Eszembe jutott Alya. Alya! A legjobb barátnőm! És nem is beszéltem vele, amíg Macskával voltam. Macska...

Na, mindegy. Szóval Nem beszéltem vele. Milyen barátnő vagyok én? Azzonnal oda kell mennem hozzá és beszélgetnem kell vele! Meg is látom, ahogy jön az iskola felé.

- Alya! - kiáltom gyorsan és megölelem.

- Szia, kislány - nevet. 

- Bocsi, hogy nem nagyon beszélgettem veled, csak annyi minden történt! 

- Tényleg? Velem is! - kicsit vár majd hozzá teszi - kezd te a történetedet! 

Elgondolkodok, hol is kezdjem. Nem is tudom. Olyan régen beszélgettem Alyával. Végül csak folyik belőlem a szó.

- Szóval - kezdem. - Tudod, hogy nagyon szeretek táncolni. Egy nap pedig... Adrien... megkérdezte, hogy hogyan szedjen fel egy csajt. Nagyon megharagudtam rá, és otthon sírtam. Aztán... - kicsit belemélyedek a gondolkozásba - megjött Fekete Macska...

- Fekete Macska? - kérdezi barátnőm, de eleresztem a fülem mellett.

- Szóval megjött Macska, és megvígasztalt. Másnap meg csókolóztunk! - kiáltom dühösen, de nem is értem, miért - És... és... ő is nagyon szeretett táncolni, így mindig táncoltunk. És smároltunk. Tehát, ilyen, "Csók, ha táncolsz" volt. Aztán... - nem is tudom hogy mondjam el Alyának. Hiszen ő nem tudja, hogy én vagyok Katica! - aztán láttam, amint... amint Katicával... - elsírom magam - csókolóznak. És most... most megcsókolt Adrien! 

Kimondtam! Úúú, de furán hangzott. Viszont Alya inkább sértődött, nem mintha velem együttérző lenne.

- Hát így állunk, Marinette. Akkor hallgasd meg az én történetemet - mondja mérgesen, leülünk egy padra és már mondja is...