-Adrien!Mit csinálsz itt?Már régen a sul...Adrien?Adrieeen!!!Hol vagy?-Ha az apja megtudja,hogy megint nincsen a szobájában...Nekem végem!

Vigyáznom kellet volna rá,az a munkám része. Helyette inkább szupergonoszkodtam.Most miattam szökött el.Megint.Karácsonykor is ez volt.Mit mondjak Gabrielnek?Hol van a fia?!Az a legrosszabb,hogy megtiltotta nekem,hogy használjam a páva talizmánt.De mégis megtettem

.H!Lehet hogy az irodájában vannak.Lehet még csak ott kérdezi meg az apját arról,hogy elmehessen.

Az ott mi?Adrien telefonja ott van a zongoráján.Pedig a telefonja mindig nála van,ha az apja hívná őt.
Megnézem az irodában.Nagyon remélem,hogy ott van!Ha nem találom ott,akkor még nemtudom hogy mit csinálok.

Sétálok le a márvány létcsőn. A lepteim nem túl határozottak.Émelygek és szédülök.Akkora tehet van most a vallaimon.Félek,szinte már reszketek attól a gondoltattóp,hogy amikor kinyitom az iroda ajtaját,nem lesz ott Adrien.Az én felelősegek volt.Nem tudtam vigyázni rá.Mit fog szólni ehez Gabriell?Akár még ki is rughat engem erről a munkahelyről.

Nem!Várjunk csak!Nem is rúgna ki engem.Mert tudok valamit.Valamit amit senki más nem tud.Azt,hogy ő Halálfej.Akkora információt tudok róla.Nem rúgna ki.Remélem.Lassan elérek az ajtóhoz.Gyöngéd kezeimmel az arcomba lógó tincset a fülem mögé tűröm,hogy összesedettebnek nézek ki.Megköszörülöm a torkomat,és határozottan belépek az irodába.Mivel biztos vagyok abban,hogy Gabriell ott van,ezért megint hangosan mondom.

-Jónapot!Elnézést a zavarásért...nézem a cipőm hegyét,elkezdem kicsit harapdálni a szám szélét,mert félek.
Nem tudja esetleg hogy hol van a fi...Gabriel?Gabriel!
Akkora sokk ér engem...csalódotság...hogy várom hogy itt legyen...de nincs itt.Mégegyszer körbenézek a szobában.Nincs itt.Kezdem visszanyerni az eszemet.Elkezdek gondolkodni.Hogy hol is lehet most.Semmi féle programról nem tájékoztatott engem.Úgyhogy ithon van.2helyen lehet.Vagy akumatizál valakit,vagy...Emili.

Marinette

-Tikki!Mond már el,miért kellet ide jönnöm?!

-Rendben elmondom.Elmondom!Már régen kellet volna hogy figyelmeztesselek.De féltem.Féltem,hogy majd mit fogsz rá reagálni.Nagyon fontos úgyhogy figyelj jól rám!

-Oké!

-Az történt,hogy éreztem egy erős sötét hullámot.Enyhébb lökésekez szoktam érezni,ha valaki gonosz lesz.Akit Halálfej a hátam a alá kerít.De ez!Ez valami hihetetlen erős volt.Óriási borúlás történt.Ez előtt csak 2 alkalommal éreztem hasonlót.Egyszer amikor a páva talizmánt használták rosz dologra.A másik eset pedig nem is olyan régen volt.Akoor amikor Halálfej megalakult.Most is egy kwami lett gonosz.Pontosabban akumatizálták.Tibetben megjósolták az idős őrzők,hogy ez nap egy szuperhősből szupergonsz lesz.Ez meg is történt.Halálfej is gonosz lett.Azt hittük mi kwamik,hogy erről szólt a jóslat.De nem.Valaki másról szólt.Valakiről,aki sokkal nagyobb  pusztítást tud okozni.

