A kertben

Chat Blanc

Meghallgattam az apám instrukcióit,hogy hogyan nyerjek,hogy hogyan győzzem le azt a kis rovarat. Kiterveltünk egy megoldást a problémáimra. Erősnek és függetlennek érzem magamat.Ma megértettem,hogy miért volt olyan szigorú velem.Miért is féltett engem ennyire. Most már értem őt,nem is haragszom rá. Mi több,felnézek rá,amiért ennyit harcol Anyuért.

Nem akarom az időt húzni tovább.Alig várom,hogy kipróbálhassam az új képességeimet.A lényeg,hogy véget vessek az utolsó őrzőnek és megszerettem a legfőbbalizmán párosnak a másik felét is.Tudják meg a Párizsiak,hogy egy szuperhős is tud gonosz lenni.

Az apámmal akarom tartani a kapcsolatot,ezért megígérte,hogy sokszor megfogja rajtam jeleníteni a lila pillangó alakú maszkot,hogy tudjon beszélni hozzám.Ő várni fog itt rám,én pedig megyek,és elvégzem a dolgom.Anyám körül forog minden. Egy óriási lehetőséget kaptam,amit nem szabad elszúrnom. Csak ő számít most.Tisztáztam a gondolataimat

Elindulok vissza a lift felé.Idefele még csak félénken ballagtam ide,csak csodálkoztam a hely nagyságán.Szemeimmel fedeztem fel a házunk alatt lévő óriási teret. Most már mindent tudok.Olyan érzés itt lenni,mintha az egész jövőm múlna ezen a napon.Muszáj lesz jól szerepeljek.

Mégis olyan,mintha már jártam volna itt.Ahogy megpillantottam innen lentről a liftet.Ismerős.Egy kép villant be elém.Amin egy régi,gyerekkori rajzon van.Lerajzoltam már korábban ezt a helyet.Egy ugyanilyen kép.Mintha...jártam már volna itt.Ekkor egy régi és mély érzés fogott el.Emlékszem most már.Még kis koromban lehettem itt lent.De nem emlékszem többre,csak érzésekre.Voltam már itt!
Ebben a kertben.
H!
Kert!
Ez az!
Anyukám mindig ezt mondta,hogy ne aggódjak miatta,mert majd elmegy a kertben.Ezt mondta nekem azokon a napokon,amikor beteg volt.Kert!
Olyan mint ez!
Ez a kert!
Erre gondolt!
Erre a kertre.
Hiszen most itt van.
/Hirtelen hihetetlen sok könnycsepp jelent meg az arcán./
Hiszen,akkor ezek szerint ő tudta,hogy megfog halni.Azt is tudta,hogy itt lesz lent.

H?!Mi ez?Sírok?Már megint.Nem szabadna,hogy az érzelmeim befolyásoljanak engem.Annyira szomorú ez az egész.Ilyen nehéz napom se volt még.Gyanítom hogy nem is lesz.
Anya mondta mindig ezt a helyet.

Hogyan is gondolhatta volna egy 10 éves kisfiú,hogy erre gondol az anyukája?!

Nehéz gyerekkorom volt.Állandóan köhögött anya és tartotta bennem a tudatot,hogy ő jól van,hogy neki semmi baja nincsen.Pedig mind a ketten tudtuk,hogy közel sem így van.

De majd én!
Hm!Majd én helyre teszek mindent,a múltal kapcsolatosan.Nem akarok ártatlanokat bántani.Nem is fogok.Csak visszahozom őt és kész.

Ezzel a gondolattal gyorsan elkezdek szaladni megint a lift felé.Egyik lábam a másik után pakolom.A tüdőm nem fárad,nem lihegek.Már ott szeretnék lenni a végső csatámban.

Sötét van,ezért alig találom meg,a lifthívó gombot.Pedig a macskaszemem a sötétben is lát.Szinte már az izgalomtól nem látok semmi.Kitapogatom az ujjbegyeimmel a lifthívó gombot,és amikor megtaláltam,akkor erőteljesen megnyomom és már jön is a létesítmény.

Kinyílik az ajtó,beszállok.Megfordulok,és mivel átlátszó az üveg,így rálátok a szüleimre.A kezemet óvatosan lát teszem az üvegre .Ügyelek rá,hogy nehogy a macskajaj hatására betörjön.Csak gyengéden és érzékien ráteszem a kezemet.Szinte csak az ujjbegyeimmel érek hozzá.

