...

-Láttam magamat a tükörben.Még Katica szerencse talizmánja dobta neki.Teljesen lefagytam,ahogy a tükörben vissza nézett rám egy szörnyeteg.Pár helyen meg volt törve a felülete,így többször is láthattam benne magamat.Minden egyes kis pixel borzalmas volt.Félelmetesen néztem ki.Nem is nagyon tudtam elhinni,hogy ez én vagyok.Nem akartam hinni a szememnek.Mintha egy akumatizált tekintett volna vissza rám. Várjunk csak?Hiszen most én is az vagyok.Én...most...akumatizálva vagyok...

Majd egy tündéri kéz simogatta végig az állkapcsomat,mind a két remegő kezecskéjével.Felnézek rá.Egy rémült tekintettel rendelkező 15 évest alakot tekintek meg magam előtt.Félelme szinte a homlokára volt írva.de,mégis mosolygott,ami elbizonytalanított,hogy most akkor mit is érez.Füle tövében alvadt vér,piszkos az arca és remeg mint egy nádszál.Hiszen ez...az Én kis...Katicám.

Szemeim könnybe lábadnak.Az a kínzó érzés gyötör,hogy Én tettem ezt vele.Miattam néz ki így.Én bántottam őt.Elindul egy könnycsepp az arcomon,de ő letörli nekem és egyre közelebb és közelebb tesszük a fejeinket.

Mit akar?

-Te soha nem bántanád a Bogárkádat...

Én elbőgtem magamat.Meg akartam ölelni fáradt és védtelen testét.Biztonságot akartam számára nyújtani.Meg akartam Őt védeni.

De olyan közel kerültek az ajkaink egymáshoz,hogy Ő megcsókolt.

Bársonyos ajkai gyengéden érintették az enyémeimet. A hideg rázott közben.Hátamon a hideg futott át.Liba bőrös lett az egész karom.

Még soha nem csókolóztam ez előtt senkivel sem.Ez volt ez első alkalom és azt akarom,hogy vele legyen az utolsó is.

...

Fogalmam se volt,hogyan is kell ezt csinálni.Csak filmekben láttam.Mindig álmodoztam,hogy vele lesz az első.Először kicsit furcsa volt.Kellemetlenül éreztem magamat,mert ennyire közel vagyok hozzá.De aztán elengedtem magamat és éltem a pillanatnak.Eszméletlenül és leírhatatlanul jó érzés volt.Nem akartam,hogy vége legyen.

Viszonoztam számára a csókot. Megöleltem a lányt.Olyan szorosan álltunk egymás mellet,hogy még a hevesen verő szívének a dobbanását is hallottam.

Igazából szorosan öleltem át az egész remegő lányt.Fejeinket félre fordítottuk,így egy pillanat erejéig mind a ketten vettünk levegőt.Én jobbra hajlítottam a fejemet.Szemeim pedig végig csukva voltak. Kisebb fejmozgással vettem levegőt.Ám ekkor kicsit elvitt a hév.Ráharaptam finoman a szatén fényes felső ajkára.Bele akartam vinni egy kis szenvedélyt.Már amikor megtettem is tudtam,hogy ezt nem kellett volna Agreste.

Ugyan is ez elég kellemetlenül érinthette a lányt,mert rögtön vett egy nagy lélegzetet.Gondolom neki se sokadik csókja volt ez.Nyilván bántam,hogy nem csak összeérintettem az ajkainkat.De nem bírtam magammal.Nem akartam óvodásnak tűnni előtte.

Majd lassan elemelte a száját az enyémtől.Orr hegyeinket összeérintettük.Ez annyira aranyos cselekedet volt tőle,hogy elmosolyodtam és hihetetlen szerencsésnek éreztem magamat,hogy vele lehetek.De ez azonban azt is jelentette,hogy vége életem első csókjának,vele...

Ekkor egy nagyon klisés mondat lebegett előttem,méghozzá;hogy fáj,hogy véget ért,de örülök,hogy megtörtént.Ezek után teljesen átértékelődtek bennem a dolgok...Ma megértettem,mit is jelent szerelmes lenni.

El emeltük egymás homlokáról a fejeinket.Nem tudom,mit is kéne szóljak ezek után.Annyira elvörösödtem,ahogy ránéztem a lányra.Zavarban voltam,de kellemesen.Vártam,mit fog mondani a lány.Főleg arra a is harapásomra,amit még bele vittem.Az enyhén szólva is,de túl ment a céljaimon.

