...

-Nem!Én már döntöttem.Szövetségben állok az ap...Halálfejjel.Végig fogom ezt csinálni.Én nem akartalak téged bántani.-Au!Hirtelen olyan szorító érzést érzek a nyakam körül. Fojtogat. Mintha valaki megmarkolta volna a torkomat és nem eresztene a szorításból.De ez az ember nem Katica volt,hanem Apa.Gondolom ezzel akart rám szólni,amiért azt mondtam,hogy én nem akartam ellene harcolni.Igaza van.Azért jöttem ige,hogy le győzzem.Nem leszek gyenge. Chat Blanc vagyok.Minden idők legerősebb gonosza...Pontosabban nem is vagyok én annyira gonosz.Hisz ezt mind az elhunyt anyámért teszem.Egy antihős vagyok.

De te nem hagysz más választást számomra,Katica...-Elgurult a gyógyszerem...Elmém elborult,hasonlóan,mint lent a titkos kertben is.Felugrok és elkezdek villám gyorsan szaladni felé.A nyakam körüli megszűnik.Tehát Apám egyet ért a döntésemmel.

...

Ugrásom által szerzett lendülettel kezdek futni a lány után.Minden egyes lépésemmel gyorsabb és gyorsabb leszek.Még soha nem voltam ilyen fürge.Lehajolok,hogy ne legyen akkora ellenállás a felsőtestem miatt.

Pupillám összeszűkül és jobb öklömet ökölbe szorítom.Bal kezemben még mindig pusztító erő van.Óriásikat lépek lábaimmal.

A lány is veszi a lapot,hogy én most megfogom őt támadni.Sarkon fordul 180°.Látszólag nincsen megijedve.Behajlítja könyökhajlatánál a kezeit,így lendületesebben tud futni.Azt nem tudja Ő se,merre megy.De siet előlem.

Élvezem.Élvezem,hogy hamarosan úrrá lesz rajta a félelem.A távolság egyenlő marad köztünk.Ám ekkor falba ütközik a kicsi lány.De gyorsan hárítja ezt a nehézséget a yoyója segítségével.Egy közeli ház ereszcsatornájára tekeredik rá a szánalmas fegyvere szerűsége segítségével. Phch! Nevetséges!Majd felhúzza magát a fal mellet.Szép látvány,ahogy a kecses ám akkor még is izmos testével megtartja a teljes testsúlyát.A feszülős ruhája teljesen rátapad a testére.De most nincs időm ezzel foglalkozni,különben neki megyek a kőfalak,ami nem lenne túl előnyös.Még volt pont annyi időm,hogy a hátamon lévő botomat megfogjam és kinyújtsam.

Megnyomtam a fegyveremen a lila színű,mancs alakú gombot,így legalább 12 szeresére nő  meg.Ám ekkor mintha kihagyott volna egy verést a szívem. Deja vu érzés kerített magába.Olyan volt ez tettem,mint amikor megvertem Fut.A saját házában.Itt tudatosult csak bennem,mit is tettem.Lehet...hogy megöltem egy embert.Még csak nem is sajnáltam meg Őt.El se gondolkoztam rajta.Nem érdekelt...

Nincs nekem arra szükségem,hogy ilyeneken filozofáljak.Nekem dolgom van.Még hozzá egy jövő megváltó dolgom.Visszakerültem a valóságba és a botom végét a fal és a macskakőből kirakott út által bezárt 90° támasszam meg.Mint a magasugrók az olimpián.Csak ennek itt egy kicsivel a nagyobb a tétje.Amikor már nem volt előttem fal,akkor ráláttam egész Párizsra.

Csoda szép egy hely ez.A nap már szinte teljesen lebukott a házak közé.Már ki vannak világítva az utcák és a nevezetesebb középöletek.Mintha az egész városban ugyan az a sárgás izzó lenne mindenhol.Arany színű az egész környék.

Tovább futunk a háztetőkön.Nem néz rám.Nem szólunk egymáshoz,csak sprintelek.Ám ő is meglepően gyors.De már látszik rajta,hogy fárad.Egyre kisebbeket tud csak lépni.Nem nyújtja meg annyira a lépteit,mint még a menete elején tette.Tüdője ki-be mozog.Levegőért kapkod.

Ez lehet a hideg miatt is,mert már rég óta futunk,vagy mert irtózatos tempót diktálok neki.

Lassacskán,de annál biztosabban el fog fáradni.Ez vicces,mert én még mindig csak az orromon veszem a levegőt.Szívverésem nem lehet sokkal nagyobb a megszokottnál.

Ő szenved a fáradtságtól és az energia hiánytól.Nekem pedig kifejezetten kellemesen esik.Öröm nézni,ahogyan ennyire rosszul van ettől a kis rögtönzött tesi órától.

Senki sem halad többet előre a másiknál.Betartjuk a kellő távolságot.Bár Ő csak azért,mert már nem bírja.Olyan nevetséges.Már ennyitől kifáradt a nagy Katica.Párizs védelmezője, blablablaa!!!Hahaha!Na most legyen nagy a szája.

Az utcák teljesen ki vannak halva.Pedig tudják,hogy itt vagyok...én...Chat Blanc. Még sincsenek bámészkodó emberek.Pedig a Párizs nap is ma van.Amire nekem is mennem kellet volna.Na mindegy.Amúgy se volt sok kedvem azokkal az idegesítő tanárokkal Bachot és Mozartot hallgatni a nagy tömegben.Ott zsúfolódni a nyugdíjasok között.

