...

Adrien észrevette, hogy közeledek és ezért rögtön odarohant hozzám és szorosan megölelt.Hihetetlen...Tényleg Ő a barátom, a társam és Macska.Én tényleg lehetek ennyire szerencsés, vagy csak álmodok éppen?!Nem...ez a valóság, ahol hősnek kell lennem.

...

-Szia Marinette!- köszön rám mosolygós hangjával.

-Hali-köszönök neki vissza.-Sziasztok!-integetek a többieket is, akik úgy nagyjából 5-10 méter  távolságra vannak tőlünk.Adrien megfogta a kezemet és odakísér Hozzájuk.Pillangók százai keltek életre a gyomromban.Haha...milyen ironikus...pillangó...

Nem volt még ilyen élményben soha se részem.Néha Alyával csináltunk ilyet, de azt persze csak poénból.Mindig is irigykedve néztem a központban sétáló párokat, akik kéz a kézben  fedezik fel a szerelem városának romantikus eldugott részeit.

Ebbe még bele se gondoltam.Egyáltalán Adrien Apukája, azaz Halálfej megengedné-e ezt, hogy egy magam fajta lány járjon a fiával. Gabriellként is ismerem őt.Szerintem kedvel engem.Nekem Ő mindig is egy példaképem volt.Divattervező szeretnék lenni, mint Ő.Bár a gyermeknevelési módszereiben egy pillanatig se szeretnék rá hasonlítani.Szegény Adrien...Nemtudom, hogyan fog arra reagálni az apja, hogy mi együtt vagyunk...Nem tudom, hogy Adrien mikor akarja ezt elmondani az apjának.Így belegondolva mennyire ironikus már, hogy Párizs két szuperhőse összejön és elmennek bemutatni magukat Párizs antikősének,aki nem más mint Gabiell, aki meg alapvetően is mindenki ismer, nem hogy a Halálfej énjét.

Ha lehet ilyet mondani, akkor bátran kijelentem, hogy az első közös sétálásunk tökéletes volt.Bár ezen olyan sok dolgot nem nagyon lehet elrontani.Engem viszont Marinette Dupain-Chengnek hívnak, aki bármit el tud szúrni, de most kivételesen még én sem botlottam fel a saját lábamban. Kényelmes minden. Bár egy kicsit olyan érzésem van, mintha mindenki minket nézne.

Bár szerintem ebben semmi szégyelli vagy rejtegetni való nincsen.Kölcsönösen szeretjük egymást.Mind a ketten felnézünk a másikra és tiszteletben tartjuk.Én ennél boldogabb már nem nagyon tudnék lenni.Illetve Alyával kéne még kibékülnöm...

-Wow! Itt meg mi történt?-kérdezett rá Nino.Gondolom a kézen fogva bevonulásunkra gondol.

-Ó,ja...öm...majd később megbeszéljük.De igen, együtt vagyunk.-mondta Adrien

Ez volt az a pont amikor Alya és Nino szája is tátva maradt.Nem tudtak szóhoz jutni.Látszódott rajtuk, hogy vagy ezer kérdést felennének nekünk.Teljesen megértem Őket.Ha valaki tegnap reggel azt mondta volna nekem, hogy ma kézen fogva jövök be a suliba Adriennel, akkor valószínűleg először nevettem volna rajta egy nagyot, utána meg sírtam volna, mert ilyen soha nem történne meg.Most pedig mégis itt vagyok.

Ebbe még nem gondoltam bele, hogy mit válaszolunk arra a tipikus kérdésre, hogy hogyan jöttünk össze.Mert azt nem mondhatom, hogy ,,Igazából mi vagyunk Macska és Katica.Macska eddig is szerelmes volt Katicába meg velem is barátságban volt.Én meg szintén szerelmes voltam Adrienne, csak Macskát Chat Blancként látni, sok mindenre rádöbbentet.Rájöttem, hogy Macskát szeretem és Adrinent meg azért nem, mert én nem viselkedek vele normálisan,, Ezt a mondatot valószínűleg nem nagyon kéne erőltetnem.Maradok inkább csak a ,,tegnap sok mindet átbeszéltünk" vonalon.

Pont becsöngettek.Mindenki vette az irányt és elindultunk a termek felé.Az órán Alya mellet ültem, mint általában, mivel ez az ülésrend.Érdekes mód, olyan volt, mintha mi sem történt volna tegnap.Kicsit furcsálltam, hogy már nem neheztel rám és ennyire közvetlen velem.

-Na, Csajszi.Ezt meséld el most nekem!Mi történt?Komolyan mondom, egy napig nem tartom Veled a kapcsolatot és máris összejössz Adriennel?-bombázott meg Alya a kérdéseivel.

-Úgy akartam Neki ezekre a kérdéseire válaszolni, hogy ne keljen hazudnom közben.Egy nagyon csúnya szokásom és igyekszek leszokni róla.-Tegnap este átjött hozzánk és volt szerencsém Vele átbeszélni pár dolgot.-válaszoltam Neki.Ebben nem volt semmi füllentés, de mégsem kellet belekevernem az egész Macskás meg Chat Blancos vonalat.

