Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Mi ez a hely?

Adrien

-Gyerekek!Egy kicsit halkabban ha kérhetem!-fegyelmezett meg az osztályfőnök.Olyan kedves és mindenki hallgat rá.
Na szóval hol is tartottam?!Jah ,igen meg van!Itt is van ez a papír amin rajta van minden információ a ,,Párizs nap" -i programokról!-lobogtatott a kezében egy fehér lapot
Az osztállyal elmennénk a főtérre és részt vennénk a koncerteken,előadásokon megemlékezéseken és meg is néznénk a Katicát és Fekete Macskát ábrázoló bronz szobrot is!


-Halj!Nem hiszem el!Mikor lesz Párizs olyan fejlett,hogy QueenBee-ről is csináljanak egy szobrot!-Értetlenkedve rinyált Chloè. Kiskorunk óta barátok vagyunk. Valószínűleg,mert mind a kettőnknek hírsek a szülei,nincs mellettük az anyukának és be vagyunk zárva.De persze jó körülmények között.Hisz a pénz nem számít...


-Ez részben ,apukád percek alatt eltudná intézni.Hiszen ő a polgármester.-az utolsó szónál átment a vöröses barnás hajú lány hanglejtése ironikussá.


Erre az egész osztály elkezdett nevetni,még Mish.Busthie is!


-Mert neked tett bármit is az apukád ,Párizs lakosainak jóléte érdekében?!-Szólt vissza azonnal Chloè.


-Lányok!Ne most veszekedjetek!-csitítja őket az osztályfőnök
Mindenkinek a szülei nagyon fontos szerepet töltenek be Párizs életében.


-A ,,szülei" szó után ismét csak könnybe lábad a szemem...már megint...


-Az a lényeg ,hogy a papír alján látható pontozott vonalon alá kell írni mindenkinek az anyukája ezt a lapot!-mutatott a lap aljára.
Ma 4 órára kérem vissza!Gyülekező az iskola előtt 4 órakor!Akkor indulunk!Ne késsen el senki se!-Nézett mosolyogva Marinettre.


Kicsöngettek


Némán vettem egy lapot a tanári asztalról,sírás miatt vörös szemeit próbáltan eltakarni.Majd lassan lesétáltam a már jól megszokott zöld színű lépcsőn. Beszálltam a kocsiba.Csak haza akartam érni,ahol kitudnám magamat sírni.Ott nem kell rejtegetni a szemeimet. Szeretek iskolába járni,de ezt ők úgysem értenék meg...


Adrien miután már hazaért ledobta a táskáját a szobájában,és sietett az Apja irodájához.Gyorsan alá akarta íratni a lapot amit kaptak a ,,Párizs nap" alkalmával kaptak,hogy Gabriell engedélyezi e azt,hogy a fia részt vegyen ezen az eseményen.


Nathaly nem volt otthon.Éppen Mayura ként járta a várost és várta hogy Katica és Macska felbukkanjanak.Így nem volt otthon senki ,csak Gabriell,Adrien és a testőr.


Ledobom a táskákat(ami valószínűleg egy vagyon lehetett,de hát apám állandóan azt mondja,nekem csak a legjobbat akarja)
De a kwamim is benne tartózkodott.

-Hé!Ezt most miért kellet?!-Méltatlankodott a kis lény.


-Bocsi Plagg!Nem volt szándékos!Csak most nagyon sietek hogy aláírattathassam ezt a lapot-lelengettem  meg a kezemben
Házi feladatot se kaptunk,úgyhogy remélem elenged apa...


-Szerintem el fog!Elvégre az osztály legjobb tanulója vagy ,bár a tegnapi  vívás edzéseden nem remekeltél. De az érthető volt hogy miért nem te voltál a legjobb.


-Hát!Nagyon remélem hogy el tudok menni!Mindenkinek megígértem hogy ott leszek!Nem akarok csalódást okozni a barátaimnak.Már megint.
Meg már én is szeretnék úgy kimozdulni otthonról ,hogy nem fotózásom van vagy Fekete Macsaként védem Párizst.
Hanem csak úgy ,simán elmenni lazulni, mint a többi ,normális ember.

