~Párizs háztetőin~

- Szia Marinette!- köszönt Macska, miután társa felugrott, ismét Katica jelmezben.
- Macska?!- bámult kitágult szemekkel Katica.- Ne-nekem most mennem kell, így......hello!- mondta zavartan.
Már éppen futott volna el, ha a fiú meg nem fogja a kezét.
- Kérlek várj!- nézett szomorúan a lányra.
- Valami baj van?- csillant aggodalom a szemében.- Mi t.....- kezdte újabb mondatát, de Adrien megcsókolta.
Marinette könnyes szemekkel nézett barátjára, aki továbbra is szótlan maradt.
Adrien, amint meglátta Katica szemében a csillogó könnycseppeket magához ölelte.
- Kérlek, bocsáss meg!
Marinette szorosan Macskához simult és sírni kezdett.
Nem tudták mennyi ideig voltak ott, csak a tizenegy órát jelző harang zökkentette ki őket.
- Jobb lesz menni!-távolodott el Marinette, majd egy búcsúcsók után eltűnt.
Boldogan száguldott haza.
Adrien is hazament. Befejezte a fürdést, és elment lefeküdni.

~Marinette szobája~

- Látod? Mondtam, hogy minden rendben lesz!- mosolygott Tikki.
Marinette arcár válasz helyett csak ábrándos mosoly ült ki, majd elfordult a fal felé.
Félálomban volt, amikor egy halk puffanást hallott és egyből utána valaki hozzáért.
Marinette riadtan fordult meg.
- Hát te hogy-hogy itt?- nézett még mindig érdekesen.
- Nem tudtam egyedül elaludni.- válaszolt Macska.
Ezután zöld fény vette körül, és Adrien jelent meg.
Marinette felült, hogy helyet adjon barátjának.
Adrien az ágy másik sarkában helyezkedett el. Félig ült, félig feküdt. Magához vonta Marinette-et, és szorosan átölelte.
- Szeretlek!- suttogta pár perc után, de a lány már nem hallotta. Nagyon fáradt volt, így hamar elaludt.
A fiú elmosolyodott, majd ő is elaludt.

°°°°°

Nem sok ideig pihenhettek. Marinette forgolódni, rugdosni kezdett, mire természetesen Adrien felébredt, és meglepődve szemlélt körbe.
Marinette sírt, és könyörgött valamiért.
- Kérlek ne!- nyöszörögte, és könnyei mégjobban megeredtek.
Adriennek sokáig kellett szólongassa, mire felébredt. Mikor kinyitotta szemeit azok zöldek voltak, írisze lila, majd pislogott egyet és szeme visszaváltozott az eredeti színére. Ez olyan gyorsan történt, hogy Adrien azt hitte, csak képzelődik.
- Hahó Marinette!- szólongatta tovább, viszont mostmár a lány hallotta és figyelt rá.- Mit álmodtál?
Marinette nem álmodott. A lerosszabb rémálomnak sem illett ez be, ugyanis legrejtettebb félelmét látta.
Válasz helyett csak belefúrta magát barátja melkasába, és csendben sírni kezdett.
Már éppen azon volt, hogy elmondja az egészet Adriennek, de aztán rájött, hogy csak aggódna érte, ami nagyban menehezítené, akár a harcokat is, így inkább csöndben maradt.
- Nyugodj meg! Vége van! Itt vagyok, csssss!- csitítgatta a lányt.
Marinette szép lassan elaludt.

°°°°°

Reggel Marinette a napfényre ébredt. A madarak csicseregtek kinnt, a reggeli forgalom zaját is lehetett hallani.
Mikor körbenézett, Adrient sehol nem látta, csak asztalon egy cetlit.
- Jó reggelt Tikki!- bökdöste meg kwamiját, de mint kiderült, már nem aludt.
- Jó reggelt Marinette!- mosolygott.
- Ide tudnád hozni azt a cetlit az asztalomról?
- Persze!- válaszolt, és a papírdarab egy perc alatt Marinette kezében landolt.

Hamarabb ébredtem, ezért, hogy ne keltselek fel halkan elmentem. Találkozunk 7:20-kor a pékségben!
Adrien

