Katica

Lassacskán kisétálok a szobából.Megint csak elkezdek könnyezni.Mennyi mindent köszönök ennek az idős embernek.Ha Ő nem lenne, akkor nem ismerhettem volna meg Macskát ebben az óriási városban. Magam sem tudom, mit fog fogok kezdeni ez után. Mind a mellet az osztályom is kint van a főtéren.De tudom, ott van Rena Rough, Carapes, B Queen, Kim és Max is.Mind annyian legalább két alkalommal vívtak csatát Halálfej csatlósai ellen.Ők Már tapasztaltak.Az egész osztályból már mindenki volt akmuatizálva sajnos.Kivéve Adrient és engem.Hm ... Ebbe még bele se se gondoltam ...Bizonyára azért, mert ő nem az a gonosz, sértődékeny, a haragos féle fiú.Nem tudna gonosz lenni.

Chat Blanc

Nicsak kit látnak szemeim, kijönni Fu mester otthon több. , ha 2 talizmán van nála, akkor le tud engem győzni? Engem?! Phszh! Szánalmas húzás tőle.Esélye sincsen velem figyelembe.Verhetetlen vagyok.

Ám annyi ideig legeltetem a szememet a lányon,míg Párizs szuprhősnője elillan a szemem elől.

-Túl sokat vártál.Le tudtál volna csapni rá.Ott volt Katica.Miért nem tetted meg ?!-jeleníti meg Apám a lila,pillangó alakú maszkot az arcom előtt.Ez segítségével tudunk egymással kommunikálni.

-Elnézést ... Nem tudom, miért nem támadtam meg rögvest, amint megláttam.Utána szaladok.Még egy nyomába tudok férkőzni.- Igaza van apámnak.Nem támadtam.Csak álltam és bámultam őt.Szép és kecses volt.Mint mindig...Mi van velem?! Meleg lett az arcom.Bizsergett a gyomrom, amikor megláttam.Ez meg micsoda? Mi történt velem?! Mi ez az érzés?!

-Már késő.Elment.Igaz, még utána mehetnél.De a Macska ne kergesse az egeret.Ne futkorássz utána!Méltóságtejesen jelenj meg előtt. Magabiztosan.Ne éreze azt, hogy te keressed meg Őt.Várd meg, hogy Ő keressen fel téged!Miért keressen meg téged?MI lesz az ok?Fu. Menj és szerezd meg nekünk az egész talizmános dobozt.Bűnhődjön meg azért, mert kihasználta túlságosan Anyukád képességeit.Ez egy kis gyakorlásnak jó lesz a neked, a nagy harc előtt.Nem igaz?

-Dehogynem!

-Renden.Nem zavarásból mondom, de megingott a szinted, amikor megláttad azt jelentéktelen kis ízeltlábút.Ne hagyd azt, hogy befolyásolni tudjon téged.

-Értettem.- Azzal el tűnik rólam a lila pillangó alakú maszk.Tehát apám nem hall engem, de mindent érezésemet érzi.

Gondolkozok; vajon az ablakán törjek rá meglepetés szerűen, vagy inkább az ajtón keresztül,mint egy normális ember.Igen! Az az ajtót választom.Méghozzá a pusztító erőmmel szétporlasztom a bejáratot.Kell az nekem,hogy Katica megtudja, hol van vagyok én.Egy kis rémültséget akarok kelteni az itt lakókban.

Szépen oda sétálok az ajtajához.Méltóság teljes járásom van.Volt már időm megtanulni vonulnom a divatbemutatók alatt.Mily szánalmas voltam.A jó kisfiú. Phch! Nevetnem kell csak ettől.

Szemem sarkából látom,hogy a járókelők már most elkezdtek engem videózni.Nyilván nem megszokott látni Párizs volt szuprhősét szupergonoszként látni. Rettegnek. Kaján mosoly ragad az arcomra, ami egy jó ideig ott is fog maradni. Megcsillan a tűéles hófehér fogam.

Kinyitom a lépcsőház ajtaját.Azt hiszem, egy 3. emeleten lakik.Nincs nekem ahhoz kedvem, hogy felsétálgassak a hosszú és fárasztó lépcsőn.Inkább hátra gyúlok a botomhoz.Ám ott ott, valami nem olyan volt, mint régen.Volt ott még valami más a botomon kívül. Egy dolog, amit már szinte el felejtettem. Megfelejtkeztem egyszerűen, mi is az.Ez nem volt más, mint egy fekete rózsa.Az akumám van benne.Nem nagyon gondoltam 2 nappal ez előtt,hogy ilyen lehetőséget kapok,az Anyukám visszaszerzése érdekében.Nem akarok már megint sírni, inkább el rakom, vissza a helyére, ahova az való.

A botom végét leszúrom a talajra.Megnyomom rajta a lila színű mancsot,amitől meghatványozódik a mérete.Kényelmesen elférek a lépcső korlátok között.Sokkal gyorsabb,mintha magamtól kellet volna megtennem ezt a távolságot.Lazán csak fél kézzel kapaszkodok.Másik kezemet csak simán lógatom a testem mellet.Pár másodperc alatt fel is érek a harmadik emeletre. A terv világos.Elvenni tőle egy talizmános dobozt és bosszút állni.

- Menj be!-biztat Apám.

- Macskajaaaaaj! - Érzelmi az ujjaim között a szokásosan kellemes meleg bizsergést.Hatalmas energia van a jobb kezemben.Érzem a melegségét.Mély lélegzetet veszek, amivel önbizalom száll fel fel bennem.

