~Dupain -Cheng lakás~

- Tikki, pöttyöket fel!- kiáltotta Marinette, majd kiugrott az ablakon, és a zaj irányába futott. Éppen, hogy landolt, társa termett mellette.
- Ez nem jellemző Halálfejre. Kettő áldozat egymásután következő napokon.
- Ebben nem hinném, hogy nagy rendszer van. Ha valaki dühös, megtámadja egy akuma. Mit tudhat?
- Rádszabadítja a legrejtetteb és legszőrnyűbb félelmed. Akik meg vannak fertőzve, azoknak a szemük zöld lesz, az íriszük pedig lila. Azt viszont nem tudom, hogy hol lehet az akuma.- mondta végig olyan gépies hangon, hogy Marinettenek már fájt.
Szomorúan nézett a fiúra.
Gondolatvilágából egy ember sikítása szakította ki. A nőt eltalálta egy sugár, aki a hasához kapott, és összegörnyedt.
- Látom megjöttek a hősök is! Én már tudom a nevetek, viszont jobb lesz ha én is bemutatkozok. A nevem Mosolyzúzó!- mondta az akumatizált.
Az áldozat egy hölgy volt. Hosszú fekete haja ide oda hullámzott, akár csak a vízben. Vörös, félpántos ruhája alul füstben végződött a lábával együtt. Az egésznek kezdett olyan hatása lenni, mintha egy testetlen személlyel beszéltek volna. Egy törből lövelte ki lila sugarait.
Amikor hirtelen közeledni kezdett a két hős felé, Katica ellendítette yoyo-ját, ami az ellenfelük karján meg is akadt, de a nő másik keze szabad maradt, így egy sugarat küldve állította meg a hősnőt, aki mielőtt elkaphatta volna fegyverét, hogy maga előtt pörgetve pajzsként használja, a sugár eltalálta.
Marinette összegörnyedve esett a földre.
Macska hitetlenkedve nézte végig az egészet.
- Katicaaaa!- ordította.
- Látod, látod kicsi hősöm, mennyire törékeny egy-egy ember?- hallotta a hangot, de amikor az akumatizáltra nézett, annak szája nem mozgott.
- Mit tett vele?!- vonta kérdőre.
- Csak bezártam a legrejtettebb félelmébe. Az emberek nem is tudják, vagy csak sejtik, hogy mi az, viszont így mindenki átélheti!- nevetett, bár ajka még mindig nem mozgott.
A hang olyan volt, mintha mindenhonnan áramlott volna, amitől Adrient a hideg rázta.
- Veled, majd később leszámolok! Van még dolgom!- húzódott gonosz mosolyra a szája és eltűnt.
A fiú egyből kedveséhez futott.
- Marinette hallasz engem?- vette a lány arcát gyengéden a kezei közé.
Marinette küzdött a varázslat ellen. Szeme hol normális volt, hol lila-zöld, hol felemás. Arca könnyben úszott és össze vissza motyogott, majd végül lehúnyta a szemét. Mikor kinyitotta szeme félig volt csupán rendes. Bár arcizmai néha meg-megrándultak, tekintete elszántságot tükrözött. Lassan felállt.
- Kapjuk el!- nyújtotta a fiú felé a kezét, hogy felsegítse, de mielőtt Macska megölelhette volna yoyo-ja segítségével a nő után ment. Adrien követte.
Marinettenek nehéz volt a varázs ellen küzdeni. Néha-néha bevillant egy-egy kép, amitől összegörnyedve sírni kezdett volna legszívesebben, de nem tehette. Nem vette észre de lila szeméből ömlöttek a könnyek.
- Hát itt vagy!- ugrott az ellenfél elé.
- Micsoda?!- szörnyedt el az akumatizált.- Te nem lehetsz itt!
- Mégis itt vagyok, és jobb, ha félsz! Szerencsetalizmán!- kiáltotta el magát.
Katica ölébe egy hungarocelkorong hullott. Nem tudta mit kezdhetne a tárgyal, így fegyverét maga előtt pörgetve állt egy ideig.
- Tereld el a figyelmét, hogy közelebb jussak hozzá!- szólt társának, aki most még csak egy Macska féle mosolyt sem küldött felé. Katica szomorúan nézett a fiú után, majd egy újjabb szörnyű kép jelent meg szeme előtt. Fáradt volt már, mégis koncentrálnia kellett.
Vett egy mély levgőt és amikor látta, hogy ellenfelét teljesen leköti a harc, Mosolyzúzó mögé lopózott és megbökte, mire a nő törével együtt felé fordult. Marinette maga elé emelte a hungarocelt, amiben az éles fegyver megakadt, így a lány ki tudta csavarni kezéből és odahajította Macskának. A fiú egyből elporlasztotta , és a pillangó felszállt. Mielőtt még megszökhetett volna az akuma, Katica elkapta és megtisztította, majd szabadon engedte.
- Viszlát kis pillangó! Csodálatos Katicabogár!- dobta fel a hungarocellkorongot, és minden helyreállt. Mármint majdnem minden.
Marinette a legközelebbi ablakba nézett, hogy lássa visszakapta e igazi szemét, de nem azt látta, amire számított. Szeme félig továbbra is lila és zöld volt. Nem láthatta meg így Adrien, ezért mielőtt odafutott hozzá a fiú és megláthatta volna, elugrott.
Adrien tanácstalanul nézett barátnője után. Nem értette miért sietett el.

