...

Úristen!Macska lehet megölt egy embert?!Képes lenne erre?!Ezt én nem bírom!Él még az utolsó Őrző. Ha meghalt én nem tudom mit csinálok magammal vagy az egész életemmel.Kötelességemnek érzem azt,hogy megnézzem mi is történ vele.Gyorsan még megnézem mi is van vele,amíg nem jön Macska.Csak gyorsan megnézem,minden rendben van-e.Nem maradok sokáig.De ezt nem bírom ki,hogy ne nézzem meg,mit tett vele az a...

Már kaptam is volna fel az oldalamról a fegyveremet,de valami megzavart.Valami elkezdte szúrni a szívemet.Olyan deja vu érzés fogott el,mint az erdőben.Megint csak éreztem azt az érzést,mintha valaki engem nézne.Hátra néztem 

...

és.........ott volt...

Tőlem olyan 10-15 méterre lehetett,de tisztán láttam őt.Ő is engem.

Ahogy megláttam...Borzalmas volt...Leírhatatlan érzés kerített magába. Olyan volt,mint a videóban.A fejemben is hasonlóan képzeltem el.Kegyetlenül nézett ki.De ez már sokkal másabb volt.Ez itt a valóság.Fel sem fogom azt a tényt,hogy itt áll velem szemben.

Tekintetünk összeakadt és nem engedtük el egymás szemét a másikról.Akkor láttam meg csak a mély lila szemét. Borzalmas volt.Térdem elkezdett kicsit remegni,nem álltam stabilan a lábamon.Úgy érzem bármelyik pillanatban összetudnék esni.

Itt realizálódott csak bennem,hogy ez bizony nem játék lesz.Ez nem csak egy kis,meglátom hol az akumát,használom a szerencsetalizmánomat és ennyi végeztünk,mindenki mehet haza ahogy csak akar.

Még nem is csak egy egyszerű harc.Nem...ez annál sokkal keményebb lesz.Nem csak az,hogy fizikálisan lesz megterhelő,de ezt a harcot soha nem fogom elfelejteni.Ez örökre itt lesz...Bennem...

Ő magasabban van,mert én a földön állok a torony a hátam mögött van,ő viszont egy épület tetején.Várunk...

Még továbbra is csak nézzük egymást.Szívemen mintha egy nyíl menne keresztül.Fáj és szinte már éget ilyennek látni őt.Tudom,ez nem az én Kiscicám,akit szeretek.Nem,ez Halálfej társa.Most nincsen eszméletnél.Nem tudja mit is tesz. Nincs magánál.Ez nem is ő.

Mivel indulni készültem ezért már léptem is egyet előre,de amint befogott a szemeivel én is visszaálltam terpeszbe,mint Ő.

Levettem a szemet az arcáról és megfigyeltem.De ő még midig csak a szemebe néz.Jó mélyen.

Váll szélességben van a lába.Teste egyenes,masszív.Teljes törzsével felém fordul.Kezeit lazán tartja maga mellet.Kicsit el is tartja,de mégis megvannak feszülve az izmai.Egyszerre látszik lazának és erősnek is.Fehér ruházata van,kisebb szürke szegélyekkel díszesítve.Valószínűleg ugyanolyan anyagból lehet,mint az eredeti ruhája.Álarca is maradt ugyanolyan formájú.Az is a már megszokott árnyalatban van rajta.

De a szeme...Lila.Mivel tervező vagyok,így tudom,ez a szín a intelligenciát, tudást,alázatosságot jelenti.Meleg és kedves színről van szó.De rajta mégis olyan félelmetesen és visszautasítóan állt. Megrettentett.

Lassacskán Ő is felmért engem.Addig az én tekintetem újból csak visszabandukol a szemére.Én mint Dragon-Bug.De neki én Katica vagyok.Hagytam neki,hogy megnézzen magának.Hisz ő is megengedte,így a fair.Lassacskán a szemkontaktus megszűnik köztünk.Átnéz rajtam,de tisztelet tudóan.Kicsit zavartan érzem magamat,amiért ennyire bámul.Nem tudom,mire is számítsak...Mi fog ez után történni?!

