~Dupain-Cheng lakás~

Marinette lázasan készülődött, hogy ne késsen el, és csodák csodájára fél nyolc előtt öt perccel már a pékségben volt.  Jobban mondva a csodák csodájára helyett, macskák macskájára, ugyanis az ébresztője nem más volt, mint Párizs hőse, Fekete Macska.
Aznap Adrien és Marinette együtt akartak iskolába menni, és a fiú már ismerte annyira barátnőjét, hogy tudja magától nem kel fel időben.
- Hát te hogy-hogy ilyen hamar itt vagy?- lepődtek meg a szülők.
- Ma Adriennel megyek a suliba, meg amúgy is hosszú idő nekem mostnában odaérni.- válaszolt.
Ekkor megpillantotta a fiút. Épp az autóból szállt ki.
- Beteszed légyszi a táskámba a reggelim?- kérte meg apukáját.
- Persze kicsim!
- Jó reggelt!- nyitott be Adrien, majd barátnője arcára egy puszit nyomott.
- Jó reggelt Adrien! Van reggelid?- kérdezte Sabine.
- Nem, nincs. Ma nem kértem ha már ide jöttem.
- Mit szeretnél?
- Egy áfonyás-túrós táskát.- vette elő pénztárcáját.
- Azt tedd el most! Nem kell fizetned!
- De...
- Nem! Ajándék!
- Köszönöm!- fogadta el végül, majd táskájába mélyesztette
- Indulhatunk?- fordult mosolyogva a Mari sráchoz.
- Persze! Viszont látásra!
- Legyen szép napotok!
Marinette izgulva lépett ki a boltból. Nagyon kíváncsi volt a többiek reakciójára, de ugyanakkor félt is.
- Ennyire izgulsz?
- Mé-mégis miből gondolod?
- Remeg a kezed!- kutatott Adrien a mankókra, amik már-már csakugyan ide, oda himbálóztak.- Nyugi!
- Ha te mondod!- hagyta rá a lány, és elindult az iskola irányába.
Marinette a gondolataiba mélyedve sétált. Belegondolt, hogy mennyire törődik vele Adrien: figyelmes, kedves, odaadó. Egyre jobban fájt, hogy titkolózik előtte. Ekkor született meg benne a döntés. Elhatározta, hogy iskola után, vagy ha kettesben maradnak hamarabb, elmondja neki.
Amint a lépcsőhöz értek Alya rohamozta meg őket.
- Hali Csajsziiiiii!- röppent is barátnője nyakába.
Emiatt persze Marinettenek nehezére esett megállni, de talpon maradt.
- Hogy vagy? Belejöttél már a járkálásba és....- akadt el a szava.- Szia Adrien!- köszönt a fiúnak, majd Marinettere sandított.- Mit is mondtam neked, amikor telefonon beszéltünk?- tette a tudatlant.- Ja, igen! Hogy még megbeszéljük!- játszotta túl.- Szóval tiiii jártok?- kérdezte, pontosan olyan gyanakvó hangsúllyal, mint egy zsaru a vallatóban.
- Iiiigen, azt hiszem!- vakarta meg tarkóját Adrien.
Sokkal magabiztosabb volt, amikor barátnőjét nyugtatta, akkor viszont minden magabiztossága elszállt.
Alya álla a padlót súrolta. Soha nem gondolta volna, hogy bevallják. Mármint, kezdjük az elején!
1.: Soha nem gondolta, hogy Marinette összejön Adriennel. Csak rá kellett nézni a lányra! Folyton dadogott, hadovált, elpirult. Alya nem akarta elszomorítani, ezért folyton bíztatta, de egy idő után, már ő sem hitt a dologban.
2.: Ha már járnak, azt hitte titokba fogják tartani, és vagy egy hónapos kérlelés, gyanakvás és kémkedés árán tudja meg barátnőjétől, vagy még tovább gyanakszik és kémkedik, lesi az egy-egy elpirulást, egymás tekintetében való elmerülést, aminek egy hirtelen szemlesütés lesz a vége. Ez mondjuk Marinettetől nem is lett volna szokatlan, addig is azt csinálta, viszont Adrien más volt. Rajta egészen biztosan észre lehetett volna venni.
Na de ezt! Csak úgy "lazán" helyesel rá, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, mint mondjuk, a gatyaváltás.
- Szóval jól gondoltam! - mondta még mindig kerek szemekkel a lány, miközben arca egyre fehérebb lett.
Ezt a reakciót még a megérkező Nino sem tudta megszakítani.
- Szeva tesó!- pacsizott le barátjával.- Szia A.... Vele meg mi van?- nézett kérdőn Alyára.
- Csak megtudta, hogy...
- Adrien és Marinette együtt vannak!- nyögte ki Alya, félbeszakítva barátnője mondatát.
- Az anyát, öcsém, gratulálok!- veregette meg Adrien vállát.
De persze ez után jött a fekete leves, ugyanis nem más, mint maga Chloé Burgeois tisztelte meg a társaságot, cseppet sem kellemes jelenlétével.
- Adrisziveeeem!- csimpaszkodott rá a fiúra szokása szerint, mire mérgében Marinette erősebben megmarkolta mankóit.
- Tűnj el Chloé!
- Na látom megjött Bicebóca is! Hogy tellt a szüneted? Tudod mit, nem is érdekel! Viszont nekem az iskolában töltött idő sokkal szebb volt nélküled!