-MIII?!Tikki!Ne is viccelj ilyenekkel!Nem!Az nem lehet!Mond hogy ez nem is igaz.Ahogy meghallottam az a szót,hogy pusztítás.Röktön valakire gondoltam.De nem
rá gondol Tikki.Nem!Rá nem gondolhat.Ő nem lehet gonosz.Próbálom magamban feltartani a reményt,hogy ez csak egy rosz álom,vagy csak ugrat engem.Próbálom

-Nem Marinette.Ez most komoly.Ha jobban belegondolunk.Kinak van állandó talizmánja?!Vagy Fu lett gonosz,amit nem nagyon hinnék.Ő már elkövette élete hibáját.Nem tenné mégegyszer.Még belegondolni is rosz.Az egyetlen ember,akinél mindig nála van a talizmánja ,az csak egy ember.Macska.

-NEM!NEM!NEM LEHET!Kíaltok fel!Miközben már kapok a szám elé!De már mindegy.Mind hiába.A meleg könnyeim már megindultak a porcelán sima arcomon.Már nincsen vissza.Még soha nem sírtam,csak úgy ha valami fájt.Most is fáj.A szívem!Feldolgozhatatlan.Úgy érzem hogy minden erőm elszál a testemből.Nincsen energiám.Lelikeg már biztos.Fejemben a kis remény,hogy ez nem igaz,hogy ez csak egy félreértés.Már magamnak se hiszem el.Az agyam feltudja dolhozni,de a lelkem soha se tudja.Csak úgy száguldoznak a gondolatok a fejemben.Vajon mi történt?Miért nem voltam vele ott.Az én hibám.Túl keményen bántam vele.Ezért se tudta elmondani nekem a problémáit.
Minden az én hibám.

-Nem Marinette!Ez nem a te hibád!De most sietnünk kell-sürgetem a lányt.

-Már most fáj mindenem.-Közben kifújom a levegőtmet a már így is összeszorult melkasomból.
Nem állok én még erre készen.

-Erre senki se álna készen.

-Biztosan?Nem!Nem fogok vele harcolni.Előbb adom oda a talizmánomat,de nem fogom bántani őt.

-Nem is kell!Ha rá tudod venni őt.

-Tikki,pöttyöket fel...Mondom ezt olyan hangsúllyal,amilyen szomorúan csak tudom...Feladtam...

Úgy akarok menni,hogy senki se lásson.
Hogy senki se lássá,hogy milyen óriási baj van.

