~Marinette szobája~

 - És Marinette tud róla?- tette fel Alya újabb kérdését, amit Adrien elég furának talált.  
- Hát ez milyen kérdés?- adott hangot meglepődésének.
- Oké adhatod egy perc!- jött ki a fürdőből a lány, majd leült az ágyára és kinyújtotta kezét a telefonja felé, viszont csak akkor vette észre a fiú fura arckifejezését.- Mi a baj Adrien?- tartotta vissza nevetését.
A fiú csak a kezébe nyomta a telefont, és felszaladt az erkélyre.
- Szia Alya!- köszönt Marinette.
- Hali csajsziiiii! Jól hallottam, hogy szíved szerelme veled lakik egy házban?- újjongott.
- Mi több egy szobában....a régi ágyamba alszik, mert ugye nekem az túl magasan van.
- Az anyát! Hogy bírod ki dadogás nélkül?- váltott gúnyos hangnemre.
- Haha, nagyon vicces, de akár hiszed akár nem, nem dadogok már!
- Nekem ezt nem tudod beadni!- hallotta Alya nevetését, majd utána egyből az iskola csöngőjét.- Huhh mennem kell, sajnálom, de lenne még egy kérdésem. A szüleid ennyire megbíznak benne, meg persze gondolom te is, hisz ismered, de anyukádék? Tudod milyen egy szülő!
- Igen, de ez komplikáltabb egy kicsit...
- Marinette mi történt?! Te összejöttél Adriennel?
- Mi?! Dehogy! Siess, nehogy elkés, szia!- eröltetett magára nevetést.
Megkönnyebűlten tette le a telefont, bár tudta, ennek még következményei lesznek.
Marinette fejében megragadt egy szó, amit barátnője mondott. Bízni.
Ő maga már tudta, hogy Adrien Macska, de fel merné vállani Katicát?
A hősnő ügyes, ezzel szemben Marinette....hát Marinette.

Egyáltalán bele lehet ezt sorolni a bízok vagy nem bízok Adrienben kategóriába?- kérdezte magától.

Két dolog merült fel benne: egy, hogy Tikki nagyon jól beleverte a Katica kilétét nem áruljuk el dolgot. Kettő, hogy nem bízik benne ennyire.
Nagyon félt, hogy a második eset áll fenn az ő esetében.
Nem bízott a bártjában, és ezzel együtt a társában sem, ami bántotta.
Gondolatmenetét Adrien hangja zavarta meg.
- Igen apa, nagyon jól érzem magam! Kedvesek a szülei és Marinette is.
Marinette nem szeretett hallgatózni, dehát ki utasítana el egy ilyen alkalmat, mikor végre meg lehet tudni az igazat?
A srác szerencsére csupa jót mondott. Semmi különöset nem tudott kiszűrni a válaszokból, csakhogy jól érzi magát, meghogy mindene megvan, és hogy hiányzik az édesapjának.
Ám ezután következett a forrózuhany.
Adrien a lányról kezdett beszélni. Elmondta milyen kedves, és szeret vele lenni, majd a végére kilyukadtak a járás fogalmához, ami esetükben elég képlékeny volt.
A lány tátott szájjal hallgatta a beszélgetést. Adrien mondataiból Kiderült, hogy Mr. Agreste nem bánja, aminek nagyon örült, bár akkor is fura volt, hogy a fiú egyből elmesélte a dolgokat, miközben elmondása szerint, apja eltávolodott tőle miután anyukája elment.
Mindenesetre Marinetteben csak tovább növelte a bűntudatot, amit eddig is érzett a titka miatt.
- Üzenetet kaptam a mestertől!- röppent elő Tikki búvóhelyéről egy kis fekete macskával.
- Ez meg ki?- ijedt meg a lány.
- Ő Plagg, a Fekete Macska kwami.
- Hódolatom hölgyem!- hajolt meg a levegőben.- Van nálad camambert?- tért rögtön a tárgyra, mire Marinette a polcra mutatott, ahol Adrien tartotta.
- Tikki, Adrien kwamija tudja, hogy Katica vagyok?!- vonta kérdőre a kis katicát.
- Nyugi Marinette!- nyugtatta Tikki.- Ugyanúgy köti a titoktartás mint engem, nem árulhat el semmit.
Ezután a lány megkönnyebülten sóhajtott egyet.
- De most, hogy jártok, csak el akarod árulni nem?- kotnyeleskedett Plagg.
- Nem járunk!- vágta rá rögtön Mari.
- Igen, akkor a csók, csak egy tesvéri ölelésnek tudható be.- forgatta a szemét a macska.
- Nekem is új a helyzet.....
- Hát te kivel beszélsz?- nyitott be Adrien.- Ááááá látom megismerkedtél Plaggal, és látom szokásos formáját hozta.
- Aranyos, csak egy kicsit szemtelen!-nézett csúnyán a kwamira.
- Mi az?! Én csak sajtot eszek!- "akadt ki".
- Nos akkor mindjárt jövök, csak én is felöltözök.- ment be a fürdőbe a srác.
Miután eltűnt Marinette egyből Tikkihez fordult. Hogy megismerte a Macskakwamit teljesen elfeledtette vele a hírt, amit a kis katica akart közölni.
- Milyen üzenetről van szó?
- Hamarosan letelik a karantén!
- De jó!
- Mi ez a mosoly kislány? Csaknem bánt, hogy nem lehetsz többet életed szerelmével?- dramatizálta túl egy picit édes csipogó hangján.
- Ugyan dehogy!- pirult el és gyorsan rajzolni kezdett zavarában.
Tíz perc múlva a fiú is végzett, és elindultak reggelizni.
Meglehetősen sokat beszélgettek, nevettek.
Evés után, végül úgy döntöttek, hogy tesznek egy sétát a szikrázó napsütéseben.
Éppen egy iskolai dolgon kacagtak, mikor leértek a pékségbe( mely a karantén ellenére is üzemelt, mert sok lakos szorult be az övezetbe).
- Jó reggelt kicsim!- puszilta meg lányát Sabine.- Látom ma nagyon vidámak vagytok!
- Igen! Erra gondoltunk, hogy lemegyünk a parkba egy kicsit.- mosolygott Marinette.
- Rendben szivem!- szólalt meg Tom is.- De ebédre gyertek vissza!
- Oké, sziasztok!
- Viszlát!- köszönt a fiú is.
Az anyuka ábrándosan nézett a fiatalok után.
- Mi ez a nézés drágám?- kérdezte az apuka.
- Édesek együtt nem?
- De igazad van! Viszont nem értem, hogy hogyan gondolod az együtt szót.
- Ugyan Tom! Ha most nem is járnak, ahogy a mai fiatalok mondják, márcsak kevés idő kérdése!- puszilta meg férjét.

