-Katica bevallotta nekem,hogy fontolgatja azt,hogy felfedi magát előttem.Ez egy óriási dolog!Nem tudom,hogy miért vett most ekkora fordulatot a gondolkozás módja,de tetszik.

Macskának bevallottam,hogy lehet jobb lenne,ha elmondanám Alyának a szuperhős énemet. Mert a barátságunk most éppen nem a legfényesebb pontját éli...miattam.Mert nem mondom el Neki,hogy hova megyek.Folyamatosan titkolózok és hazudok a legeslegjobb barátnőmnek,ami egy borzalmas érzés,mert Ő nem ezt érdemli.De ha elmondanám Neki,akkor biztos megértené és ahogy Tikki is mondta,biztosan büszke lenne rám...Mit tegyek?-

-Mondanom kell valamit!

-Mondanom kell valamit!-Ezen mind a ketten elmosolyodunk.Vicces,hogy pont ugyanakkor mondtuk ugyan azt.Mennyire egy rugóra jár az agyunk.Elvégre is hónapok óta harcolunk szinte napi szinten harcolunk Halálfej,azaz Macsek apja ellen.Tényleg...majd valamikor a Chat Blancos dolgot is elkéne Neki mondanom,nem?

-Mondd csak Te!

-Nem Te,Te kezdted,Te mondhatod előbb-adom át a szót Katicának.Aranyos,hogy pont ugyanakkor mondtunk valamit,teljesen egyszerre. Minden bizonnyal az előbb említett lelepleződésről szeretne beszélgetni.Hisz ezért akart eljönni velem és nem rögtön haza menni és lehet fel fogja fedni magát.Most tényleg meg tudom,hogy ki Álmaim Lánya?Pont ezen a helyen?Amikor már mondta,hogy beszélgetni akar,akkor már sejtettem,hogy ez nem csak is dumálgatás lesz és ez egészen hosszú ideig is eltarthat,ezért gondoltam,hogy elviszem valahova,ahol le is tud ülni,mert úgy azért mégis csak nyugodtabb és komfortosabb. Direkt hoztam pont erre a tetőre...Szándékos volt...Amikor kicsit depresszívnek érzem magamat Anyukám elvesztése miatt,akkor mindig kiszökök ide...a szabad ég alá...olyan érzésem van,amikor itt vagyok,mintha itt lenne mellettem.

-Rendben,de utána Te is elmondod,jó?

-Az a szándékom!-mondom kicsit flegmán,de egy pillanatig sem sértően.Nem tudnám még szóval se bántani ezt a lányt.Mármint nyilván,ha Ő elmondja nekem a maszk alatti énjét,akkor úgy a fear,ha én is hasonlóképpen teszek.Várjunk!Most komolyan elmondja nekem,hogy ki is Ő valójában?!?!Ez a szabálymegszegési szabály.De,ha elmondom Neki,hogy én vagyok Adrien Agresete,akkor már nem lesz minden ugyan olyan.Lehet akkor már másként nézne rám.Túlgondolom...Be akarom Neki bizonyítani,hogy nem csak egy elkényeztetett divattervező fia vagyok.Nagyon izgulok.De az biztos,hogy bárki is legyen az,szeretni fogom mindennél jobban,

-Szóóóval,ugye van ez a lelepleződés-kezdek bele a mondani valómba,kicsit idegesen tördelem az ujjaimat,pedig biztos vagyok benne,hogy ezen már az összes előttem lévő hős fejében motoszkáltak ezek a gondolatok és lehet,hogy páran meg is tették a nagy lelepleződést.-és bár nem kéne,de én mégis párszor belegondoltam már abba,hogy mi lenne akkor,ha felfedném magamat...

-Csak bólogatok.Nem merek semmit se mondani,mert még a végén kizökkentem Őt a tökéletes gondolatmenetéből.Vagy még a végén elbizonytalanodik és nem mondja el,mert annyiszor közbeszóltam.Nem.Inkább hagyom Őt kibontakozni és majd ezután mondom el én is a gondolataimat.Addig csak helyeslek.Te jó ég,mennyi ideje is várok ezekre a pillanatokra .Sokat gondolkoztam azon,hogy vajon valaha is megtudom-e,hogy ki Ő és ha igen,akkor hogyan?Ma pedig itt ülünk...egymás mellett...pont itt...a tetőn...ami oly sokat jelent nekem,pedig ez csak egy egyszerűnek látszó hely,de én mégis úgy tartom,hogy mivel nincsen a fejem felett semmi se,csak a tiszta,csillagos boltég,ezért egy kicsit olyan,mintha itt beszélgetni tudnék Anyukámmal,mert itt nem választ el semmilyen fal vagy építmény sem..bárhol is legyen most,olyan,mintha itt figyelne engem...szinte érzem a hátamon azokat a gyögyörű zöld szemeit...rettenetesen és kionthatatlanul hiányzik Ő nekem.

