...

-Köszönöm Macska,tényleg.Jól esik,hogy ezt mondod nekem,de elég érdekes lenne,ha Macskával mennék suliba-nevetem el magam egy kicsit a dolog abszurdságán,mert elképzeltem magunkat az iskola folyosóin.

-Ugyan semmi.Alapból is megtenném, tudod jól, de számodra bármikor.Nem hagyhatom, hogy Párizs egyetlen szuperhősnője rosszul legyen...

...

-E..ezt meg hogy érted?-kezd el úgy dadogni, mint amikor Adrienként áll mellettem.

-Figyelj rám...-veszek fel egy nagyon komoly sítyulst.-Én nem így akartam ezt megtenni.De a mi kapcsolatunk a kezdetektől fogva is kaotikus volt.A mi, közös történetünk teljesen egyedülálló.Mi mások vagyunk, mi a többi pár.Az első találkozás is elég véletlenszerű volt.Én azon az első napon, amikor Kőszív ellen harcoltunk már sejtettem, hogy mi sokkal többek leszünk, mint két szuperhős, Párizs védelmezői.Az a kiállásod és a tenni akarásod, a megrendíthetetlenséged teljesen lett a lábamról.Ahogy ott kiálltál Halálfej ellen és megmulattad az egész világnak ,hogy ki is Katica.Igen...rájöttem, hogy Te vagy Katica.Ez ma történt és eszméletlenül sajnálom, hogy nem Te mondtad el, hanem én jöttem rá, magamtól.Nap mint nap együtt harcoltunk egymással.Mindig ott voltunk a másiknak.Én mindig is próbáltam Benned tartani a lelket, amikor csak tudtam.De én egy nagyon erős és határozott nőnek ismeretek meg.Tudom, hogy néha még Te is össze tudsz kavarodni és egy kicsit elveszni, delén bonig itt leszek neked, hogy segítsek Neked mindenben.Remélem nem haragszol rám nagyon, tudom, hogy ez így egy kicsit lehet, hogy túl sok információ volt, így az este közepén, de igazság szerint nem bírtam ki, hogy ezt ne mondjam el Neked.Nem...nem bírnám tovább titkolni az érzéseimet irántad.Nem, én tényleg halálosan szerelmes vagyok ebéd.Nem csak, mert Te vagy Párizs védelmezője, ami már alapvetően is egy óriási dolog.Nekem szerencsém volt Téged megismeri a harcaink során és nem csak a médiából.De mi ismerik egymást egy másik vonalról is.Én ismerlek Téged, mint Marinette.Ugyan azon a napon találkoztam Veled, mind a két formádban.Az első tanítási napon...

-Nem...-mondom teljesen lefagyott arccal. Annyira sok mindet mondott nekem Macska, hogy ez volt az első gondolat, ami kijött a számon.Még nem volt érkezésem arra, hogy az eddig elmondott dolgokon gondolkozzak, vagy egyáltalán csak feldolgozzam.Az idő csak annyit engedett nekem, hogy az utolsó mondatán elgondolkozzak.Ismerem Macskát civilként is.Amikor mind a ketten hétköznapi diákokként ülünk az iskolapadokban.egy olyan emberről van szó, akit aznap ismertem meg, mint macskát.Azon a napon csak egy új ember jött az iskolánkba, akivel eddig még nem találkoztam...ez az ember pedig...nem, az...nem lehet...

-Plagg, karmokat be-mondom ki a mindet megváltoztató mondatot.Ezt már nem tudom visszacsinálni, innen már nincsen visszaút.Nem bánom egy pillanatig sem a döntésemet, sőt,ez életem eddigi legjobb döntése.Végre bekövetkezik az, amire mindig is vártam.Soha többet nem kell majd titkolóznom előtte.Őszinte lehetek Vele.Érzem, hogy a mondatom most kezd el hatni.leírhatatlan érzés ez.Leolvad rólam a szuperhős ruha és előtérbe kerül, a megszokott kinézetem.Hajam és a szemszínem is visszaáll a normális kerékvágásba.Itt állok Adrinként a világ legszebb lány előtt.nem tudnék ennél boldogabb lenni.Félénken ránézek a lányra.Foggalam sincsen, hogy mi lesz a reakciója.A monológom után csak annyi jött ki belőle, hogy "nem,, , nem értem, hogy ezt mégis mire is értette, na de hamarosan megváltozik.

-A...Adrien?!

-Szolgálatodra, Úrnőm- hajolok meg előtte, nem mintha már nem köszöntem volna Neki ma.

-Hogyan jöttél rá, hogy én vagyok Katica?