-Macska!Mi történt veled?-kérdezett Ő először.Közben mélyen a szemeimbe nézett.Ilyenkor döbbenek csak rá,hogy mennyire alacsony.De nekem így tetszik.Aranyos,bátor.

-Mire gondolsz?-kéretem magamat egy kicsit.Bár tudom,hogy úgyis a csókra gondol,de akartam még egy nagyon kicsit tovább húzni.

-A...szemeid...

-Nem nagyon értettem,mire is gondol most a lány.De nem akartam értetlenkedni előtte.bátornak és nagyon határozottnak kell lennem előtte.Meg aztán alapjáraton is ilyen vagyok.De gondoltam megnézem a botom kamerájában.Hátam mögé nyúltam.De...a botom fölött,párhuzamosan volt még valami...Valami,amire nem emlékszem,hogyan is került oda...Nem tudnám megmondani,hogy mi is ez,de szúrós.Megsértette az ujjamat.De le is esett rólam a földre.Katica szemmel követte a tárgy leesését. Egészen a földig.Aztán újból rám nézett.

Én pedig a képernyőre,ahol pedig magamat láttam,Fekete Macska ként.A szemeim...pedig teljesen átlagosak voltak,leszámítva a könnycseppeket,de szerintem nem erre gondolt a lány.Így már nem bírtam tovább és megkérdeztem tőle,mi az a rendkívüli dolog,amit észre vett rajtam.

-Ömm...Mire gondolsz Úrnőm?-nézek fel rá újból a képernyőből.

-Már  nem olyan...-Nem folytatta tovább a mondatát.De ezzel a mondatfoszlánnyal nem lettem okosabb.Szóval újból fel kellet,hogy tegyek neki egy kérdést.

-Milyen?

-Lila...

-Miért lenne lila a szemem Bogaram?!

-Hát vissza kaptalak!-a lány elkezdett sírni és gyorsan megölelt.De nem volt szomorú,vagy csalódott.Nem...boldog volt.Örült nekem.Bár azt még mindig nem értettem,hogy mire fel ez a nagy ünneplés,de nem akartam elrontani a pillanatot.Így nem szóltam közbe és csak hagytam,hogy megöleljen.

Amikor keresztbe fonta karjait rajtam,akkor  oda súgta a fülembe,azt a szót,ami mindent megváltoztat.Egy olyan szót,amivel nem dobálózik mindennap nap az ember.Egy olyan szót,ami különleges és felettébb megtisztelő...

-Szeretlek...

-Én is téged...

Ez az egy szó tőle,pont tőle..rettenetesen sokat jelentett számomra...Bár most csókolt meg,így tudom,mit érez irántam,de ahogy megsúgta nekem ezt a szót....fuuu...baromi jó volt...el se tudom hinni,hogy ez a valóság...hogy ez nem álom...itt vagyok vele...Párizsban,a szerelem városában...este,sötétben...csak Ő és én...ez életem egyik legszebb napja. Soha nem fogom elfelejteni...

Amikor eltávolodtunk egymástól,akkor egy rémült szempár nézett rajtam át...

-Jól vagy?Teljesen el vagy sápadva...-kérdezte tőlem a pöttyös álarcos lány.

-Én erre reflexből azt válaszoltam volna,hogy igen persze...De így jobban bele gondolva...annyira még sem...nem vagyok jól...Lábaim elkezdtek remegni...nem bírták megtartani a testsúlyomat...vérnyomásom  is tuti le ment...olyan fáradt vagyok,mintha legalábbis egy hete talpon lennék...teljesen elfogyott az energiám,mintha valaki kiszívott volna belőlem mindent.Nem is tudom,miért nem vettem már korábban észre,hogy mennyire  a padlón vagyok...Ő  tartotta bennem az erőt és nem is figyeltem ezért nagyon magamra,csak is rá.

Úgy érzem nem bírom tovább.Összeestem...Nem emlékszek,mi történt utána

Katica

Amikor elengedtem szoros ölelésemből ,vettem csak észre,hogy mennyire is sápadt szegényke. Mint a fal.Bár most körülöttünk csak tégla fal volt,vakolat csak néhány helyen volt felfedezhető.