Végzett.Egyszer csak felcsillan az a rémisztő szeme.Kaján mosoly jelenik meg a száján.Fogát még ilyen távolból is észreveszem. Hófehér.Miért kell ennyire néznünk egymást?!

Leugrik a tetőről. Inkább csak leesik. Odaállt a szélére és egy elegáns mozdulattal lelépett a cserepekről. Ahogy suhan lefele becsukja a szemit.Fejét lekonyította az esés közben.Majd egy lábbal érkezik le a földre,mert a másik lábát felhúzta a hasáig. Hang nélkül érintette a talajt.Mint egy igazi macska.Mindig a talpára.Nem fájt neki az,hogy ekkora súly nehezedett egy lábára.Szinte meg se érezte.Majd a másik lábát is a földre helyezte.

Féloldalas mosoly jelent meg rajta.Fejét felemelte és a szemeivel is újra engem tekint.Lemered egy kicsit,mert most közelebbről is már lát engem.Kedves és szelíd mosoly kerül az arcra.

Most mi van?!Mi történt vele?Miért lett a semmiből ilyen boldog.A szesze is örül.Majd megrázza a fejét.Na ezt a cselekvését meg végképp nem értem...Mit akar?Úgy mozgatta a fejét,mintha legalábbis ellenkezett volna valami miatt.A mosoly is rögtön lefagyott a arcáról.

Felugrott egyet,ez által lendületet szerzett és elkezdett felém szaladni.Gyorsan.Velem pedig nem tudom mi volt,de amikor már az útjának a felét tette meg,akkor kaptam csak észhez,mi is történik.Vettem egy mély lélegzetet és elkezdtem lépésbe hátrálni tőle.Ott nem jutott eszembe jobb ötlet.De egyre csak közeledett.Kezdtem kicsit tartani attól,hogy a sima kis hátrálásom nem lesz ide elegendő.Oldalamhoz nyúltam.Oda,ahol a yoyóm is van.Nem akartam pajzs ként használni,de biztonságosnak éreztem,amiért nálam lehetett.

Majd eszembe jutott az a mondat,amit nem is olyan régen mondtam ezzel kapcsolatosan.

,,Én nem akarok elleni harcolni."

Ezt megfogadtam magamnak.Tartom is a szavamat.Vele vagy sehogy.

Ezért megpróbáltam magamat lenyugtatni a folyton felém közeledő társam láttán.Kifújtam a levegőmet a tüdőmből.Még mindig szemben állok vele.Vállaimat leengedtem és terpeszben várok arra,aminek jönnie kell. Közben egy mondat megy át a fejemen,amit az előbb hallottam.

,,Egymásnak teremtette őket az ég."

De nem volt időm ezen agyalni,mert dolgom van.

De akkor valami olyasféle dolog történt,amire végképp nem számítottam volna.Először csak lassabban sétált,majd csak ütemes tempóval fejezte be a még meglévő távját.

Amikor már olyan közel állt hozzám,hogy már hallottuk egymás szavát,megállt.Ugyanolyan pozícióban,mint a tetőn.Csönd volt körülöttünk.Nem értettem miért állt meg.Mit akar?!

Majd ismét rám nézett.Száját beszédre nyitotta.

-Hello.-mondja hangsúlytalanul és ridegül.Még nem láttam ilyennek.

-Szi...szia!-Szólalok meg végre én is.Kicsit olyan hangsúllyal,mintha Marinette lennék.Ez volt az első köszönő szó,ami az eszembe jutott.Nem szólunk semmit.Kínos csend alakul ki kettőnk között.Mivel nem akarom a hülyét játszani előtte,így megkérdezem tőle a nagy kérdést.Minek várjak.Úgyis ez a lényeg.

-Mi...Mi történt veled?!-Kérdezek rá őszintén.

-Ezt meg hogy érted?-fordítom félre a fejemet.Játszom még egy kicsit a hülyét.

-Más vagy,mint szoktál lenni.

-Nem vagyok más,ez a valódi énem.Most vagyok igazán önmagam.-Teszem szét a kezemet és közben magamat nézem.A  lábamat.Mint egy kisbaba,aki csak most jön rá,hogy vannak végtagjai.