- Hidd el te sem hiányoztál!
- Örülnék ha nem kéne ilyen barmok között szenvedni lássalak!- fordult vissza Adrienhez.
- Jobb ha leállítod magad!- fejtette le a lány karjait magáról.- Ugyanis a barátaimról, és a barátnőmről beszélsz!- keményedett meg kicsit a hangja.
- Jaj Adrien, az olya....Várunk csak! Azt mondtad, hogy a barátnőd?! Alya nem Ninoval van?
- Cicám, Adrien Marinetteről beszél!- szólalt meg Alya.
Chloé feje teljesen elvörösödött a dühtől.
- Hogya....- kezdett bele mondatába, de egy síkítás hallatán, a hang irányába fordult.
Egy lány az iskolából sikítozva mutatott egy fura lényre, aminek a hátából valamiféle karok vagy csápok tekergőztek ide, oda.
- Gyorsan futás befelé!- kezdte húzni Adrien Marinettet, de nem járt sok sikerrel.
- Menjetek!- jelentette ki a lány.- Én majd bemegyek valahogy.
- Nem hagyunk itt!- jelentette ki Alya.
- Majd én segítek!- ugrott Macska eléjük, az iskola tetejéről.
Ügyesen kikapcsolta a lány lábmerevítőjét, felvette és bevitte az egyik osztályterembe. Mögöttük Nino és Alya futott be a mankókkal.
- Maradjatok itt!- mondta a hős, majd el is tűnt
Marinette aggódva nézett az ajtó irányába, ahol barátja távozott.
- Ne menj sehova! Nekem rögzíteni kell a Katiblogra a dolgokat!- szaladt ki az ajtón, mire Nino természetesen követte, hogy visszavigye barátnőjét, viszont ahogy Marinette ismerte Alyát, tudta nem fogja visszavinni.
De nem ez volt a fontos. Végre egyedül maradt a teremben, és át tudott alakulni.
- Tikki, jobb ha megyünk! Van elég erőd, hogy közbe rá tudj csatlakozni az lábamra?
- Persze Marinette!
- Akkor, pöttyöket fel!- kiáltotta el magát.
Mikor meg akart mozdulni, furcsán mozogtak lábai, ezért lenézett, hogy mégis mi okozhatja. A lábmerevítők rajta maradtak és akadályozták a járásban, de a lány el sem tudta képzelni, hogy mégis miért vannak lábán.
Éppenhogy levette a merevítőket, Macska robbant be a terembe. Persze a mankók és a merevítő mind az utcán landoltak, így Marinette csak remélni tudta, hogy majd nem onnan kell összeszednie, hanem minden helyreáll, ha felhasználja a szerencsetalizmánját.
De sokkal nagyobb bajjal kellett foglalkozzon. Macska ott feküdt előtte, ő meg nem rohanhatott oda, hogy nem e történt nagy baja, ugyanis ez nem vallott volna Katicára. Muszáj volt adnia ugyanazt a stílust, amit eddig is. Nagyon sajnálta, hogy eddig nem volt ideje elmondani az igazat a kilétéről a fiúnak.
- Szép landolás Macsek!- hajolt társa felé, és félmosolyra húzta a száját
- Sajnos sokkal gyorsabb, mint hinnéd! Nem is tudtam jobban szemügyre venni eddig.
- Akkor indulás!- csatolta le yoyo-ját a lány, és ellendült, egy háztetőre.
Egy órán keresztül próbálták elkapni az akumatizált ellenséget, de az még csak nem is támadott rájuk, hanem mindig eltűnt, csak néha egy-egy elsuhanó árnyat láttak.
- Ez tényleg gyors!- zilált térdén megtámaszkodva Katica.
Ám mielőtt tovább mehetett volna, fülbevalója csipogott egyet.
- Jaj ne Tikki!- kapott az ékszerhez.
- Miért merülsz le ilyen hamar mostanában?- kérdezte Macska.
- Figyelj, most sietnem kell, de ma ígérem megtudod!- válaszolt, azzal el is tűnt.
Éppen egy sikátorba húzódott be, és már szólni is akart a kwamijának, amikor társát vette észre, de nem éppen jó állapotban.
A fiú óriási erővel csapódott be a betonba, fejéből szivárgott a vér.
- Macskaaaa!- ordított fel Marinette.
Oda akart rohanni, és sírva felé borulni, de ott volt Tikki, aki nem bírta már sokáig, le kellett győzni az akumát, és ehhez muszáj volt higgatnak maradnia és nem mehetett az érzelmei után, mert racionálisan kellett gondolkodjon. Akkora tehernek érezte ezt, hogy azt hitte szét fog szakadni.
Végül felülkerekedett érzelmein, és kitalált egy tervet.
Tudta, ez nem a legjobb ötlet, de átalakulva kellett maradjon, hogy megóvja barátját.
Vett egy nagy lélegzetett majd kirontott az utcára.

Sziasztok!😊

Remélem jó lett a rész és tetszeni fog!
A cím végén azért van "..." merr a következő cím a folytatása lesz, szóval remélem el tudtam magyarázni normálisan, de ha nem, majd a következő részben meglátjátok.😊
Elnézést, hogy megint éjjszaka hoztam. Igyekszem a következő fejezettel!
Jó éjt mindenkinek!🌙🐾

Annalulu🐞