Épp Macskával lógok. Az erkélyen áll, mint egy szobor és várja, hogy készen legyek. Épp lerajzolom. Szemét nem találom el, mert a fiú nem tudja, hogy derekamat, vagy kék szememet nézze. Néha kikészít ez a Macska! Kezeim megremegnek, így a srác haját félre firkálom. Felnézek,mi okozhatta a remegést. Úristen! Egy csápos karokkal ellátott férfiú áll a fejem fölött.
- Maradj itt, Hercegnő! - szól rám és már illan is az Akuma után.
- Tikki! - szólok kis kwamimnak, amikor Macska már hallótávolságon kívül van - Cselekednünk kell! Tikki, pöttyöket fel!
Rózsaszín fény vesz körül, és érzem ahogy bőrruha szorítja testem. Elsuhanok Macska után. A fiú épp az Akumával harcol.
- Ne segítsék?
- Katica! Rég láttalak!
- Ahan, persze - ezt suttogva mondom, hogy ne hallja, majd erősen megjegyzem - Tudod, észrevettem, hogy nem is szoktál már "Bogárkám" - nak hívni.
Ekkor az Akuma rám támad, én jojóm után kapkodva vágódok a földhöz.
- Talán ezt keresed? - az Akuma a jojómat tartja a kezében.
Ekkor a következő játszódik le: Macska botját kihúzza közém és az Akuma közé, amitől az utóbbi hátrahőköl.
- Segítsek? "Bogaram" - az utóbbit, csak hozzáteszi. - Csak mondom, az Akuma a karórájában van.
Megragadom kezét és leveszem az időmérőt, majd szét töröm.
- Számodra vége a gonoszkodásnak! Ideje, hogy megtisztulj! - elkapom a kis kártevőt - Minden jót kis pillangó! 

- Szép volt! - öklözök társammal.

Elsuhanok és a házamra huppanok. Macska huppan mellém, de igen furcsán néz rám, majd mielőtt megszólalna megcsókolom. Kitátja száját.

- Te- te mit csinálsz, Katica? 

Ekkor jövök csak rá, hogy nem változtam át...