Rátenyerelek a fa ajtóra.Az a szokásos módon szétporlad előttem

Fut látom meg legelőször.Békésen meditál egy szoba közepén a tökéletesen bevetett ágya közepén.A szemét becsukja, gondolom a sikeresebb nyugalom elérése érdekében. Semmi féle kétségbe esés nincsen az arcán.Mintha csak egy átlagos ember állna előtte.

- Jó estét Adrien! -köszön nekem teljes nyugalommal.

- Honnan tudod, ki vagy? -Tegezem le Őt,bár a szüleim mindig illedelemre neveltek engem.De ez most annyira váratlanul esett,hogy nem tudtam visszatartani magamat.

-Érzem. Szerinted ennyi év után nem vesznek észre egy ekkora méretű csapást,mint amire te képes vagy? Mindent tudok már.A múltról mindent.A jövő csak rajtad áll ...

-Hát jaj de okos vagy! Ha ennyire ismersz engem, akkor valószínűleg rájöttél, miért is látogattalak meg?! -Kérdezem ironikus.

-Tudnod kell, mi előtt az bármibe is belekezdenél, Apád nem mesélt el neked mindent.Más is történt Tibetben,mint amennyit Te tudsz.

-Hazudsz! Te ölted meg- Hisztérikus sírásba kezdek.Levegő nem túl sok jutott a tüdőmbe.Akadozva lélegzek.Akkora csomó van a torkomban, szinte már fojtogat. Mint egy rossz harmadikos,ellököm előlem az öreg embert.Látszik rajta, ez egy kicsit meglepte.Talán még fájt van neki.

Erőt vesz magán az őrző, feláll.Fájós háttal, de annál nagyobb elhatározással.Ez még egy szupergonoszt is meglepi.De folytatódik megkezdett játék.

-Adja át a talizmános dobozt! - kiáltok rá.

- Miért adnám oda?!

- Mert azt mondtam! - Ugh! Ez úgy hangzott, mintha Apám mondta volna nekem.

- Nem győztél le!

-De lefoglak!

-Na arra kíváncsi vagyok.Én csak segíteni akarok neked. Hallgass meg!

-Mutasd meg, hol van a doboz! - Utasítom idegesen!

- Jaj,hát tényleg.El is felejtettem.Te nem is tudod, hol rejtettem el.Ó bocsánat, teljesen kiment a fejemből.Hogyan a lehetek ilyen feledékeny.- Hergel fel.Tudja, ez idegesít engem.Tudom,hogy Katicának elmondta.Őt sokkal jobban szereti.Sokkal többet foglakozik vele és jobban is bízik benne.

-Jaj hát tényleg nagyon okos vagy.Add nekem. Mos! Különben egész Párizs szenvedni fog!

-Soha!-ellenkezik.

-Rendben.Akkor játszunk így.Nekem aztán mindegy. Fáradhatatlan vagyok.

-Ne bánts senkit se! Legfőbb képen ne a partneredet. Nem érdemli meg.Ő nem tehet semmiről sem.

-Azért de! Soha nem hallgatott meg engem.Segíthetett volna rajtam.

-El se mondtad neki, mi mi történt az Anyukáddal.Úgy mégis hogyan tudott volna téged támogatni?!

-Nem arra értettem. Mindig lenézett.Az emberek csak őt szeretik.Őt tartják a hősnek, engem mindig csak egy segédnek.Ő számukra az igazi főszereplő.Jobb vagyok nála.Én adok neki mindig ötleteket.Én segíti ha elbizonytalanodik.És ő mit szándékozik tenni? Mit kaptam vissza? ! Semmit! Elegem lett már.Visszautasítgatja a kérésemet.Betelt a pohár.

-Ez mind szép és nagyszerű.De ezt nem nekem kell mondanod, hanem neki. Már akkor kellet volna elmondanod ezt az egészet neki,hogy ez rosszul esik neked.Így utólag már mindegy.Már benned van a tüske.

-Köszönöm szépen egy tanácsokat.De nincsen rá szükségem.Megoldom magam is.Jelen álláspontom szerint erősebb vagyok mint Te.Megfizetsz mindenért. Amiért ezt tetted Anyukámmal.Miért kellet?Miért kellet a halálba kergetned?!

-De ...

-NEM ÉRDEKEEEEL!!!-Üvöltök rá hisztérikusan. Elvesztettem abban a pillanatban az önkontrollomat és a hátam mögé kapom a kezemet.Ott megmarkolom az ezüst,hideg,acél botomat.Kegyetlen fegyverként használom.Megnyomtam rajta a gombot,amivel az háromszorosára növekedett meg meg.Ezzel a lépésemmel eltaláltam az őrzőnek a halántékát.Jó nagy ütés érhette.Minden olyan gyors volt.Nem is fogtam fel mit is tetten.A következő dolog amit észrevettem az már az volt,hogy a  földön fekszik.Összecsuklott és az izmai elengedtek.Kicsiny ázsiai szájából kis mértékben vörös vér kezd folydogálni.Szája is elernyedett,nem is bírja megtartani.Szeme csukva van.De nem halt meg.Még él csak elájult.Nem is most akartam őt kiütni,csak úgy felidegelt,hogy,a végére már nem bírtam a bennem keringő hatalmas energiával.Valakire muszáj voltam árasztani azt a hatalmas erőmet.

- Mit tegyek ?!-állok felette tétlenül

-Hagyd ott.Te elvégezted a dolgodat.Igaz a doboz nincs meg,de az nem is olyan lényeges.Menj és végezz Katicával is.Ügyes macska voltál!

-Köszönöm.- Mondom mély tisztelettel.-Nem fogsz az elkövetkezőkben sem csalódni