...

Lehet igaza volt Chat Blancnak...Lehet mégsem olyan tökéletes és jó ez az öregember,mint azt én gondolom.Lehet nem is kéne ennyire megbíznom benne?!

Miket gondolok én?!

Teljesen felkavart a tegnap este.

Gyerünk,szedd össze magad Marinette. Most koncentrálnod kell!Ráadásul most még a szerelmed is itt van.Fu,gyerünk,menni fog!

...

Mint azt már említettem,a szerencsére most nem Halálfej áldozataival kell szembenéznünk,hanem csak egy egyszerűbb fennakadás van a városban.Elromlottak a közlekedési lámpák és a nagy tömeg kicsit elégedetlen.Mindenki most meg a gyerekekért vagy a munkájából tart haza felé.Nagy a tömeg és kezd kicsit mindenkinek betelni a pohár.

Ekkor egy halk puffanásra leszek figyelmes magam mellet.Társam is megérkezett,amikor megpillantottam...szerintem egy kicsit bele is pirultam a látványba.Olyan közel állt hozzám.Pedig mindig csak ekkora távolság van kettőnk között.De azért egészen más a helyzet,ha csak egy barátot/társat látok látok benne,vagy a biztos pontot az éltemben.Egy embert,akit szeretek...

Elegánsan,emelt fővel érkezett.Egyik lábát kicsit előrébb helyezte és elfordította és ezzel a lábával ellentétes kezét lazán a csípőjére tette.Komolyan mondom,úgy tud beállni,mint egy modell.

Mélyen belenézett azokkal a kissé ismerős smaragd zöld szemivel a szemembe.El se tudom mondani,hogy mennyire hálás vagyok,hogy nem egy hátborzongató lila szempárba kell nézzek.Visszakaptam az én kis bolondos Kiscicámat.

-Mivel állunk szemben Úrnőm?-majd ez után egy olyan dolgot tett,amitől teljesen kirázott a hideg. Kézfejen csókolt.Annyira lovagias ez tőle.Eddig ki nem állhattam,ha ezt csinált,most meg úgy érzem,hogy mindjárt összeesek.

Nem akarom ezt a kapcsolatomat is elrontani azzal,hogy valamit túlizgulok és nem vagyok önmagam.Tanultam a hibámból Adrien által.Nem fogom 2x ugyanazt a hibát elkövetni.Próbálok természetes maradni.Úgy viselkedni vele,mint tegnap előtt.Jó,egy fokkal kedvesebb és kevésbé visszautasító módon.

-A közlekedési lámpák elromlottak.Mivel most a legnagyobb a tömeg,ezért nehezebb így mindenkivel igazságos lenni.Mindenki menne a saját dolgára,minél előbb.

-Akkor jól mondtad,hogy nem akuma van a dologban.Nem lett volna kedvem most egy gonosztevővel harcolni.

-Hidd el,nekem sem...-kicsit letörök a mondata hallatán.Nem szívesen harcol egy akuma ellen.Én sem tettem ezt szívesen tegnap...nélküle...ellene.De most össze kell kapnom magamat és nem szabad hagynom,hogy ilyen semmiségek kizökkentsenek engem.

-Van már valami terved Bogaram?-idétlen fejet vág és beletolja a képét az enyémbe.Szerintem csak ugrat engem és csak hülyül.Én pedig belemegyek a játékába.

-Nem tudom feltűnt-e,de mindig én hozom a döntéseket.Gondolkozz most Te egy kicsit,Cicus!-majd eltolom a fejét a tekintetemből.Erre Ő olyan vicces arcot vág,hogy nem tudom megállni azt,hogy ne nevessem el magamat.

-Haha!Nagyon vicces.-vág olyan durcis fejet,mintha csak egy kisgyerek lenne és nem kapta volna meg a nyalókáját a boltban.Bár igazad van-ezen már Ő is elmosolyodik és egy aranyosan felnevet.

-Mi lenne,ha felhívnánk a rendőrséget és segítséget kérnénk tőlük.Elvégre nincs autóm és nem értek a közlekedéshez.

-14 évesen már lehet vezetni kismotort.Vagy Te még nem vagy annyi?

-Nem.Én 84 éves vagyok.Túl öreg a vezetéshez.Na és Te?Mert neked van rá jogsid?