-Mármint nincsen az a szándékaim között,hogy mindenki megtudja,hogy kit rejt a pöttyös álarc.Nem akarom,hogy az összes újság és csatorna ezzel foglalkozzon,hogy Katica igazából XY...

-Hhh!!!Te vagy a híres zenész,XY?!-nyilván nem gondoltam komolyan amit  mondtam,csak akartam Vele érzékeltetni,hogy itt vagyok és figyelek rá.No meg a humorosságom fejlesztése a szemében sem volt utolsó indok,amiért megszólaltam.

-Neee!!!Ezt nem így akartam elmondani,Macska. Neee!!!

-Mindig is sejtettem.Akkor jöttem rá,amikor láttalak Téged és XY egymás mellet. Gyanúsan hasonlított a szemszínetek.

-Ezen már csak nevetni tudtam a dolog abszurdsága miatt. Macsek mindig olyan bolondos,de ugyanakkor mégis annyira komolyan el lehet Vele beszélgetni.-Visszatérve,én el szeretném mondani.De nem az egész világnak.Hanem csak 1 embernek

-A hideg ráz ki engem ettől a mondatától.Komolyan csak nekem akarja elmondani?!Ez olyan romantikus Tőle...Lehet mégis tetszem Neki?!Pedig annyiszor mondta már,hogy van egy másik fiú...Nem értem...Vagy lehet én fontosabb vagyok Neki,mint a barátja?!Vagy lehet,hogy nincsenek is együtt?!Lehet Katica csak próbálkozik egy fiúnál?!Vagy lehet,hogy én tetszem Neki?!Ahlj,annyira túlgondolok mindent is.Le kéne egy kicsit nyugodnom.Ha várnék még 2 percet,akkor mindent értenék.Remélem nem látszódik rajtam,hogy izgulok,vagy bármi ilyesmi.

-Nekem az is elég lenne,ha csak egy ember tudna róla,a kwamimon kívül.Ha csak egy emberrel is tudnék erről az egész kettősségről beszélgetni és lelkizni...

-Ühüm...és ki lenne ez a személy?-ezt csak azért kérdezem,hogy ezzel is egy ilyen kisebb ,,flörtölést'' indítsak el,mert az milyen aranyos lenne már,ha így mondaná,hogy Neked akarom elmondani és visszaváltozna és itt ülne mellettem életem szerelme,aki segített engem kihozni egy nagyon mély pontból...

-Egy hozzám nagyon közel álló embernek,aki rengeteget segít nekem és mindig  támogat.

-Mindjárt elájulok az izgalomtól.

-Egy olyan ember,akit Szeptember elsején ismertem meg,a suli legelső napján...

-Az a nap óta ez egy piros betűs ünnep a naptáramban...soha nem felejtem el...az első találkozás,amikor majdnem összeért az orrunk...minden tökéletes volt.

-Nagyon sokat köszönhetek ennek az embernek,de nem bírom már tovább a titkolózást és a hazudozást előtte.Nem jó érzés egy pillanatig sem.

-Nekem sem...-majd hátranézek és észreveszem,hogy közel van az Ő kézfeje az enyémhez. Egyszer egy filmben láttam,hogy a fiú rátette a kezét  szerelméére.Nagyon idilli volt a kép.Akkor megfogadtam magamban,hogy ezt egyszer én is megakarom tenni.Megmerem én ezt most lépni?!Még várok egy kicsit,hátha lesz egy jobb alaklom.De én ma este beakarom vallani,hogy ki vagyok és elmondom Neki,hogy mit is érzek iránta.Igen,most vagy soha!Ha elmondja Ő is meg én is ugye,hogy kik vagyunk,akkor ennél romantikusabb és bizalmasabb pillanatot úgyse tudnék varázsolni egyetlen lámpákkal feldíszített tetőn sem...Itt kell megtennem. Összeszedem magamat fejben...

-Ő Alya,a legjobb barátnőm.Egy osztálytársam...de biztos nem ismered...-oké,most tényleg kimondtam a nevét?!Lehet meglett volna a név nélkül is.De most már mindegy.Legalább így nem kell azt mondanom,hogy tudod,a legjobb barátnőm,hanem egyszerűen Alya. Meg amúgy is,Párizsban több száz Alya élhet.Nem hinném,hogy pont az én barátnőmet ismerné.Ha meg pont igen,akkor sincsen baj,mert kizártnak tartom,hogy Macska a baráti társaságunkból lenne,hogy tudja,hogy ki Alya legjobb barátnője.

-Marinette?