Ma kezdődik el az iskola és én nagyon, izgatott vagyok, hisz mióta itt vagyok Párizsban nem találkoztam egyik osztálytársammal sem bár nem is nagyon érdekeltek ők, mondjuk egy lánnyal már találkoztam Marinettel akinek a szülei a legjobb pékek a világon minden nap oda járok vagy 3x , mert nem tudok betelni azzal a finomsággal amit árulnak.
  Most is oda tartok, hogy megvegyem a reggelimet és elinduljak az iskolába.
-Jó reggelt Mr. Dupain. - Köszönök a magas testes férfinak aki épp a pénztárban áll. Miután kikértem a szokásos reggelimet elindultam az iskola felé probálok lassan menni hisz volt még 10 percem mire becsöngetnek és még az igazgatóhoz is fel kell mennem.
    Nemrég csöngettek be Mrs.Bustierrel megyek a terem felé ahonnan az osztály hangja kiszürödik a folyosóra. Mielőtt be lépnék az ajtón mély levegőt veszek és végig simítok a feketére festett hajamon majd belépek az ajtót a tanárnő után.
-Gyerekek üdvözöljétek az új osztálytársatokat.-Mrs.Bustier hangja hallatán a gyerekek csöndbe maradtak és csak az lehetett hallani ahogy Marinette beesett az ajtón.
-Elnézést tanárnő.-lihegve kért bocsánatot a lány majd a helyére siet a tanárnő egy kedves pillantást vetett a lányra aki már a helyére is ült.
-Mint említettem egy új osztálytársatok érkezett és szeretném ,ha be tudna mutatkozni anélkül, hogy bárki is közbevána.-Átadta nekem a szót. 
-Sziasztok a nevem Lily Corvin nemrég költöztem vissza párizsba a bácsikám sokat utazott így mindig költöztem most egy gonviselővel élek így talán nem kell fél évente költöznöm.-Egy előre begyakorolt történetet mondtam el magamról a Rendnek hála még igaznak is tűnik így senki nem fogja tudni, hogy valójában egy kamu. Miután végeztem a mondandommal kaptam néhány kérdést, de leginkább csak arról, hogy hol vannak a szüleim mivel foglalkozik a bácsikám, milyen országokban jártam stb. . Az óra hátralévő perceiben egy hátsó padban ültem és vártam a csengőt az idő rettenetesen lassan telt nekem 10 percnek tünt ami a telefonom szerint csak 3 perc volt szóval kissé elkalandoztam. A csengő menekítő hangja rázott vissza a valóságba Mrs.Bustier még mondott valamit valamilyen dolgozattal kapcsolatban, de gondolom engem az nem érint. Az utam a könyvtárba vezetett ahol átvehettem a könyveimet , nem volt nehéz megtalálni inkább a lépcsők okoztak nekem gondot...nem szeretek lépcsőzni a gyerekkornak nevezhető életszakaszomat azzal töktöttem, hogy lépcsőről lépcsőre megyek. Miután kissebb bakizások után megkaptam a könyveim lementem a padokhoz majd egy távoli padra lecuccoltam amíg nem kezdődik el a következő órám. Nem telt egy perc sem Marinette és Alya állt velem szemben.
-Szia én Alya vagyok ő meg aki mindig késik Marinette a barátnőm.-Alya leült mellém majd Marinette is követte.
-És merre laktál eddig?-teszi fel a kérdést Alya...erre a kérdésre nem igazán találtunk ki a Renddel választ.
-Sok felé éltem, de a felére nem is emlékszem utoljára Tibetben laktam és onnan költöztem vissza Párizsba annak a reményében, hogy rendes iskolába járhatok.-Nemis hazudtam abban, hogy honna költöztem ide hisz Tibetbe voltam 10 évig, bár többnek tünt az ott töltött idő.
-Nem tudom te hogy viselted a költözéseket, de engem az az egy költözés is megviselt amikor ide költöztem.-Mondta Alya majd a pad háttámlájára dölt.
-Néha láttalak  a szüleim pékségébe minden reggel pontosan ugyan akkor jöttél és ugyanazt vetted.-Végre Marinette is megszólalt aki eddig csöndben ült.
-Kevés dolog maradt állandó az életemben a költözések miatt így szeretek mindent ugyan úgy csinálni.-Mosolyogva mondom majd a csengő zavarja meg a beszélgetést.
    Az iskola hátralévő része unalmasan telt el, miután kicsöngettek sokáig csak a városban bolyongtam unalmamban mielőtt haza mentem volna.