Kiállt a szöszi az ablaka elé...Gyönyörűen sütött be ,szinte már vakított a nap ,az óriási ablakon keresztül...Csend volt mindenhol...A kinti zajok is elhallgattak ,a fiú fejében...Minden olyan nyugodt,békés volt...Ekkor lassan a zsebéhez nyúlt és bekapcsolta a telefonját amin megnézte azt a videót ,amit még az apja csinált róla és az anyjáról...

Egy gyönyörű dalt játszottak együtt a zongoránál ebben a szobában...Azt a dalt ,amelyet nem is olyan rég Halálfej és Macska játszottak el közösen a fiú szobájában. Adrien a videón 5-6 éves lehetett...Az anyukája tanította meg őt zongorázni...Jól érezte magát a videó nézése közben.Nagyon szerette az anyját...És még szereti is...

-Nem akarok szomorú lenni...-Szólaltam meg végül
Anyu is mindig azt mondta,legyek vidám,és bármi történjen is,élvezzem az életet.Nagyon szerettem őt!Jobban mint bárki mást!Nem értem...Hova tűnt?Miért nem válaszol az üzenetekre?Hol van most?Miért nem jön haza?Vajon jól van?

Van egy érzésem. Apám valamit eltitkol!De ki fogom deríteni hogy micsodát.Ott volt például az ,hogy anya gyönyörű képe mögött egy széfet tart?!Mégis miért pont ott?!

Akkora ez a ház!Még én sem jártam be teljes egészében. Apa sok helyet elzár előlem,mert azt mondja hogy onnan szerzi az ihletét.Szerintem ez nem igaz!Valamit rejteget,de mégis mit?Ki akarom deríteni!Sőt,ki is fogom deríteni.

Adrien miután megnézte a zongorás videót a telefonján.Lerakta az íróasztalára,ahol a gépén még mindig az anyja volt a háttere.

Kinyitotta az ajtaját,és lesietett  a márványlépcsőn és odaérkezett a irodához.Miután már így is egy kicsit késésben volt,így sietett és elfelejtett kopogni az ajtón.Pedig ez náluk szokás volt.Azért,mert így az Apja hallja,mikor jönnek emberek.

Ezért csak berontott a szobába és abban a pillanatban,ahogy megfogta az aranyozott kilincset jutott eszébe valami.
Elfelejtett jelezni az apjának.De már nem akart visszamenni és újra bemenni.Inkább csak halkan benyitott és hallgatta az apja beszédét.

Gabriell ott állt a dolgozószobájában a felesége képe előtt.Gyönyörű nő volt.Minden egyes héten 1-2 x visz le neki egy virágcsokrot.Ma is így volt.Egy vörös rózsával kedveskedett neki.Ez a virág volt Emily kedvence.Ezt Adrien is tudta.Ezért adott Katicának is a tetőn egy szálat.Meg aztán egyet Kagaminak is.


-Tudom Emily!Ennek nem így kellet volna történnie. Nem tudok együtt élni az érzéssel,hogy nem vagy itt.-beszélt a portréhoz,mintha egy igazi ember lenne ott.
Annyi embert bántottam az akumáimmal.De gyenge voltam.Elbuktam újra és újra.Katica és Macska jelen helyzetben erősebbek mint én. Annyi esélyem volt hogy elvegyem a talizmánjukat.A fiúnknak is hazudnom kell.-Apa megnyomta azt a bizonyos kombinációt a festményen.És már el is süllyedt a festmény előtt.

A fiú ebből az egészből mindent látott,és hallott.Teljes sokk alatt volt.Az akumáimmal sok embert bántottam?!Katica és Én erősebbek vagyunk mint ő?!
Ez mégis mit jelent.
Nem...nem. Neeem!!!
A...az...ne...nem lehet.Az Apám Párizs szuper gonosza?!De miért pont ő?Nem..az...nem lehet...nem lehet ő!!!