-Amikor ma megmutattam Neked azt a tetőt, akkor elkezdték beszélni arról, hogy Alyával nem úgy mennek a dolgok, mint azt ahogy Te szeretnéd.Azt is mondtad, hogy Ő az osztálytársnőd.Nekem pedig egyből eszembe jutottál Te, hogy Neked is a legjobb barátnődet úgy hívják, hogy Alya és még egy osztályba is jártok.Tudom, hogy óriási ez a város és meggyőződésem, hogy rengeteg emberre lehetnek igazak ezek az állítások.De nekem először Te jutottál eszembe, hiszen számomra Te vagy az egyetlen, akire igazak ezek a tények.Majd elkezdtem jobban figyelni a hangodra.Csak csodálkoztam magamon, hogy miért csak most jövök én erre rá, annyira egyértelmű volt.Itt volt a megoldás az orrom előtte én annyira vakul kerestem szerelmem kilétét, hogy én ezt még csak észre se vettem.Rettenetesen szégyellem magamat.Tudom, hogy sokkal jobb barátod is tudtam volna lenni, Marinette.

-Jaj dehogy is.Inkább én nekem kéne bogbánatot kérnem Tőled.Nem fordítva.Én voltam az az ember, aki iszonyatosan gázul és szétszórtan viselkedett előtted. Mindig úgy voltál a szememben, hogy jaj a nagy Adrien most itt van, juj akkor most szedd össze magad, és viselkedj normálisan.De igazából szinte az összes alkalommal csak megaláztam magam és nem igazán tudtam előtted, mármint Adrien előtt magam lenni, mert annyira tökéletes akartam lenni, hogy ez már a káromra vált...

-Értelek...hát ,remélem, mostmár mind a ketten letudjuk győzni ezt a bálványozó énünket.

-Hát és is-ezen mind a ketten egy kicsit elnevetjük magunkat.

-Na és mi a véleményed Macskáról-kérdezem olyan hangsúllyal, mintha legalábbis valami teljesen kívülálló személy lenne.

-Hm...Személyesen sajnos nem ismerem. Ahlj, annyira féltékeny vagyok Katicára, mert Ő ismeri- teszem keresztbe a kezemet és mű surcit csapok, mint egy kisgyerek a boltban, amikor nem kapja meg azt az édességet, amit szeretett volna.

-Hát igen.Úgy hallottam, hogy elég jófejek mind a ketten.-megyek bee Mari kis játékába.Annyira szeretek valakivel ironikusan beszélgetni, mert ezt csak egy kapcsolati erősség alatt nem lehet megtenni, mert akkor a másik fél nem érti, hogy én ezt most komolyan gondolom-e ,vagy sem.

-Én is jókat halottam felőlük.-ezen ismét csak nevetünk.

-Na, de most komolyan.-emberelem meg magamat.

-Mi az?Én tényleg úgy tudom, hogy jó emberek-teszem szét a kezeimet és értetlenséget próbálok mimikázni az arcommal.

-Hát jó, akkor én mentem-mozdulok meg a korlát felé és sértődést szimulálok.

-Várj!-fogja meg Marinette a csuklómat.

-Na mi az, máris hiányzok Neked?-vágok gúnyos fejet, persze még mindig csak színészkedve.

-Nem, de gondoltam emlékeztetlek, hogy még Adrien vagy.Nem lenne túl szerencsés, ha ilyen formában próbálás leugrani a erkélyemről ,mert az lehet, hogy egy kicsit fájna.

-Éssss már megint igazad van.Akkor ezt vegyem a sors utalásának, hogy maradjak még?

-Ahogy akarod.-mondom olyan hangsúllyal, mintha teljesen mindegy lenne nekem, közben meg az összes porcikám azt akarja, hogy itt maradjon.

-Rendben, viszont lassan mennem kell, mert holnap sulink van.Meg lehet, hogy Nathaly ma benéz a szobámba, hogy biztos alszok-e már.

-Amikor Adrien megemlítette ezt az egész Nathalys dolgot, akkor eszembe jutott valami.Ha Macskát a saját apja akumatizálta, mert meghalt a felesége, akkor az azt jeleni, hogy Adriennek halt meg az anyukája.Te jó ég...és ezek mellett, ha Macska apukája akumatizálta Őt, akkor ez azt jelenti, hogy Gabriell Agrese Halálfej!!!Te jó ég.A!!!Nem hiszem el!Végre felfedtük mind a ketten magunkat.A személyazonosságunkat tekintve már nincsen több titkunk egymás előtt.De Lajos ezzel párhuzamos időben viszont mostmár tudom, hogy ki Halálfej.NAgyszerű...Biztos vagyok benne, hogy Macska nem tudja, hogy ki is az apja valójában.Miért nem élhetek úgy, mint egy normális középiskolás lány?!