-Nincs.Rendben,akkor hívjunk pár rendőrt

Így is tettünk.Gyorsan kiértek a helyszínre és 4-5 ember beállt a forgalom közepére és mindenféle számomra nem érthető karcsapással,sípszóval és botokkal irányították a forgalmat.Az emberek hallgattak rájuk és hamar ki is hívtak még egy villanyszerelőt is,hogy javítsa meg a lámpákat.Társammal még egy olyan 8 percig figyeltük az eseményeket,hogy biztos minden rendben megy-e.

-Szerintem most már minden rendben lesz.-törte meg a csendet társam

-Remélem.Szia-már nyúltam is a yoyómhoz,hogy elmenjek,amikor Macska megfogta a kezemet és visszarántott.

-Arra gondoltam,hogy mivel nem használtad fel a szerencsetalizmánodat,ezért most nem szorít az idő Téged.-bal kezével a tarkójához nyúlt.Annyira aranyosak a fiúk,amikor ezt csinálják.Az összes lány pedig tudja,hogy ez azt jelenti,hogy zavarban vannak.Erre a fiúk miért nem jönnek rá,hogy mi lányok ezt tudjuk,hogy mit jelent?!-Hogy nem lenne kedved kicsit beszélgetni.Mert az utóbbi időben kicsit nagy volt a rohanás és már nagyon régen ültünk le így...és

-De persze,ráérek.Bár van még egy kis leckém,de holnap nem lesz olyan órám,amire ne lenne kész a leckém.

-Rendben.Akkor,kövess,ha tudsz!-nézett rám versengő tekintettel.

-Ezt most vegyem versenynek?!-kérdeztem tőle,de persze ironikusan.

-Te mondtad!

Majd fogta magát és olyan gyorsan elkezdett szaladni,hogy alig hittem a szememnek.Persze én sem hagytam magamat és szinte azonnal utánaeredtem. Emlékszem,hogy tegnap ugyan ezt csináltuk. Csak ott annyi volt a különbség,hogy Ő üldözött engem.Hihetetlen,hogy mindenről a tegnap este jut eszembe.

Az idő jó volt. A reggeli esőből már semmi se érződik.Az utak felszáradtak és az esőfelhőknek sincs már semmi nyomuk.Nagyjából olyan este 5 fele járhatott az idő.Még nem volt teljesen halk a város.Turisták tömkelege rohamozta meg a főteret.Mindenki jobbnál jobb szögekből akarta elkészíteni a képeket magukról és a szülővárosom legjellegzetesebb látványosságáról,az Eiffel-toronyról.Ilyenkor este rengeteg az ember az ilyesféle építményeknél.

Észrevettem,hogy társam hirtelen megállt egy emeletes ház tetején.Nem egy átlagos tető volt.Nem volt rajta cserép és nem volt meredek,hanem egyenes volt,párhuzamos volt a földel.

Majd a földre mutatott és egy gyengéd karmozdulattal tudatta velem,hogy üljek le.Nagyon udvarias volt,mert először én ültem le és csak aztán Ő.

Gyönyörű helyre hozott engem.Egy olyan pontjára a fővárosnak,ami elég magasan van ahhoz,hogy mindent belássak,de ne legyen ijesztő a magasság.15 éve élek ebben a városban,de még mindig megszokhatatlanul gyönyörűek a fények.Sárgás arany szín borítja el az egész várost.Innen pont rá lehet látni a toronyra.Kicsit fújt a szél,de abszolút nem zavarón.Inkább csak kellemesen cirógatta az arcomat és játszott a hajammal.

Majd társam is leült mellém,egészen közel hozzám.Majd meg is törtem a csendet,mert tudtam,hogy nem maradhatok itt órákon keresztül,mert előbb vagy utóbb a szüleimnek felfog tűnni,hogy nem vagyok a szobámba.

-Miért jöttünk ide?-kérdeztem tőle gyengén és aranyosan.Én csak előre fele néztem a szentjánosbogár fényéhez hasolóan ragyogó városra.

-Meg akartam Neked mutatni ezt a kilátást.Tudod,amikor magányosnak és szomorúnak érzem magamat,akkor eljövök otthonról és kiülök ide.