Nem tudta hogy vannak titkos lejáratok a villában.Nem tudta elképzelni,hova ment egyáltalán az apja,mit csinál ott.Annyit sejtett csak,ott lehet Halálfej rezidenciájába.

Mivel mint aznap az kiderült számára az apja Halálfej.Ebben a pillanatban elejtette a kezéből a lapot.Nem vette fel.Úgy hullott ki a kezéből az irat,mint őszi fáról a levél.

Nem tudott akkor és ott arra gondolni hogy mi lesz a ,,Párizs napon''.

Csak arra hogy kövesse őt.Úgy gondolt, így megfejtheti,hol van Halálfej rejtekhelye.Követte őt.

Odarohant a portréhoz és megnyomtam egyszerre a kis háromszögeket amit az apjától lesett el , hogyan is kell.Ekkor eltűnt a föld felszínéről.Nem tudta, hova ment,de olyan volt mint egy lift.Nem mozgott a szerkezet oldalra,csakis lefele.Egy kicsi félt is hogy hova érkezik.

Leérkezek egy óriási csarnokba,ami a házunk alatt  volt.Nem szólt  semmit se ,csak némán ,lassan kilépek, a lift szerű építményből és elkezdek sétálni egy keskeny ösvényen előre fele,mert más fele nem is lehetett menni.

Eközben jobbra-balra bámészkodok.Semmi hang nem szólt sehonnan.Néma csend van.Csak a narancssárga cipőmnek a dobogását lehet hallani.Jól visszhangzik a terem.

Viszonylag sötét van.Fények csak egy pontba szegődnek.
Messze volt ez a hely és nem látott el odáig ,mi is van ott.

De arra akart menni.Egy halk hangot hallott.De nem olyat,amit ember mondott volna. Hanem egy dalt.Egy gyönyörű,kedves,lágy altatódalt.Ismerős volt neki.De azt nem is sejtette ,honnan.
Az a dal volt az,amit az anyukája énekelt még neki kiskorában.De nem emlékezett rá.Csak ismerős volt neki.

-Gazdám!Kérlek ne menj oda!Valami hihetetlenül erős,sötét energiát érzek arra.Elképzelésem sincs hogy mi lehet az.Jaj!Olyan erős!Forduljunk vissza!-Megérezte Noruut ,mivel Halálfej most éppen nem használta az erejét.


-Nyugi Plagg,vigyázni fogok magamra.Nem lesz semmi se.-Magamban már én is kicsit izgulok.Egyre kíváncsibb vagyok,mi van a fényeknél.


Ezzel tovább sétált,mostmár kicsit gyorsabban.


-Olyan ismerős nekem ez az erős,sötét,energia,mintha már éreztem volna.-Kis kezével megfogta a fejét. Megáll. Tudtata hogy Noruu nem gonosz,csak a gazdája kényszeríti erre.

Erre én is megállok.Hátat fordít a fénylő helynek.És Plaggre nézek.
Még soha nem látta ennyire komolynak. Egyre jobban és jobban kezdek félni.Valami nagy dolog lehet az ,ha ennyire megfontolt az erőt ráruházó lény.Figyelek rá.Kicsit szédülni kezdek a sok stressz és izgalom miatt.De ezzel most nem
is foglalkozom.


-Megvan!Most már tisztán érzem.Nem...Nem!...az...nem lehet.-Kicsit elcsuklott a hangja az utolsó szavánál.Nem csak Nuruut és Gabrielt érezte meg.Hanem Emilyit is.

A nő és a kwamia sokat voltak együtt már 13 éves kora óta folyamatosan nála volt.Így sok varázslat szállt a nőbe,ezert a nőt is érezte,Emilyié volt a páva talizmán.Ezt onnan tudta,hogy régen Gabriell és Emily olyanok volt Adrien és Marinette.