Érdekes,mert amikor idefele jöttem le,akkor még csak a fényt láttam.Tudatlan voltam és szomorú,bizonytalanság uralkodott rajtam.Féltem,hogy mi is fog itt történni.Apámmal akartam harcolni.Elakartam venni a talizmáját.
Fekete Macskaként jöttem le,de viszont Chat Blancként megyek vissza.Fel a felszínre.

Ahogy megyek fel,annyi sok szép élmény,emlék jut az eszembe jut anyukámról,a gyermekkoromról.Felhőkként látom magam előtt az emlékek.Teljesen tisztán és világosan.Mintha az emlékeim életre keltek volna.

Mint egy száguldó vonatból,olyan érzésem van,amikor kinézek.Egyre jobban kezdem érezni,hogy ez a valóság.Ott lent még minden olyan álomszerű volt.Nem is éreztem a súlyát amit tettetem.Minél föntebb érek,annál jobban nyomja valami a vállaimat.Átrázom magam a zsibbasztó érzés alól.Kirázok minden érzelmet a fejemből.Már most érzem,hogy hihetetlen erősnek kell lennem.Ráadásul már ősz van.Hamar esteledik,és hideg is lesz,mihelyst lemegy a nap.Nem kell sietnem.Most nem kell.Addig maradok,amíg kell.De azért jó lenne gyorsan kiérnem innen.

Egyszer csak már nem tárok ki,csak a falat látok magam előtt.Egyszóval megérkeztem.
Nyílik az ajtó.Bele se gondoltam,hogy mi lesz akkor,ha netalántán Nathaly meglát engem.Továbbá Adrient is keresni fogja.Ebbe még bele se gondoltam.Csak reménykedek,hogy nem lát meg.
Igazából ő az a felnőtt nő,aki a legközelebb áll hozzám,de ezt nem értené meg.Azt se tudja,hogy hol van Emily.

Kinyílik a fejem felett a világ,és fényesség szűrődik be felülről.Megfordulok 180°.Így amikor teljesen felérek,akkor a hátam mögött lesz anya festménye és tudok előre futni.
Úgy döntök,hogy a szememet megint csak becsukom.Elvégre már egyszer elsírtam magamat.Nem lehet több ilyen alkalom!

Érzékelem,hogy megáll a lift,erre viszont egy olyan dolog történik,amire nem számítottam.Valakinek neki megyek.Az a valaki a magántanárnőm volt.Akkora erővel mentem neki,hogy le is esik a márvány padlóra.

Amikor rám néz,teljesen elvolt fűlve,a már így is sápadt arca.Fehér arcáról szinte olvasni lehetett,hogy mennyire össze van zavarodva.Félénk ajkai közül csak ennyi fér ki.

-Fe...Fekete Macska?!Te vagy az?!Mit kerestél te ott lent?!-kérdezem őt gondolkodás nélkül,reflexből.

-Többe már nem Fekete Macska vagyok.A nevem Chat Blanc{alias Fehér Macska}
Segíts!-ezt persze nem a nőnek mondtam,hanem Halálfejnek.Megkérem őt,hogy lásson el engem némi instrukcióval.

-Hagyd ott és menj.-jelenítem meg az arcán a lila pillangó alakú maszkot.Olyan határozottan beszélek hozzá,amennyire csak tudok.

-Szarkasztikus mosoly kerül az arcomra.Most rossz vagyok.Most megtehetem,hogy nem szólok neki,hogy nem segítek.Most magammal foglalkozok.
A hegyes hófehér fogam a mosolygás miatt kicsillan a számból.Öröm látni,hogy mennyire is kétségbe van esve.Alapesetben egy szurperhős segítene rajta.De én?!Nem!Én aztán biztos,hogy nem.
Ez volt az első dolog,ami mutatja azt,hogy akumatizálva vagyok.Tovább is futok a nőn.Izgalommal teli bizsergés fog el engem.Az egész fehér testemen végighalad.
Kellet nekem ez az első rossz tettem,hogy belegyakoroljak ebbe a létbe is.Én leszek Halálfej legerősebb csatlósa.

Nem is izgat,hogy otthagytam azt a nőt.
Vagányság érzése felemészt magával.