Macska tőlem messzebb lévő lábát felhúzta és az azon az oldalán lévő lábát pedig lazán rátette.Majd a másik,tehát a hozzám közelebb lévő kezével pedig összekulcsolta két kezét.Én csak simán lelógattam a lábamat a tetőről.-Meg akartam neked mutatni ezt a helyet,Bogárkám.Te vagy az első ember,akit ide hozok.

-Ez kedves Tőled.Bár nem hinném,hogy egy civil ember biztonságban érezné magát ilyen magasban.-Egy kicsit felnevetek.

-Jogos.-erre Ő is nevet a dolog abszurdsága miatt.-Bár megvédeném...

-Tudom Macsek.-mondom bizalmasan,hiszen igazat beszél.Már többször bizonyította,hogy bármikor képes lenne meghalni értem.Ez nagyon durva.

Észreveszem,hogy Macska már egészen rég óta néz rám a gyönyörű smaragdzöld szemeivel.Én csak a szemem sarkából látom,hogy ezt teszi,mert én még mindig a fényeken gyönyörködök.De egy kis idő elteltével,már olyan érzésem lesz,hogy valamit akar mondani,csak nem meri.

-Igen?-elfordítom fejemet,hogy most már végre én is a szemeibe nézhessek.Na ezt kár volt tennem.Mert olyan közel ültünk egymáshoz,hogy láttam még a cirmokat is a szemében.Teljesen elvesztem a szemében.Remélem nem pirultam el,mert az nagyon gáz lenne,ha látná,hogy mennyire is zavarban vagyok.

-Olyan gyönyörű vagy...-bársonyos száján ezek a szavak jönnek ki.Mi tagadás,teljesen
kiráz a hideg engem és nem tudok mit kezdeni magammal. Egyszerűen leblokkol az agyam és nem küld semmi féle választ a testemnek,hogy mit kéne tennie.Erre először az az ötletem támadt,hogy azt válaszolom,hogy köszi,Te is.De ez lehet nem most kéne még mondanom.Meg amúgy sem szoktunk ilyet mondani egy fiúnak,hogy olyan szép vagy.Semmien kiút nem vezetett ebből a helyzetből,így arra gondoltam,hogy behozok valami teljsen más témát.

-Köszi...Te még soha nem gondolkoztál el azon,hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életünk,ha nem kéne titkolózni?-sokkal kevésbé kínosabb témának ítélem meg azt,hogy az életemről és a barátaimról beszéljek,jelen esetben Alyáról. Segítséget szeretnék Macskátó kérni.Hiszen valamilyen szinten egy cipőben járunk,hogy állandóan kell hazudnunk a barátainknak és nem élhetjük az átlagos gimis éveinket.Hátha Ő tud nekem segíteni Alyával kapcsolatosan.

-Miután bevallottam Katicának,hogy mennyire is gyönyörűnek tartom,hirtelen témát váltott.Egy egyszerű köszivel lezárta a gondolatmenetemet.De ezek után egy olyant mondott,amit soha nem gondoltam volna.A lelepleződés gondolatával játszik.Ez azért lepett meg,mert én bár nagyon szívesen elmondanám,hogy ki vagyok.Remélem így csak mégjobban megszeretne engem és nem gondolná azt,hogy én csak egy beképzelt modell vagyok,aki fent hordja az orrát.De az,hogy Ő is a felfesésen gondolkozik,az nagyon meglepett.Mármint eddig mindig azt mondta nekem,hogy nem tehetjük,mert ez a szabály.A szabályok pedig azért vannak,hogy megvédjenek minket.Cf!Mintha csak Apámat kéne hallgatnom.De ha még nekem is elmondja azt,hogy Ő gondolkozik azon,hogy lebuktatja magát,akkor szeritem ez egy határozott dolog számára.Lehet itt az idő,hogy megtudjam,ki is van a pöttyös maszk mögött?

Ciasztóóók!
Kezdenek bonyolódni a szálak,de ne aggódjatok,a végére minden tiszta lesz.Ha tetszett a rész,akkor jelezd nekem egy csillag formájában és ha van valami,akkor írd meg kommentben.
Hamarosan hozom a következő részt.
Ciasztóóók!!!