Ismét magába kerít az érzés,amint áltváltozok.Nem fogott el az a fajta izgalom.Az a bizsergés.Most nem is csináltam meg a szokákos,vidám koreográfia szerű átváltozást.Csak álatam.És vártam csodát.Azt hogy erős legyek.
Az arcomra rászáradtak a könycseppeim.Rideg arcomon hirtelen megérzem,a már jól ismert meleg érzést.Vakító fénycsóvával simul rám a pöttyös jelmezem.
Majd körbenézek.Lefagyott tekintettel nézek magam köré.Csak úgy bámulok a messzeségbe.Mindenhol boldog gyereket a szüleikkel.Mindenki vidám és barátságos.Minden olyan hangos.Nagy most a nyüzsgés.De nekem más.Én nem érzem a
külkivlágot.Elveszetnek érzem magam.Nagyon egyedül.Merengek még egy kicsik.A külzajok szépen lassan elcsitulnak,egyre kevesebb dolgot hallok meg.Szinte mér nem is látok semmi féle mozgást.Nem is pislogok.A testem lefagy.Megint csak a gondolatok járnak a fejemben.
Miért lett gonosz?Mi történhetett.Eggyáltalán jól van?!Nemtudom elképzelni hogy milyen állapotban van most.Vajon fél vagy büh vezérli őt?Nemtom.Nem tudok semmit se.Nem bírom elviselni a tudatot.Ha többet törődtem volna vele,akkor most lehet hogy nem kéne megmentenem.Ha többet vagyok vele akkor több mindent el tudott volna nekem mondani.
Váratlazl egy kocsi dudál mögöttem.Rögtön felkapom rá a fejemet.Nem történt semmi se,csak jelzett az előtte lévőnek,hogy zöld van.Tehát induljon el,mert áll a sor.
Visszatérek a valóságba.
Oda ahol dolgom van.
Oda ahol szükség van rám.
Oda ahol csak én tudom megoldani a bajt.
Erőt veszek magamon.Nem hagyhatom,hogy Chat valami kárt tegyen.Másokban,de legfőbbképp en magában.
Hirtelen elkezdek szaladni.Olyan gyorsan,amit Marinetteként soha nem tudnám űberelni.Szinte már én is meglepődök saját magamon.
Arról fogalmam sincsen,hogy merre is kéne mennem.De arra gondolok,hogy elmegyek az Eifel toronyhoz.Onann belát egész Párizst.Ha itt lenne Macsak,akkor ezt most nem kéne megtennem.Csak megkérném,hogy karoljon át,és a botja segítségével vigyen engem a magasba.De ő mosz nincs itt.Hiányzik.Hiányzik ő.Hogy mindig bíztatott.Hogy sohasem adná fel.Hogy a legnagyobb bajban is milyen kedves velem.Egy rosz szót nem tudna nekem szólni.Először én és utána a küldetésünk.Hihetetlen,hogy mág abban a részben is kell a segítsége,amikor még csak felfedeztem a terepet.Már
most szükségem van arra a bolond fejére.Azokra a néha idétlen vicceire.A tudat,hogy valaki szeret.
Most nem szabadna ilyeneken gondolkoznom.Irányt veszek a torony felé.Hjaj!Onnan is mennyi de mennyi emlékünk van.Sitenem kell.Oldalamhoz nyúlok a jojómért.Biztonságban érzem magam,ha a kezemben lehet.
Megpörgetem és egy közeli háztömb ereszcsatornájába kapaszkodva már suhanok is az Eiffel-torony felé.Egyik házról a másik házra szökkenek.Amikor leérkezek egy háznak a tetejére,mindig reflexből körbeteiknek.Kereső nézésemmel kel hogy újra és úja megértettem magammal,hogy nincs itt a partnerem.Mélységes szomorúság önti el lelkemet.A bizonytalanság...

Megpörgetem a piros pöttyös jojómat,ami mont belefért a kezembe és egy közeli háztömb ereszcsatornájába kapaszkodva már suhanok is az Eiffel-torony felé.Egyik házról a másik házra szökkenek.Amikor leérkezek egy háznak a tetejére,mindig reflexből körbeteiknek.Kereső nézésemmel kel hogy újra és úja megértettem magammal,hogy nincs itt a partnerem.Mélységes szomorúság önti el lelkemet.A bizonytalanság...

A kertben

Chat Blanc

Meghalgattam az apám instukcióit,hogy hogyan nyerjek,hogy hogyan győzzem le azt a kis rovarat.Kiterveltünk egy megoldást a problémáímra.Erősnek és függetlennek érzem magamat.Ma megértettem,hogy mirért volt olyan szigorú velem.Miért is féltett engem ennyire.Mostmár értem őt,nem is haragszom rá.Mitöbb,felnézek rá,amiért ennyit harcol anyuért.

Nem akarom az időt húzni tovább.Alig várom,hogy kipróbálhassam az új képességeimet.A lényeg,hogy végetvessek az utlsó örzőnek és megszerettem a legfőbbalizmán párosnak a másik felét is.Tudják meg a Párizsiak,hogy egy szuperhős is tud gonosz lenni.

Az apámmal akarom tartani a kapcsolatot,ezért megígérte,hogy sokszor megfogja rajtam jeleníteni a lila pillangó alakú maszkot,hogy tudjon beszélni hozzám.Ő várni fog itt rám,én pedig megyek,és elvégzem a dolgom.Anyám körül forog minen.Egy óriási lehetőséget kaptam,amit nem szabad elszurnom.Csak ő számít most.-Tisztáztam a gondolataimat

Elindulok vissza a lift felé.Idefele még csak félénken ballagtam ide,csak csodálkoztam a hely nagyságán.Szemeimmel fedeztem fel a házunk alatt lévő óriási teret.Mostmár mimdent tudok.Olyan érzés itt lenni,mintha az egész jövőm múlna ezen a napon.Muszáj lesz jól szerepeljek.