- Ideje készülni már fél hét van!
- Milyen lendületes valaki!- kacsintott a kis kwami.
- Ugyan!- dobta meg játékosan egy kispárnával a lényt, de nem az történt, amire számított.
Tikki elkapta a felé repülő párnát, és a meglepett Marinettenek dobta, akit arcon is talált, mire Tikki nevetésben tört ki.
- Látnod kéne az arcod!
- E-ezt hogyan csináltad?
- Nem vagyok olyan gyenge, mint hinnéd. Egy kwaminak magához képest erősnek kell lennie, például nem tudnék rádcsatlakozni ha nem lennék ilyen formában. Viszont menj öltözni!
Marinette elképedve állt fel, majd elindult a fürdőbe.
Gondolatait a tükör festette feketére. Bal szeme megint lila-zöld volt, ami eszébe jutatta az éjszakát. Cseppentett egyet szemeibe, majd készülődni kezdett.
Eldöntötte, hogy nem fogja ez elrontani a napját, így vidáman lement a pékségbe.
- Szia kicsim!- köszönt Sabine.- Mitől vagy ilyen boldog ma?
- Tudnál csomagolni két péksütit? Ma Adriennel megyek a suliba!
- Kibékültetek? Helyes! Látod nem volt nagy vita!
Éppenhogy eltette a péksütiket az anyuka, a fiú kocsija meg is jelent.
- Sziasztok!- nyomott puszit a szülei arcára Marinette, majd kiment az ajtón.
- Szia!- csókolta meg Adrien a lányt.- milyen a reggeled?
- Haha, nagyon vicces! Csak nehogy elnevessem magam.
- Tényleg mi volt az éjszaka?
- Ohm..... Semmi, csak egy rémálom.
- Eléggé felzaklathatott. Biztos jól vagy?
- Akkor lennék jól, ha nem kéne ezeket használjam!- nézett mankóira.
- Ugyan! Szinte semmiben sem akadályoz!- próbált magabiztosnak hangzani a srác.- Majdnem ugyanúgy csinálsz mindent, mint én!
- Áh....- hallatszott keserűség a hangjába.- Figyelj jól tudom, hogy korlátolt vagyok emiatt, de.... Megtanultam már ezzel élni. Az orvos azt mondta a szüleimnek, hogy van egy halvány esély a felépülésemre. Nekem nem is szólt, hogy ne reménykedjek hiába. A kwamim hallotta az egészet és elmondta. Hetek teltek el azóta. Nem fog semmi javulni! Ezért viszont nem vagyok annyira szomorú. Persze, hogy hiányzik a régi életem, de nem panaszkodok.
- Ez tényleg feltűnt! Egy szóval sem szoktad mondani!
- Nekem van olyan szerencsém, hogy a kwamim rá tud csatlakozni az izmaimra, és akkor simán tudok járni!- mosolygot a lány, de szemeiben ott volt a bánat.- Meg persze csodálatos szüleim vannak. A barátaim, pedig egyszerűen fantasztikusak! Apropó barátok! Vajon Alya nagyon ki fog borulni? Mármint miattunk...
- Igen!- nevetett fel Adrien.
Végszóra Alya is befutott.
- Hali Marinette! Szia Adr....Adrien?!?! Te mit keresel Mari közelébe?!
- Nyugi Alya! Semmi gond nincs!- próbálta csitítani barátnőjét.
- Nem! Csakúgy megbántod, most meg jópofizol vele?! Ide figyelj Adrien Agreste....
- Alya!- mondta hangosabban, és erőteljesebben Marinette.- Kibékültünk oké?! Lépj túl rajta!
- De.... Jó hagyjuk! Viszont attól még szemmeltartalak!- nézett a fiúra.- El ne felejtsem! Van kedvetek suli után meginni egy shake-et?
- Persze, jó ötlet!
Eközben eltelt az idő, így menniük kellett órára.
A nap felettébb unalmasan telt. Az órák lassúak voltak, a szünetek pedig elreppentek. Marinette kezdte úgy érezni, hogy hiányzik neki az akumatámadás.
Amikor Katicabogár volt, szabadon futhatott(máramennyire). Az Adriennel való reggeli beszélgetése mélyebben érintette, mint azt mutatni engedte. Nem akarta, hogy bárki is szomorúnak lássa.
Ennek az egésznek a tetejébe a tanár bejelentette, hogy az osztálykirándulás egy völgyben lesz. Kis fakunyhókban fognak lakni. Marinette legszívesebbeb sírni kezdett volna.
Bármilyen hosszú is volt a nap, egyszer vége lett.
A négy barát boldogan cseverészve indult a fagyizó irányába.
- Lesz egy buli Chloénál! Hallottatok már róla?- váltott egyszercsak témát Nino.- Megkért, hogy legyek a DJ. Mondjuk az túlzás, hogy megkért, de jó pénz, úgyhogy elfogadom! Vihetek egy plusz főt is. Alya van kedved?
- Igen hallottam!- felelt Adrien.- Kaptam tőle meghívót. Én is vihetek egy embert. Én rád gondoltam Mari!- nézett barátnőjére.
- Hogy halgassam a nyavajgását?- fakadt ki egyszerre a két lány.
Egy pillanatig néma csend lett.
- Hű öcsém, ez para volt! Ne csináljatok ebből rendszert!- mondta Nino, mire a két barátnő elnevette magát.
- Nem az ő nyavajgását kéne hallgatnotok, hanem minket.
- Csajszi, mit mondasz?
- Legyen! De ez azt jelenti, hogy holnap vásárlás!- kacsintott Marinette.
- Már, csak a lányos sikítás hiányzik!- forgatta a szemét Nino.
- Ti akartátok, hogy menjünk!- nyomott egy puszit a fiú arcára Alya.
A cukrászdába vezető út további részén a buliról beszélgettek, amit Marinette őszintén bevallva nem nagyon várt.

Sziasztok!😊

Remélem ez a fejezet is tetszik!
Végül ezt a könyvet szeretném befejezni. Mondanám, hogy messze vagy közel van a vége, de őszintén gőzöm sincs.😂
A következő részig puszi!🐾

Annalulu🐞