~Dupain-Cheng lakás~

Marinette miután beért a szobájába, meg se várta, hogy lemerüljön a talizmánja.
- Tikki, pöttyöket le!- mondta, de rájött, ez nem a legjobb ötlet, mert így lassabban fog haladni.
Szerencséjére a mankója, és lábmerevítője rajta maradt. Rájött, ha azokkal alakul át rajta is lesz, ha visszaváltozik. Na persze ha nem marad a pöttyös ruhán felül mindkettő.
- Tikki, mi történt velem?!- nézett a majszolgató katicára.
A kis kwami szemei még nagyobbra tágultak, pedig nem volt kis szeme.
- O-o.....
- Mi az, hogy o-o?!- mondta, de mielőtt választ kaphatott volna rá, mindkét szeme zöld-lilává változott, és legrejtettebb félelme jelent meg előtte.
Marinette alig bírt állni a lábain. Csak a merevítők nem engedték, hogy elessen.
Tikki kétségbeesetten szólongatta barátnőjét. Végül egy pohár vizzel locsolta le, amit a szobában talált.
Marinette jobb szeme visszaváltozott, a levegőt kapkodva vette.
- Mi volt ez?!- nézett a kwamira rémültem.
- Nem mondtam, mert nem hittem, hogy lényeges lehet. Mivel "karanténban" voltál, ezért, ha akumák eltalál egy varázslattal, nem múlik el. Ha eddig karanténra került sor, soha nem történ a regenerálódási időn belül ilyen...
- Mi az a regenerálódási idő?!
- Az az intervallum a karantén után, amely időben úgymond sebezhetőbb vagy. Alias, ha meglőnek az véglegesen rajtad marad.
- Így kell leélnem a hátralévő életem?!
- Sajnálom Marinette!
- De.... Azt nem fogom kibírni....és mit mondjak, ha meglát valaki?
- Én....várjunk csak! Változz át és menjünk a Mesterhez! Ő biztosan kitalál valamit. Oda menj, ahova akkor vittél, amikor beteg voltam!
A lány átváltozott, majd egyből kivetette magát az ablakon.

~Az Eiffel toronynál~

Adrien nem értette mi történhetett Marinettel. Talán nem akart vele kibékülni? Kicsit ki akarta szellőztetni a fejét, így leült a magas építmény egyik vasrácsára. Pár perc után egy piros valamit pillantott meg, ami háztetőről háztetőre ugrált.
- Katica?- kérdezte magától.

Itt az alkalom, beszélhetsz vele!- próbálta bátorítani magát.

Leugrott a a vasról, és a lány után szaladt. Mikor már majd nem beérte, a hősnő leugrott egy sikátorba, majd egy fényvillanásután Marinette sétált egy házhoz, kezében a mankóival.
Becsöngetett, és várt.
Egy alacsony öregember nyitott ajtót.
- Szervusz, miben segíthetek? Hát veled meg mi történt?- kérdezte a férfi, amit Adrien a Macskafüleknek köszönhetőem remekül hallott.
- Kérem, folytathatnánk benn?- kérdezte Marinette, majd bement.
Adrien mindent látott abból, ami bennt történt, de sajnos Macskafülei már nem voltak elég jók, hogy a falon át is mindent halljon, úgy, hogy olyan távol volt, viszont közelebb sem mehetett, mert akkor észrevették volna.

~A mester háza~

- Marinette-et eltalálta a mai akuma lövedéke. Úgylátszik a regenerálodási időn belül vagyunk!- vázolta fel tömören Tikki a helyzetet.
- Ez nagyon nagy baj! Még nem találkoztam ilyen peches hőssel! Már bocsánat! De már alapból az is fura, hogy karanténba kellett helyezzelek, de, hogy még el is találjanak! Mi a változás, a szemszínen kívül?
- A mai ellenfelünk, akit eltalált, az a legrejtetteb félelmét látta. Sajnos engem is meglőtt, de valahogy én vissza tudom tartani, így csak kisebb villanások vannak az egészből.- mesélt Marinette.
- Amikor visszaváltozott a csata után megrohamozták a rossz képek, sajnos.- vette át a szót a Katicakwami.
- Értem! Akkor egyelőre, amíg megpróbálok gyógymódot találni, ezzel a szemcseppel csepegtess a lila szemedbe. Rávon egy védőréteget, amitől úgy látszik majd, mintha normális lenne a szemed, illetve csökkenti a a bevillanásokat.
- Köszönöm! Tikki, kérlek beteszed a kistáskámba? Ez azt jelenti, hogy meggyógyulhatok?- csillant remény a szemében.
- Muszáj lesz valamit kitaláljak. Majd értesítelek!- mosolygott kedvesen az öreg!
- Köszönöm!
Marinette cseppentett egyet a szemébe és elbúcsúzott a mestertől, majd visszament a sikátorba és újra Katicává alakult.
- Szia Marinette!- köszönt Macska miután a lány a tetőre ugrott.
Mari ijedten fordult hátra.

Sziasztoook!😊

Remélem a ez a fejezet is jó lett!
Hétvégén szokásosan hozom az újat. Remélem tetszik, és sajnálom, hogy nem volt elérhető az előző fejezet. Nem tudom mi történt. Azóta sikerült elolvasni?
A következő részig sziasztoook!🐾

Annalulu🐞