Mégis olyan,mintha már jártam volna itt.Ahogy megpillantottam innen lentről a liftet.Ismerős.Egy kép villant be elém.Amin egy régi,gyerekkori rajzon van.Lerajzoltam már korábban ezt a helyet.Egy ugyanilyen kép.Mintha...jártam már volna itt.Ekkor egy régi és mély érzés fogott el.Emlékszem mostmár.Még kis koromban lehettem itt lent.De nem emlékszem többre,csak érzésekre.Voltam már itt!
Ebben a kertben.
H!
Kert!
Ezaz!
Anyukám mindig ezt mondta,hogy ne aggódjak miatta,mert majd elmegy a kertben.Ezt mondta nekem azokon a napokon,amikor beteg volt.Kert!
Olyan mint ez!
Ez a kert!
Erre gondolt!
Erre a kertre.
Hiszen most itt van.
/Hirtelen hihetetlen sok könnycsepp jelent meg az arcán./
Hiszen,akkor ezek szerint ő tudta,hogy megfog halni.Azt is tudta,hogy itt lesz lent.

H?!Mi ez?Sírok?Már megint.Nem szabadna,hogy az érzelmeim befolyásoljanak engem.Annyira szomorú ez az egész.Ilyen nehéz napom se volt még.Gyanítom hogy nem is lesz.
Anya mondta mindig ezt a helyet.

Hogyan is gondolhatta volna egy 10 éves kisfiú,hogy erre gondol az anyukája?!

Nehéz gyerekkorom volt.Állandóan köhögött anya és tartotta bennem a tudatot,hogy ő jól van,hogy neki semmi baja nincsen.Pedig mind a ketten tudtuk,hogy közel sem így van.

De majd én!
Hm!Majd én helyre teszek mindent,a multal kapcsolatosan.Nem akarok ártatlanokat bántani.Nem is fogok.Csak visszahozom őt és kész.

Ezzel a gondolattal gyorsan elkezdek szaladni megint a lift felé.Egyik lábam a másik után pakolom.A tüdőm nem fárad,nem lihegek.Már ott szeretnék lenni a végső csatámban.

Sötét van,ezért alig találom meg,a lifthívó gombot.Pedig a macskaszemem a sötétben is lát.Szinte már az igzalomtól nem látok semmi.Kitapogatom az újbegyeimmel a lifthívó gombot,és amikor megtaláltam,akkor erőteljesen megnyomom és már jön is a létsítmény.

Kinyílik az ajtó,beszállok.Megfordulok,és mivel átlátszó az üveg,így rálátok a szüleimre.A kezemet óvatosan lát teszem az üvegre.Ügylek rá,hogy nehogy a macskajaj hatására betörjön.Csak gyengéden és érzékien rázeszem a kezemet.Szinte csak az újbegyeimmel érek hozzá.

Érdekes,mert amikor idefele jöttem le,akkor még csak a fényt láttam.Tudatlan voltam és szomorú,bizonytalanság uralkodott rajtam.Féltem,hogy mi is fog itt történni.Apámmal akartam harcolni.Elakartam venni a talizmáját.
Fekete Macskaként jöttem le,de viszont Chat Blanceként megyek vissza.Fel a felszínre.

Ahogy megyek fel,annyi sok szép élmény,emlék jut az eszembe jut anyukámról,a gyermekkoromról.Felhőkként látom magam előtt az emlékek.Teljesen tisztán és világosan.Mintha az emlékeim életre keltek volna.