-Marintte?Itt vagy?

-Ja igen persze bocsi, csak egy kicsit elgondolkoztam.

-Na és min?-kérdezek rá, ha már így elkanyarodtunk a témánktól

-Ja semmi...majd egyszer elmondom, asszem...

-Kicsit meglepett, hogy így reagált Mari.Azt mondta, hogy valamin elgondolkodott.Én nem látok be a fejébe, de annyit mély a gondolataiba szőtt magát, hogy már lassan elkezdtem megijedni.Csak babmán tekintett előre, de látszódott rajta, hogy közben egy teljesen másik világban van éppen.

-Mindegy is!Most itt vagyok, Veled.Eszméletlenül boldog vagyok.

-Én is.Ne képzeld el, hogy hányszor játszottam le az agyamban a nagy lelepleződésünket.Bár ilyen formában soha nem gondoltam volna.De én boldog vagyok.De tényleg.

-Ászítok egyet.Nem akarok tiszteleteln lenni, de egy kicsit már tényleg kezdek fáradni.

-Na látom már untatlak.-nevetem el magamat

-Ja nemde hogy is.Csak tudod én már majdnem aludtam, amikor betoppantál a ,,kis" mondanivalóddal.

-Hát bocsi, nem volt szándékos.Amúgy is a Te hibád, Te árultad el Magadat-persze nem komolyan gondolom

-Az nem az én hibám, hogy pont egy osztályba kell járnunk.Jaj tényleg, ha már osztálynál járunk, akkor ezt titokban tartjuk?

-Mi?Azt hogy mi vagyunk KAtica és Macska?!Igen, az jó lenne, ha nem tudná meg nagyon több ember.

-Jaj, butus Cica!Nem arra értettem ,hanem hogy mi...-itt elakadt a szavam.Nem merte kimondani azt, hogy együttvagyunk, mert lehet, hogy Ő nem így gondolja.

-Mi...?-tudom, hogy mit akar kérdezni, de hagyom még egy kicsit szenvedni.

-Na, tudod, hogy mit akarok mondani-pirulok el egy kicsit

-Hogy mi együtt vagyunk?-fejezem be végül mégis csak a mondatát.-Szerintem ebben semmi szégyelli való nincsen.Én büszke vagyok rád. Nem akarlak eltitkolni.Szerintem mind a kettőnknek elege van már a titkolózásból.

-Igen

-Szerintem így ne írjuk fel a falra és mondjuk be az iskolarádióba, düh valaki rákérdez, akkor elmondhatjuk.Meg majd úgyis adja magát a dolog.

-Igen, szerintem is!

-Akkor én viszont szerintem megyek.

-Okés!

-Légy jó és ne kelljen megint a sírásod miatt idejönnöm!

-Rendben,de azért néha meglátogathatsz ám!

-Holnap jó Neked?

-Nem, túlságosan fontos üzletember vagy éjjel 10-kor.Épp akkor szokott lenni az üzleti megbeszélésem.

-Rendben.Akkor mond meg a vállalat vezetőinek, hogy holnap nem érsz rá, mert a barátosoddal vagy.Jó?

-Igenis Kapitány!

-Majd akkor holnap mond el, hogy mi volt az a dolog, amin ennyire elgondolkodtam.

-Rendben.

-Jó éjt!-majd egy puszit nyomott a homlokomra

-Neked is, Macska!-azzal a mozdulattal átváltozott és eltűnt a Párizsi fényekben.Én pedig a mai napon már másodjára vetettem be magamat az ágyba és próbáltam elaludni. Hm,de kis naív voltam.Egy pillanatig is azt hittem, hogy ennyi információ és változás után majd és képszós leszek egyből mély álomba szenderülni?!

Még vagy másfél órát fent voltam.Sehogy se jött álom a szememre.Minden féle pozícióban próbáltam az elalvást, de valahogy egyik se működött és csak forgolódtam.Gondolatok tömkelege akasztotta el a fejet, a mik mint egy felhangosított telefonnak az éraestéseihez hasonlóan villantak be újabbnál újabb gondolatok.

Na ciasztóóók!

Ennyi is lett volna rész.Ha tetszett, akkor minden féle éppen csillagozd be, mert nekem tényleg sokat segítenek ezek a visszajelzések.

Ha eseklegvan valami észrevételed a történettel kapcsolatosan, akkor nyugodtan kommentelj!