-Nem!Ez nem e vagy.A külsőd és a...személyiséged...

-Oh!Bocsáss meg nekem!Hisz te nem is ismersz engem.Így nem is tudhatod milyen is vagyok eredetileg.Nem is ismersz rendes emberként.Hisz nem lehet megtudni,ki is a másik valójában. Hiszen ez a szabááály!-Mondom gúnyosan.Mint egy bohóc.Jobb szemet felhúzom. Kezdem kicsit felemeli a hangomat.

-Ne haragudj rám...Én nem akartam rosszat...Nem akartam,hogy ez legyen.Tényleg!-Vallom be neki az igazat.Félek nagyon a válaszától.Nem tudnám magamat túltenni azon a dolgon,ha kiderülne,hogy én vagy az igazi bűnős.Ha megtudnám én vagyok a gonosz. Mer én tettem ilyenné,mert annyiszor visszautasítottam.

-Haha!Jaj!Nagyon vicces vagy.Mondták már neked?!Nyugodj meg!Bőven nem érsz nekem ennyit.Phcf!Tényleg nem.Soha nem is fogsz!Jelentéktelen vagy számomra!-Mondom el neki.Remélem ezzel sikerül egy kicsit felbosszantanom.Érezze magát igenis rosszul.Eleget szenvedtem miatta is.

-Ez nem igaz!Te szeretsz engem!Ez nem a való éned.Haló,Macska odabent.Igen!Hozzád beszélek ott.Emlékezz vissza mennyi,de mennyi közös élményünk van.-Igen.Rosszul érintett,amit az előbb a fejemhez vágott.De tudom ez nem Ő.Csak az akuma beszél belőle.Elnéző vagyok vele szemben.

-Jaa!!!Hogy te már a gondolataimban is olvasol.Jaj hát bocsánat,én vagyok hibás.Csak lemaradtam.Hogy is gondolhattam volna azt,hogy a nagy és híres Katica ne tudna ilyet is.-Húzom tovább a húrt.Hadd feszüljön csak.

-Tényleg nem értelek meg,mi a bajod.Valami baj van a barátaiddal vagy szerelem?!

-Hjaj,Katica,Katica,Katica.Ha te csak tized annyit szenvedtél volna,mint én...Nekem volt ám 3 személy is,akikért sírva keltem és feküdtem,minden áldott este s reggel.Ha lenne arról csak egy halványka kis fogalmad is ,mi minden történt vele az utóbbi 3 évben.Én eddig tartottam magamat.-hangom elcsuklik és elvékonyodik...Nem tudok mit kezdeni magammal.Tudom,ezt legalább 1 könnycsepp nélkül nem vészem át.Egyre homályosabban látok.Elkezdek pislogni,hátha jobb lesz.De nem segít semmit a helyzeten,inkább csak ront. Mert a csepp a szemem belső zugából egyenesen az állam felé veszi az irányt.De már nem bírom fent tartani a látszatot a barátaim között,hogy minden olyan hihetetlenül nagy rendben van.Volt bennem eddig erő.-De ma minden energiám elfogyott.Te már az első pillanattól kezdve feladtad volna az egészet.Tudom,mert én ismerlek téged.

-H!Macska...ezt nem tudtam.Nem tudom mi ütött belém de odarohanok hozzá és szorosan átölelem.Nem engedek a szorításból.ösztön szerűen cselekedtem.Így éreztem helyesnek...Nem tudom Ő most mit is gondolhat magában,de nem nagyon tud érdekelni.Most az a lényeg,hogy segítsek az óriásira kinőtt fájdalmán.

Ironikus.A 2 ellenség most egymást ölelve állnak a szerelem városa kellős közepén.

Sziasztok Bogárkák!

Tudom-tudom,kicsikéééééét rövidebb lett mint szokott lenni,de lényeges dolgok történtek benne nagyon.Nekem a szemlye kedvencem,Ti hogya vagytok vele?

Végre mostmár volt párbeszéd is.hát nem jó?Na jolvan,nem is lopnám tovább az időtöket.Legyen csodás napotok.

Ciasztóóóóók!!!