Mint egy száguldó vonatból,olyan érzésem van,amikro kinézek.Egyre jobban kezdem érezni,hogy ez a valóság.Ott lent még minden olyan álomszerű volt.Nem is éreztem a súlyát amit tettetem.Minél föntebb érek,annál jobban nyomja valami a vállaimat.Átrázom magam a zsibbasztó érzés alól.Kirázok minden érzelmet a fejmből.Már most érzem,hogy hihetetlen erősnek kell lennem.Ráadásul már ősz van.Hamar esteledik,és hideg is lesz,mihelyts lemegy a nap.Nem kell sietnem.Most nem kell.Addig maradok,amíg kell.De azért jó lenne gyorsan kiérnem innen.

Egyszer csak már nem tárok ki,csak a falat látok magam előtt.Egyszóval megérkeztem.
Nyílik az ajtó.Bele se gondoltam,hogy mi lesz akkor,ha netalántán Nathaly meglát engem.Továbbá Adrient is keresni fogja.Ebbe még bele se gondoltam.Csak reménykedek,hogy nem lát meg.
Igazából ő az a felnőtt nő,aki a legközelebb áll hozzám,de ezt nem értené meg.Azt se tudja,hogy hol van Emily.

Kinyílik a fejem felett a világ,és fényesség szűrődik be felülről.Megfordulok 180fokot.Így amikor teljesen felérek,akkor a hátam mögött lesz anya festménye és tudok előre futni.
Úgydöntök,hogy a szememet megint csak becsukom.Elvégre már egyszer elsírtam magamat.Nem lehet több ilyen alkalom!

Érzéklem,hogy megáll a lift,erre viszont egy olyan dolog történik,amire nem számítottam.Valakinek neki megyek.Az a valaki a magántanárnőm volt.Akkora erővel mentem neki,hogy le is esik a márvány padlóra.

Amikor rámnéz,teljesen elvolt fűlve,a már így is sápadt arca.Fehér arcáról szinte olvasni lehetett,hogy mennyire össze van zavarodva.Félénk ajkai közül csak ennyi fér ki.

-Fe...Fekete Macska?!Te vagy az?!Mit kerestél te ott lent?!-kérdezem őt gondolkodás nélkül,reflexből

-Többe már nem Fekete Macska vagyok.A nevem Chat Blance{alias Fehér Macska}
Segíts!-ezt persze nem a nőnek mondtam,hanem Halálfejnek.Megkérem őt,hogy lásson el engem némi instrukcióval.

-Hagyd ott és menj.-jelenítem meg az arcán a lila pillangó alakú maszkot.Olyan határozottan beszélek hozzá,amennyire csak tudok

-Szrkasztikus mosoly kerül az arcomra.Most rossz vagyok.Most megtehetem,hogy nem szólok neki,hogy nem segítek.Most magammal foglalkozok.
A hegyes hófehér fogam a mosolygás miatt kicsillan a számból.Öröm látni,hogy mennyire is kétségbe van esve.Alapesetben egy szurperhős segítene rajta.De én?!Nem!Én aztán biztos,hogy nem.
Ez volt az első dolog,ami mutatja azt,hogy akumatizálva vagyok.Tovább is futok a nőn.Izgalommal teli bizsergés fog el engem.Az egész fehér testemen végighalad.
Kellet nekem ez az első rosz tettem,hogy belegyakoroljak ebbe a létbe is.Én leszek Halálfej legerősebb csatlósa.

Nem is izgat,hogy otthagytam azt a nőt.
Vagányság érzése felemészt magával.

Uuu!!!Ja igen sziasztok Bogárkák!El sem hiszem hogy készen van az új rész.Szomorkás?Egy kicsit igen!De az alap story is az.Ha bármi féle hozzáfűzni valótok van,akkor az írjátok meg.Továbbá van istagammom.
bori.k felhasználó néven megatalálsz.Ezt most nem azért mondom,hogy kövessé' be azonnal,hanem ha akarsz Miraculous vagy bármely más témában beszelgetni velem.Akkor ott megteheted.Csak írj rám.Vagy adj valami életjelet!
bori.k
Sziasztok!
És(nem kezdünk éssel mondatot!)napotok!!!!