~a parkban~

A két fiatal nevetgélve sétálgatott.
Adrien éppen a hőstetteiről beszélt, amiket Macska ként véghez.
Marinette mindezt nagy kíváncsisággal hallgatta, ugyanis a fiú nem egy két számára is új dologgal tűzdelte tele, hogy saját magát fényezze. Ezeken persze a lány csak magában nevetett.
- És akkor megmentettem Katicát!- fejezte be egyik sztoriját.
- Az a vicces, hogy én erre másképp emlékszem!- nevetett Marinette.
- Azt hogy érted, hogy emlékszel?- komolyodott el a fiú.

Gratulálok!- korholta magát.

- Hihi....sehogy!- bicegett tovább hülyén vihorászva.
- Hé Marinette, mi volt ez?!- ment utána barátja.- Hogy értetted?
- Csak....Katica már elmesélte ezt a sztorit, és az ő verziójába nem voltál ennyire hősies.
- Hát csak kell valahogy javítani az imagemen.- vakarta meg a tarkóját.
Ezen mindketten jót kacagtak.
Még leültek egy padra nagyából fél órára, majd visszaindultak a házba.
Már átértek a zebrán és lassan közeledtek a pékség felé, amikor Adrien elvette Marinette mankóit, és szokásosan kinyújtotta a kezét.
- Légyszíves ne most!- kezdett el remegni a lány.
Már csinálták ezt korábban, de szemében még mindig rémület látszódott.
Ekkor Adrien odament és megölelte.
- Nyugodj meg elkaplak!- nyugtatta, de érezte a ruhájába görcsösen kapaszkodó ujjakat.- Rendben?
- I-igen...
Ezután elváltak, a fiú letette a pékség ajtaja mellé a mankókat (amit a szülők egyáltalán nem értettek), majd visszafutott a lány elé.
Mari tett egy bizonytalan lépést előre, majd még egyet és még egyet.
Lassan haladtak a pékség irányába.

~a pékségben~

Sabine dúdolászva pakolgatta a péksütiket, amikor meglátta, hogy Adrien két mankót tesz az ajtóhoz.
- Ez mi volt?- lepődött meg Tom is.
- Ne...- csillant meg félelem a nő szemében.- Marinette mankói!- szaladt az ajtó irányába, és kifutott a járdára.
Rémülten kutatta szemeivel, hogy hol van a lánya, de amikor megpillantotta elállt a lélegzete.
Marinette mankó nélkül araszolt előre.
- Tom ezt látnod kell!- szólt be férjének, mire kiszaladt.
Kerek szemekkel bámulva nézték a közeledő lányt.
- Már csak egy pici!- bíztatta Adrien a lányt.
Ekkor Marinette felnézett és meglátta a szüleit. Anyukája szemében könny csillogott.
- Ó kicsim!- szaladt gyerekéhez Sabine.- Nagyon, nagyon ügyes vagy!- ölelte át.- Köszönöm!- vonta be az ölelésbe a fiút is.
Ám mikor elváltak egymástól a két fiatal paprikavörös arccal állt a felnőttek előtt.
- Látod Tom megmondtam!- nevetett az anyuka.- Marinette nincs valami mondanivalód a számunkra?
- Hát....
Adrien mentette meg a helyzetet. Odaállt a lány mellé, és megfogta a kezét.
- Igazából van.-lett mégvörösebb Mari.
- Nekem mindig igazam van!- kacsintott az anyuka férje felé, majd eltűnt a bolban.
A két fiatal is visszament a pékségbe. Mikor beléptek mindketten a tv szólalt meg
- Holnap feloldják a karantént!- jelentette be a bemondó.

Sziasztok!😊

Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket.
Próbálatam egy kicsit idézni a vihar előtti csendet(ezért lett egy kicsit unalmasan nyugis), ugyanis ezután több akciót szeretnék belevinni, fokról fokra. Talán még kettő rész lesz egy kicsit eseménymentesebb, de nem unalmas! Szerintem még el fog tartani jó pár részig ez a novella, nem kell félni.
Észrevettem, hogy átlépte a könyv a tóbb mint 1K megtekintést!😊 Kösziiiiiiiiii!😍
A következő részig sziasztook!🐾

Annalulu🐞