Mióta tudom, hogy Macskával táncversenyre készülünk, egész nap izzad a tenyerem. Anyáék jobban fogadták a hírt, mint vártam. Most épp rohanok fel a szobámba, majd meglepetten látom, hogy van valami az fekete ágyamon. Egy gyönyörű ruha! A tütü mellett egy boríték fekszik amin ez áll:
To: Marinette
From: Chat Noir
De kedves ez a Macska! A következő pillanatban elvesztem az eszméletemet és nem érzek semmit... Reménykedek benne, hogy Macska az, de nem érzem a fekete bőrruhát. 

- Ki... - nyögöm - ki... vagy? 

- A te legnagyobb ellenfeled... 

Nem tudom, hol vagyok, nem érzek semmit. A gyönyörű ruha rajtam van és az ágyamon fekszek. Felnézek és meglátom Adrient aki nevet rajtam. Miért? 

- Most aztán szépen leégtél! - nevet a fiú. 

- Mi a bajod velem? 

A szín változik. Most az egész osztály előtt állok, és mindenki nevet rajtam. Macska az ablakpárkányon guggol és ő is fogja a hasát. Mi a baj van velem? Miért nevetnek rajtam? Sírva fakadok és elszaladok...

- Áá! - ülök fel ágyamban visítva.  Álmodtam az egészet! Húh...

Macska áll előttem. Meglepetten néz rám.

- Mi volt a baj, Drágám? Olyan furcsán viselkedtél - szól. 

- Sem- semmi. Rosszat álmodtam. 

Macska ekkor felkap és megcsókol. 

- Akkor jó - súgja a fülembe...

Nohát, Bogárkáim ez igencsak egy kósza fejezet volt. Bocsi, de semmi "ihletem" nem volt és ezt találtam ki. Azért remélem tetszett!