Nemtudták egymásról hogy kik is ők az álarcok alatt.De szerették egymást.

Egyszer volt egy nagyon nehéz harcuk egy gonosszal.De nem volt akumatizálva a gonosz,csak simán kárt akart tenni másokban.

Az akkori harc alatt lelepleződtek egymás előtt.Ezt Plagg is látta,és majdnem az összes kwami. Össze is jöttek.Utána összeházasodtak és megszületett Adrien.

De Dussu nem volt ott a sírnál,ahogy a talizmánja se.Valahol máshol volt.De azt nem tudta hogy hol.


-Mond már!Mi van ott?


-Nem mi,hanem ki...Nem tudta végig mondani a mondatát mert kisebb könnycseppek jelentek meg a teremtmény szeme szélén.Pedig azt akarta mondani hogy kik.Hogy ki az a két ember aki ott van.Hogy ki az a szerelmes pár aki ott van.


-Várj!Az apám erre jött le ,ugyan itt.Én úgy láttam?Csak erre lehet ,egyenesen jönni.


Tehát ő is itt van valahol...És ő mint ma az kiderült,Halálfej,személyesen.Akkor ez itt az ő rejtekhelye,nem igaz?De miért pont most jött ide le?Ha!Akumatizálni akar egy embert.Sőt!Fog is.
Hihetetlen ezt mondom,de az apám Halálfej...Minden rossznak az okozója.
Miért ártott annyi embernek?És mire kell neki 2 db talizmán.Mi a célja vele.
Végül is ha végig gondolom.Egy gyűjtögető,aki soha nem mozdul ki otthonról.Igazából amikor az Úrnőm arra gondolt és ki is mondta,hogy az apám Halálfej,akkor nagyon meglepődtem.De...valahogy beleillik a képbe.
Óvatosnak kell lennem.Bármi történhet.Úgy nem bírom tőle elvenni a talizmánját hogy Adrien vagyok.Nem lennék rá képes.Lelkileg.De ha Macska vagyok akkor legalább ő nem tudja,ki is az valójában az aki elveszi az ékszerét.

-Plagg!Karmokat ki!Mondta ezt egy kicsit hangosan,ahogy azt -már megszokta. Visszhangzott tőle a terem,így az apja meghallotta.


-H!Ez meg mi volt.Valaki itt van.De ki ez?Hogyan jött le ide?Honnak tudja, hogyan kell ide lejöni?Egyáltalán hogyan jutott be a házamba?Csak egy belső ember lehetett az.Mert más nem jöhet ide.A testőrnek és Nathalynak megtiltottam,hogy ide lejöjjenek.
Más meg nincs a házamban.Vagy?...Még egy ember...Talán?A fiam. Neee!Azt nem engedhetem meg.Nem tudhatja meg azt,hogy az anyja meghalt.
De honnan tudja,hogyan is kell ide lejutni.Meglátott volna engem?!-Suttogta
De akár meg is hallhatta,hogy mit mondtam,a portré előtt.Akkor megtudta azt is,hogy ki vagyok valójában.Halálfej.
Ne!Ennek nem így kellet volna történnie.Főleg nem az évfordulón.Már nem tudok mit csinálni.Itt van már.Hallom őt és a lépteit.Ha most mondom is neki ,menjen innen,másnap úgy is vissza jönne. Most már nem tudok mit csinálni.Tudja,itt rejtegetek valamit.Pontosabban valakit.-
Nem csinálok semmit se csak hátat fordítok neki.És csak várok.
Nincsen már visszaút,az ellen hogy Adrien megtudja hogy mi történt valójában.De van egy tervem.Egy nagyon sötét és gonosz tervem.Amit még én sem mertem
megcsinálni.Csak párszor gondoltam erre a tervre.De most nem volt más választásom.



Sziasztok Bogárkák!Az eddigi részek alapján nekem ez a kedvencem.Most kezd úgy igazán beindulni a történet.Ha nektek is tetszik akkor nyomjátok meg a csillag gombot.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro