- Akarod, hogy helyetted bunyózzak?- kacsintott.- Vagy elég neked Adrien?
- Szia Alya!- nevetett a lány.
- Pupák, beengeded őket végre?- nézett Chloéra.
A lány hátrányos helyzetben volt. Vagy elküldi őket, de akkor nem táncolhat az ő kis Adrienével, vagy beengedi mindkettőt.
- Gyertek!- húzta el végül a száját.- De ne törj össze semmit!- jegyezte meg gúnyosan.
Alya amilyen hirtelen feltűnt, olyan gyorsan el is ment. Következőre Nino mellett fedezték fel, aki a zenével törődött.
- Jól vagy?- kérdezte aggódva Adrien.
- Chloé miatt nem fogok szomorkodni!- fordult a fiú felé óriási őszinte mosollyal.- Mindjárt jövök, csak iszok valamit! Addig beszélgess a többiekkel!
Marinette leült egy padra, ami szerencséjére az italok mellett volt, így könnyen kiszolgálta magát.
Lassan iszogatott. Lábai már remegtek, ha állnia kellett, így jobbnak látta, ha ülve marad egy ideig.
Nagyából egy óra telt el így. Marinette többször is megpróbált felállni, de nem bírta.
Adrien egy idő után hiányolni kezdte barátnőjét, de nem találta sehol. Végül egy eldugott sarokban fedezte fel, egy padon ülve.
- Hát te? Már mindenhol kerestelek Bogaram!
- Jajj csak el ne kezdj dorombolni!- forgatta meg a szemét, mire nevetni kezdtek.
Hirtelen a zene abbamaradt, és Nino hangját hallották meg!
- Most jöjjön két szerelmes szám pihenés képp, de utána folytatódjon a buliiiiii!
- Jössz?- állt fel a srác.
- Hogyan?
- Gyere!- állította fel.
Marinette kezeivel görcsösen kapaszkodott Adrienbe, lábai remegtek.
- Nyugi! Olyan mint, amikor a parkban gyakoroltunk!
Marinette lassan tette egy lépést előre. Utána sajnos elesett volna, ha Adrien nem fogja meg.
- Látod! Jártál! Napról napra ügyesebb leszel! De most....
A fiú megfogta a lány egyik kezét és nyakára helyezte, majd ugyanezt tette a másikkal.
- Jó így?
Marinette óvatosan bólintott. Nagy szemeit barátja nyugtató tekintetébe fúrta.
Adrien kezeit a lány dereka köré fonta, enyhén megemelt, úgy lassúztak.
- Látod mondtam, hogy menni fog!- suttogta kedvese fülébe.
Marinette boldog volt. Végre jól érezte magát. Sajnos nem sokáig tarthatott öröme. A második zene kezdeténél szeme előtt egy újabb szörnyű kép jelent meg. Ebben kiláncolva, magatehetetlenül nézte végig barátja halálát, bár nem sokáig. Ahogy lejátszódott előtte ez, egy újabb, szörnyűbb dolog következett.
- Kérlek add ide a mankóim!- mondta végül remegve.
- Valami baj van?- kereste rémülten barátnője tekintetét Adrien, aki persze felemás szemei miatt pont, hogy takart mindent.
- Kérlek!- ismételte.
A fiú odaadta, segített neki felállni, majd Marinette amilyen gyorsan csak tudott, kiment az erkélyre.
Lázasan keresni kezdte szemcseppjét kistáskájában, és ekkor eszmélt fel, hogy otthon hagyta.
Adrien ki akart jutni barátnőjéhez, de legnagyobb szerencséjére Chloé állította le.
- Nos, végre, hogy az a kis nyomorék eltűnt, végre elmondhatod az igazat, hogy Marinettet csak szánalomból hívtad!
- Chloé most nincs időm a hülyeségeidre!- fejtette le a lány karjait magáról.
- Ugyan Adri.....
- Elég!- szólt erőteljesebben.- Meg kell keressem Marinette-et.- lökte félre a lányt.
Adrien szem elől vesztette kedvesét, mikor Chloét leszólította.
Pár perc után megtalálta, de sajnos nem abban a formában ahogy szerette volna.
Marinette egy sarokban ült a fal felé fordulva, haja tépett volt, sírt.
- Kérlek ne! Ne Macska, Adr...- kiáltotta.- Anya! Apa, Alya! Miért?!
- Marinette minden rendben?- guggolt le félve a lányhoz, ám mikor megérintette vállát, elszörnyedt.
Marinette ijedten fordult hátra, szeme félig lila volt, félig rendes.
- Mi tör...
- Adrien erre nincs idő! Változz át és vigyél Marinetteékhez!- röppent elő Tikki.- Utána elmagyaráz!
A srác nem tétlenkedett. Egyből átalakult és a kis, piros kwamival együtt elindult.
Amint leugrottak Marinette erkélyére, Tikki beröppent és pár pillanat múlva egy üvegcsével tért vissza.
- Menjünk gyorsan!
Macska azonnal indult és összesen öt perc alatt meg is járta.
Marinette sokkal rosszabbul nézett ki, mint amikor ott hagyták. Össze vissza dőlt a fejét fogta és mindenféle dologról beszélt, összefüggéstelen mondatokban.