Szinte már mindenki tudja,hogy akumatizáltak. Tuti felrobbant az egész közösségi média miattam.De a valós okot azt senki se tudja.Ahogyan azt se,hogy Halálfej miért harcolt.Nem tudnak ezek semmit se.Csak vannak és elhisznek mindent,amit a sajtó mond nekik.

Házról házra ugrálunk.Elég nevetséges,amiért így menekül ellenem.

De akkor hirtelen nem a megszokott utat követi,amit eddig.Most leugrik a cserepekről és egy kis utcába veti magát.

Ez volt az,ami megváltoztatott mindent .

Leugrott egy 10-15 méter magas épületről.Ez ha civilek lennénk,akár halálos kimenetelű is lehetne.De mivel nem éppen mondható el rólunk az átlagos jelző,ezért így simán megtehetjük ezt.

Ám ekkor szinte láttam a kétségbe esett arcát a lányon.Ugyanis ez az utca nem vezetett sehova se.Egy zsákutcába keveredett bele a ki édes.Annyira ironikus az egész szituáció.Körbe csak rozsba vörös téglák képezték a falat.Fehér színű vakolat csak néhány helyen volt felfedezhető.

A város egy rosszabb és elmaradottabb részéhez érkeztünk,ahol sok a sikátor és az ezekhez hasonló dolgok.Környéken sok a grafiti és a hajléktalan és a kis rovarnak pont ezt a helyet kellet kiválasztania magának.Csodás!

Megfordul és a szembe néz velem.Én még  mindig a tetőn állok és nézek rá hanyagul,féloldalasan.Olyan ez,mint amikor az Eiffel-torony lábánál találkoztunk ma.

Van bennem tekintély és tartás,de ugyanakkor mégis van egy kis hanyagság is flegmaság is 

Tétlenül tekintett fel rám.Nem tudott mit kezdeni a szituációval.Sarokba volt szorítva.Mivel már kissé kínossá kezdett váli a csendesség kettőnk között ezért megtörtem a hallgatást.

-Na mi van?!-vonom fel a jobb szemöldökömet.Mintha tényleg nem érteném-A Macska szarokba szorította az egeret?!

-Hahaha,nem vagy vicces!

-Dehogy is nem!Most pedig add át a talizmánjaidat.?Most mondom utoljára.-Nyújtom felé utoljára a kezemet.-Felajánlom neked az  utolsó esélyt arra,hogy ne essék semmi féle bántódásod.Neked csupán annyit kell tenned,hogy leveszed a fülbevalóidat.

-Már tudom.Miért is kell neked ez.Az Isteni erőhöz...De...mégis mit akarsz ezzel az erővel kezdeni?!Mi az a dolog,amit még szuper gonoszként se tehetsz meg?

-Gondolkozz!Mi az a dolog,amihez Isten kell?

-A teremtés

-Igen.De arra te képes vagy a szuper erőd által.

-Igen-Csak hallgatok és figyelem,mit fog kihozni ebből a gondolat mentből.

-De nekem nem az kell...Nem teremteni akarok...Hanem...Visszafele.Nem a semmiből akarok életet teremteni,hanem az egykor élőt akarom visszahozni-Úristen...most a előbb komolyan bevalltam neki?Ez most csak vicc ugye?!

-H...Akkor...ezek szerint...alaki meghalt?

-Igen...-Még soha nem mondtam ezt ki...ez volt az első alkalom.Ahogy ezt kijelentettem,mintha egy tört szúrtak volna keresztül a szívemen.Ott még mintha meg is forgatták volna.Ömlik a vér a belsőmből.Hisz a könny nélküli sírás befele vérzik...Most száraz a szemem.Mint a lelkem.Komolyan lenézek a cipőm hegyére.Valahogy most még ezt is érdekesebbnek találom,mint a szuperhősnőt.Nem bírok a szemébe nézni,mert akkor biztos megint elsírnám magamat.Gyáva vagyok hozzá.Gondolom milyen arc kifejezést vághat most...

-Ez szörnyű...őszinte részvétem...Ki volt,nagyszülőd?

-Egyiket se ismertem...Az...Anyukám volt.-óriásiakat nyelek,fullasztó gombócok ismételten csak megjelentek a torkomban.Már vagy 2 napja folyamatosan elkísérnek engem,bárhova is megyek...

-E...ez...feldolgozhatatlan...-Kap a szája elé...nem fog sírni...de őt is mélyen érintette.

-Tudod...te vagy az első,akinek ezt elmondtam...

-Köszönöm...szóval...neki kell  a talizmánom...

-Nem csak nekem...hanem Halálfejnek is.-Nézek rá.Ott állt előttem,gyönyörűen.A fények csak féloldalasan világították meg a testét.Gyönyörű volt.

-Tessék?!Halálfej is felakarja támasztani Anyukádat?...De neki ez miért cél?!...Ne...ne...Neeem!!!A...az nem lehet...A...a...te ap...ap...apád...Halálfej?!

-Bólintok.Nem tudom,mit is gondoltam amikor elmondtam...már most megbántam...Nem kéne neki erről is tudnia...főleg nem így egyszerre.Főleg nem ilyen körülmények között...nem bírom befejezni a gondolat menetemet,mert Katica megint közbe szól.

-De akkor...Halálfej azért zúdít ránk akumákat,hogy visszahozza a feleségét...-erre már nem kapok választ...De akkor hirtelen...

Huhú!

Na ciasztók Bogárkák!

Nekem egyre jobban tetszik ez a könyv.Kicsit...hát...érdekesre sikerült ez a rész.

Naaagyon remélem,hogy elnyerte a tetszéseteket!

Ha ez így történt,akkor csillagozzátok be ezt a részt is!

Cisztóóóóóó!k