~Marinette otthona~

Marinette ijedten nézett a hősre.
- Ma-Macska?
- Igen ez a nevem, de nem ez a fontos! Miért sírsz?

Na most mit mondjak? A francba, menj már el!- gondolta a lány.

- Hagyjuk! Nem mindegy neked?- fordult el.
- Nem!- kezdett heves gesztikulálásba.- Ha elmennék és átváltoznál gonosszá..... Nem bírnék abban a tudatban élni, hogy megakadályozhattam volna, mégsem tettem!- meresztett kiscica szemeket.
- Kérlek, menj el!- suttogat elhalóan Marinette, de a fiú nem tágított. Leült mellé és simogatni kezdte a hátát.
A lány belefúrta fejét a mellkasába, mire Adrien átölelte.
- Na elmondod?
- Csak egy fiú....
- Visszautasított?- kérdezte olyan hangnemben, mintha képes lenne egyből rávetni arra magát, aki ilyet "merészelt" tenni.
- Nem nem, dehogy! Csak....Ne menjünk ebbe bele. Bonyolult.
- Nekem meg van időm.
- Először is van két fiú, aki tetszik. Az egyik csak barátként kezel, a másik meg.....- hallgatott el hirtelen.
- A másik?- kérdezte türelmesen.
- Ne-nem merem megmutatni neki, hogy ki vagyok.
- Ezt hogy érted?
- Félek, ha megismer, nem fog megkedvelni...
- Ugyan mi miatt?
- Egy kétbalkezes szerencsétlenség vagyok.
- Hogy mondhatsz ilyet?!- háborodott fel a hős.- Szerintem egy kedves, tehetséges lány vagy. Kit érdekel ha egy kicsit ügyetlen?
- Komolyan gondolod?- nézett fel a fiúra zafirkék szemeivel.

Miért ennyire ismerős?- kérdezte magától Adrien.

- Már hogy ne gondolnám komolyan?- válaszolta, mire Mari felvidult.- Amúgy melyik az a két fiú, aki tetszik?
- Nem mondom el!
- Ugyan, bennem megbízhatsz! Nem nagyon tudnám elmondani senkinek, kivéve Katicát. De nem hiszem, hogy ismer téged.
A lánynak ezen nevetnie kellett. Olyan képtelen volt a helyzet, és annyira érdekes érzelmi állapotban volt, hogy kitört belőle.
Társa elkerekedett szemekkel nézett rá.
- Ezen mi volt vicces?- kérdezte, persze Marinette egyből elhallgatott.

Már megint mit hoztam a fejemre!- bosszankodott.

- Se-semmi.- motyogta.
- Mondd el nekem is!- ragaszkodott gyerekesen a válaszhoz.
- Csa-csak Katica az egyik barátnőm.- talált ki valamit gyorsan.
- Te is mered az álarc alatt?
- Dehogy!- tiltakozott szinte kiabálva.
- Akkor?
- Néha meglátogat itt az erkélyen, mint te most, csak ő nem hivatlan vendég!- próbált viccelni.
- Áá értem, Macska már nem is kivánatos látogató!- "sértődött" meg.- De miért higgyek neked?
- Ezt nem értem. Most mondtam, hogy jó barátom, mindent elmond nekem. Még a farasztó poénjaidról is beszélt.
- Azok nem is fárasztóak!- kérte ki magának.- Viszont akkor mondd el, hogy szoktam szólítani!
- Bogaram, Bogárkám!- vágta rá gyorsan.
- Honnan tudod?!- kerekedett el a szeme.
- Mondtam, hogy jó barátnőm.
- Miket mesélt még?
- Zömmel az ellenségről mond dolgokat.
- Rólam mondott még valamit?- kérdezte izgatottan Adrien.
- Nem sokat.- tért ki gyorsan, hogy ne kelljen igazi választ adnia, de látván a hős elszomorodását gyorsan folytatta. Nem gondolta, hogy ilyen komolyak Katica iránt az érzelmei.- Csak a béna poénjaidról beszélt...
- Azok viccesek!- folytotta bele a szót.
- Ezt neki mondd!- kacsintott.- Természetesen rólad is beszélt, de nem tudnék olyat mondani, amit neked nem árult el.
Ekkor távoli harangszóra lettek figyelmesek.
- Hogy element az idő, nekem meg holnap suli!- kapkodott ide-oda idegesen a lány.
- Azt hiszem jobb ha én is megyek! - búcsúzott Macska.- Viszlát!-kacsintott, majd egy ugrással belevetette magát az éjszakába.
Marinette lemászott szobájába, és gyorsan lefeküdt.
- Hát ez mi volt?- nézett rá kérdőn kwamija.
- Hogy érted, hogy mi volt?
- Ez az egész Macskával! Ne hidd, hogy nem hallottam minden egyes szót!
- Semmi!- fordult a fal felé, és magára húzta a takarót.
- Először is, neked megfordult a fejedben, ha Macska megismerné az igazi éned, akkor megutálna? Ez badarság! Egyáltalán az ismerkedést, ugye álarccal gondoltad?
- Tikki nyugi! Nem akartam megmutatni neki, hogy ki rejtőzik az álarc alatt, csak mi lenne, ha több időt töltenék vele, természetesen Katicaruhában? De kérlek hagyj aludni, holnap fáradt leszek. Jó éjt!
- Szép álmokat!