Tikki a lányhoz repült.
- Marintette elhoztam a szemcseppet!- mondta a kis kwami.
A lány ránézett felemás szemével a kis katicára. Lila szeméből ömlöttek a könnyek, a másik rémületet tükrözött, de fura módon az teljesen száraz volt.
- Marinette!- mondta hitetlenkedve Adrien.- Mi van veled?
A lány tekintete (normális szemén) mintha egy pillanatra kitisztult volna, és a valóságot látta volna, de a másik pillanatban megint a rémült, megtört üveges tekintet uralkodott el rajta.
- Fogd le, hogy belecsöppentsem a szemébe!- adta ki az utasítást Tikki.
Adrien visszaváltozott, és magához szorította bartánőjét. Marinette akármennyire is próbált kiszabadulni, nem sikerült neki.
- Nyugodj meg kérlek!- suttogta könnyben úszó szemekkel.- Kérlek!
A lány tovább rugdalózott, kapálózott.
Adrien nem tudta elég erősen lefogni, ahhoz, hogy Tikki a szemébe csepegtessen. Kínjában már nem tudott mit csinálni, és megcsókolta.
Marinette elméje kitisztult. Lefagyva bámult szerelmére.
A kis katica odarepült és belecsepegtetett a lány szemébe. Marinette lila szeme visszaváltozott, tekintete kitisztult.
- Mi? Hol? Adrien?
- Marinette jól vagy? Mi történt veled? Hála az égnek!- ölelte magához a fiú.
- Jobb lesz ha haza megyek!- állt fel miután elváltak.
- Egy ilyen után nem engedlek! Egy magyarázat sem jönne rosszul! De ha nem is most, akkor is nálunk kell aludj! Nem engedem, hogy csak úgy egyedül legyél!- ölelte át újra.- De mégis mi volt ez?!
- Adrien nem szabadott volna ezt meglátnod! Jobb ha nem tudod!
Marinette nem akarta elmondani az igazat. Nem akarta, hogy barátja aggódjon miatta, bár tudta, egy ilyen után nem lesz nyugta a fiúnak.
Azon gondolkozott, hogy mit találjon ki, amikor lábai felmondták a szolgálatot. 
Miután kijózanodott kimerültnek érezte magát, teste remegett, de erősnek akarta mutatni magát. Lábai ezzel nem értettek egyet, így ha Adrien nem kapja el elesett volna.
- Az lesz a legjobb ha hívom a sofőrt. Le tudsz jönni?
- Nem hiszem.
- Majd én segítek! A mankóidat használd, nehogy feltűnjön bárkinek is valami, de úgyanúgy rádcsatlakozok. Rendben?- ajánlotta fel segítségét Tikki.
- Köszönöm!
Marinette könnyedén felállt, és elsétált az ajtóhoz. Már majdnem nyúlt volna, hogy kinyissa, mikor barátja egy köhintéssel jelzett neki.
Már majdnem kijutottak a buliból, amikor Alya állította meg őket.
- Marinette, most vettem észre, hogy nincs rajtad merevítő! Ez nagyszeruű csajsziiii!- ölelte át barátnőjét.
- Igen!- eröltetett mosolyt arcára.
- Alya, Marinette nincs valami jól, jobb lesz ha megyünk!- leépett előrébb a fiú.
- Mi a baj? Ugye nem komoly?- csillant aggodalom Alya szemében.
- Semmi komoly, csak valami rosszat ettem.
- Jobbulást kislány!
Szerencsére nem sokat kellett várni az autóra.
Mikor elértek az Agreste házhoz, Gabriel már aludt, így magyarázkodni se kellett, hogy miért érkeztek olyan korán.
Adrien gyorsan felvezette a lányt és az ágyára ültette.
- A cuccodat már elhozták.- szólt és a lány táskájára mutatott, ami az ágytól nem messze hevert  egy széken.
- Megyek, lezuhanyzok.- állt fel végül Marinette.- Tikki, most kivételesen szeretnék gyorsan végezni, mert fáradt vagyok. Tudnál segíteni?
- Persze, csak még megeszem ezt a kekszet!
Marinette a kis kwami segítségével gyorsan végzett.
Mikor visszament a szobába Adrien már letusolva várta, az ágy szélén ülve.
- Gyere, ülj le mellém kérlek!- paskolta meg a maga mellett szabadon lévő helyet.
Marinette tudta mi következik.
- Adrien, figyelj! Neked lesz....
- Ne gyere nekem azzal, hogy nekem lesz jobb ha nem tudom!- fakadt ki a fiú.- Aggódom érted! Nem akarlak elveszteni, de egy ilyen után nem vagyok nyugodt, amíg nem tudom az okát.
- Adrien, én.....- halgatott el hirtelen a lány.
Szemeibe könnyek gyűltek, de vett egy mély levegőt és elszántan maga elé nézett.
- Akarod tudni az igazságot? Legyen!- szegezte tekintetét a fiúéra.

Sziasztooook!😊

Remélem ez a rész is tetszett!
A végét még nem tervezem, a közeli jövőben, úgyhogy efelől nem kell aggódni!😉
A következő részig, sziasztoook!🐾

Annalulu🐞