Bár Én biztos,hogy nem így néztem ki...szerintem Én,mint egy vörös rózsa,úgy festhettem...Nagyon elpirultam,de rettenetesen élvezet,hogy visszakaphattam.Meg ígértem magamnak,hogy ezen túl mindent máshogy fogok vele csinálni.Nem leszek ennyire szívtelen vele kapcsolatosan.

Ám egyre jobban sápadt és a mosolya is kezdett egyre jobban lefagyni róla.Aminek az okát nem nagyon értettem,hiszen most csókoltam meg...életem első csóka volt...szerelmet vallottam neki...mi itt a baj?

Nem bírtam tovább,egyszerűen muszáj voltam megkérdezni,hogy minden rendben van-e?

Őt szerintem eléggé lesokkolhatta ez a kérdés,vagy nem tudom,de minden esetre nem válaszolt nekem semmit se.

Ő erre összecsuklott előttem,mint egy rongybaba.Először azt se tudtam,mi történik itt.Aztán rájöttem,hogy bizonyára elájult,bár az okát még mindig nem értettem.

Minden esetre nem hagyhattam Őt ott a földön.Letérdepeltem mellé,de nem nagyon kaptam választ.Még inkább semmit se.Még soha nem láttam senkit se elájulva.De azt tudom,hogy ilyenkor mindig pofozgatni szokták az illetőt.Na én ezt nem akartam vele.Idáig nem bántottam Őt,amikor akumatizáva volt,akkor ezek után sem.

Oda rohantam mellé és először csak halkan,aztán már egyre hangosabban kezdtem szólítani Őt.De mint gondoltam,erre nem kelt fel,majd megfogtam kettő széles vállát és elkezdet rángatni,hátha ettől felkel.De hát ez sem hatott semmit se.Nem akartam,hogy bármi féle baja is essék neki.Már bele zártam a szívembe,oda,ahová már senki más nem léphet be.

Nem tudtam,mit is kéne most kezdenem.De ekkor meghallottam egy hangot.Nagyon ismerős volt,de fogalmam sincsen,hogy honnan.Halkan szólt hozzám,de tisztán értettem.

-Marinette!Én vagyok az,Tikki. Hagyd Őt ott.Jól lesz,nem lesz semmi baja se.Most pedig foglalkozz az akumával.

Nem tudom,honnan is jöhet ez a hang,de hiszek neki.Főleg,ha Tikki mondja.

H!

Basszus!!!

Az akuma!!!

Arról teljesen elfelejtkeztem.Nem változtattam vissza a kis bajkeverő pillangót,ahogy azt kell.Remélem még nem késő,ha ezt most teszem meg.gyorsan körbenézetem,hátha látom a csengőjében,gyűrűjében vagy ezekhez hasonló helyeken.De sehol se találtam meg.De akkor szembe jutott;hisz már tudom is,hogy hol van.

Már láttam korábban...a harcunk folyamán,már megpillantottam és meg is állapítottam,hogy abban van a kis lény.

A fekete rózsában.

Ott hevert  mellette.Oda is léptem.eltörtem a rózsát.De nem a szokásos állaggal rendelkezett,hanem mint egy marék homok,kifolyt a kezeim közül.nagyon bizar látvány volt.Ki is repült belőle a fekete pillangó,amely annyi,de annyi bajt okozott nekünk...alig vártam,hogy végre elpusztíthassam és egy normális pillangó varázsoljak belőle.

Ciastóóóók!

Igen tudom,kicsit rövidecskére sikerült.

De hát meglepetééés!!!

Azt mondtam,hogy szünetben nem lesz rész.De hát ismertem már.

Nagyon szeretek írni és muszáj voltam folytatni.Nem hagylak titeket rész nélkül.

Amúgy nyugi,nem fog ennyivel lezáródni ez a történet.

Fogom még egy darabig írni.

Nagyjából mé csak most tartunk a felénél.

Szóval még lesz bőven folytatás.

Remélem tettszett a rész így a kettő kaja-kóma között...

Ciasztóóóók!!!

Boldog Új Évet!

Előre is.

És ez tudjátok,hogy  mit jelent?

JJJÖÖÖNNN AAAZZZ ÚÚÚJJJ ÉÉÉVVVAADDD

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!