~Reggel 7:20-Dupont iskola~

Marinette futva érkezett az iskolába. Természetesen ismételten késésben volt, bár a nap több izgalmat tartogatott számára, leszámítva, hogy Halálfej sem dolgoskodott akkor.
Éppen a lépcsőt szelte, hogy gyorsan szekrényébe tegye a kabátját és szaladt is az osztályterem felé.
Az ajtót kinyitva nem tudta elhadarni a szokásos ,,elnézést a késésért" szövegét, ugyanis nekiütközött valaminek, amitől a földre huppant.
Meglepődve nézett fel, amikor meglátta Adrien lábait.
A fiú is megilletődve bámult vissza rá, majd felsegítette a földről.
- Marinette Dupain-Cheng, miért nem lepődöm meg, hogy késel? De te Adrien..... Most mit hoztok fel?- korholta a fiatalokat tanárnőjük.
- Elaludtam...- feleltek egyszerre, amin nemhogy ők, de az egész osztály meglepődött.
- Menjetek és üljetek le, még van két hely.- mutatott egy asztalra tanár.- Máskor feküdjetek le időben!
Leültek helyükre, és a lányban ekkor tudatosult, hogy élete szerelme mellett ül. Elpirult és gyors jegyzetelésbe kezdett.
Pár perc múlva padtársa egy cetlit tolt oda neki.
~Bocs, hogy fellöktelek.
~Semmi baj, én voltam a hibás, figyelnem kellett volna...- fogalmazott egyszer dadogás nélkül Marinette, bár ezt a helyzet nem nagyon engedte, de így is újjongott magában, emiatt.
~Azért elhívhatnálak egy kávézóba, suli után?- csúsztatta vissza a lapot Adrien.
Egy pillanatig nem akart hinni a szemének. A fiú elhívta őt egy kávézóba?!?!
Percekig csak a lapot bámulta. Szerencsére észbe kapott, így kicsit ha váratva is magára, de válaszolt.
~Igen, azt hiszem.
Tanácsot kellett kérnie valakitől, de kitől? Alyától, vagy Tikkitől?
Alya biztos, hogy újjongani fog, viszont biztos kitalál valamit. Tikki pedig kis kioktató hangnemben fog vele beszélni, ígyhát inkább Alyát választotta.
~Ne sikolts, mert elküldenek az igazgatóhoz!- hívta fel már a legelején a figyelmét.- Adrien elhívott délután egy kávézóba. Mit tegyek? Már látom magam előtt, hogy elkezdek dadogni, megutál és soha többet nem beszél velem!- pánikolt be.- Segíts!
Várt tíz percet, nehogy megforduljon a fiú fejében, barátnőjének a délutáni találkozójukról írt, és odaadta a lánynak.
~Látod csajszi, mondtam, hogy fel fog rád figyelni!😋 De ne bonyolítsd túl a dolgot! Légy önmagad, az IGAZI Marinette, nem a dadogós!- válaszolt.

Na hát ezzel sokra mentem...- gondolkozott.

Az órák hamar elteltek, így félelme egyre jobban nőtt.
Adrien is izgatottan várta, már a délutánt, bár ő inkább pozitívan. Nagyon érdekelte a lány állapota az előző napi után.
- Indulhatunk?- lépett a fiú Mari mellé.
- I-igen.- válaszolt.
Csendben haladtak egymás mellett.

Vajon miért ilyen csendes? Ha meg beszél, miért dadog?- kérdezte magától Adrien.

- Minden rendben?- törte meg végül a némaságot.
- Mi-miért ké-ké-kérdezed?
- Pontosan ezért. Ha velem beszélsz, folyton dadogsz, és nem tudom miért. Velem van bajod?
- Ne-nem dehogyis!- tiltakozott.
Érdekesnek találta az arcát, nem tudott leolvasni róla semmi érzelmet. Nagyon érdekelték őt Marinette gondolatai. Természetesen csak baráti kíváncsiságból, de az előző napi beszélgetésük felkavarta.
Egész éjjel ezen agyalt. A lány nem akarta valakinek megmutatni az igazi énjét, mert félt ha az a bizonyos illető megismeri, akkor nem fog barátkozni vele.
Kicsit úgy hangzott, mint saját félelme. Tudta, ha Katica belé is szeretne, fenn állna az esélye, hogy Adrien Agrestét nem kedveli.
Mari úgy beszélt aggodalmáról, mint ahogy a fiú a maszkra gondolt. Szívesen felfedte volna magát társa előtt, de ott volt az a "ha".
Helyet foglaltak, majd csendben nézegetni kezdték az itallapot.
Végül egy-egy Fülöp-szigeteki, kókuszos forrócsokoládét választottak.
Hosszú ideig vártak italjaikra, így a fiú elkezdte kérdezgetni a lányt erről-arról. Például a pékségről, hogy tud e sütni, mi hogy megy a boltban.
Terve az volt, hogy fokozatosan kérdezget egyre "személyesebb" dolgokat, hátha addig felenged.
Legnagyobb meglepetésére ötlete bevált és Mari egyre jobban elengedte magát. Már nem feszenget, nem dadogott.

Sziasztok!😊

Gondolom ismételten nem olvasgat senki ilyen későn.😅
Elnézést a késésért!
Ígérem a következő részben már beindulnak az események és izgalmasabb lesz a könyv, remélem nem volt túl unalmas eddig sem.
Addig is puszi!🐾

Annalulu🐞