-Mi?De miért ment át hozzátok?-kérdezett vissza Alya, amitől egy kicsit görcsbe szorult a hasam, mert erre a kérdésére már nem találtam ki előre semmi féle választ...

-Alya, ennyire sürgős a mondanivalód van Marinettnek?Ha igen, akkor légyszikes mondd hangosan, hogy az egész osztály hallja, vagy maradjatok csendben az óra végéig és majd a szünetben cseverészhettek tovább-szólt ránk Ms. Mendeleiev mivel éppen kémia órán ültünk.Ő tipikusan az a tanár, akinek az óráján mindig néma csendnek kell lennie és még a légynek a zümmögését is hallani lehet, ha a tanárnő éppen nem beszél.

-Elnézést...-kértem bocsánatot a tanárnőtől.

-Helyes.Ha már sikerült megzavarnotok a gondolataim folyamatát, mert éppen beszélgetős kedvetekben  vagytok.Nem szeretném, hogy rosszul érezzétek magatokat, mert csendben kellet maradnotok.Hagylak titeket beszélgetni, csak éppen én fogom a megszabni a témát, ami nem lesz más, mint a sav-bázis reakciók.Renden, akkor gyertek ki a táblához és beszélgetettek ebben a témakörben egymással, lehetőleg úgy, hogy az egész osztály hallja.Köszönöm.-mondta a kémia tanárnő Alyának és nekem.Cinikusan beszélt.Annyira utálom, amikor ennyire semmibe nézőek a tanárok.Neki még életében nem volt olyan, hogy valami fontos kellet beszélnie valakivel? Suttogtunk,ezért szerintem senkinek se tűnt fel, hogy beszélgettem Alyával, de abban biztos vagyok, hogy senkit nem zavartunk a koncentrálásban.

Na de jó.Most mennem kell felelni.Természetesen mondanom se kell, hogy nem is nagyon értettem ezt a leckét és persze pont erről az egy kis tételről kell ,,beszélgetnem"...csodálatos.

Kimentünk a táblához és elkezdtünk mind a ketten tényeket mondani erről a hihetetlenül izgalmas témáról.Először még folyékonyan mondott Alya egy dolgot utána pedig én.De egy pár perc elteltével már egyre jobban kezdtem kifogni az ötletekből és már alig jutott eszembe új dolog, amit eltudnék mondani ezekről a reakciókról.Az sem segített, hogy az egész osztály minket nézett.Nem voltak lenézők és segíteni is próbáltak nekünk, de sajnos Ms. Mendeleiev már rég óta tanár és a legkisebb csalásokat is rögtön kiszúrja.

Végül mind a ketten hármast kaptunk a felelésünkre.Ahhoz képest, hogy ezt az anyagot csak órán hallottam és otthon átnéztem, de még ott sem értettem meg, ahhoz képest ez egy jó jegy.De ha ahhoz viszonyítok, hogy nagyon kéne a jó jegy kémiából, mert az utóbbi időben elkezdtem belőle rontani és a szüleimnek is megígértem, hogy jobban fogok készülni az órákra, ilyen szemszögből viszont egy nagyon rossz jegy, amiért biztosan kikapok majd otthon...

Óra után lementünk az árkádok alá tízóraizni.Az én Apukám egyik specialitását ettem, joghurtos- áfonyás péksüteményt.Mint mindig, most is nagyon finom volt.

-Hát, sajnálom, hogy mind a ketten csak hármast kaptatok.-törte meg a csendet Ninó.

-Hát igen.-válaszolt Alya

-Majd kijavítjuk, nem?-szólaltam meg én is.Próbáltam egy kicsit feldobni a hangulatot.

-De, persze-reflektált bízatóan barátnőm.

-Az egészosztály nagyon normális volt Veletek és próbáltunk is segíteni, de ez a nő mindent észrevesz.-mondta Ninó

-Igen.-válaszoltuk egyszerre a legjobb barátnőmmel.

-Én is próbálkoztam segítő mancsot adni-szólalt meg végre Adrien is-Hisz ha nincs otthon a macska, akkor cincognak az egerek-utalgatott Adrien Macska kilétére.Bár megbeszéltük, hogy senkinek se fogjuk elmondani, hogy szuperhősök vagyunk, de ez a mondata mégis megmosolyogtatott, mert ezt csak mi ketten érthetjük.Ezt a megszólalását csak egy bizalmas mosollyal jutalmaztam meg.Hihettelen, hogy ilyen kis mondatokkal is ennyit tud javítani a hangulatomon.

-Amúgy tényleg, miről beszélgettetek órán?-kérdezett rá Ninó.

-Ja csak erről az egész Adrienes dologról kérdezett Alya.De ezt majd szerintem órák után megbeszéljük meg.

-Rendeben-helyeselt Alya.-Akkor négykor elugrok hozzátok, megcsináljuk a leckéket és utána meg kibeszéljük ezt az ügyet.-jelentette ki ezt olyan határozottsággal, mintha csak azt mondta volna, hogy ma napos időnk van. De szerintem az a jó a mi barátságunkban, hogy sokat találkozunk, így nem olyan nagy dolog, ha Alya átjön.A szüleim is biztos nagyon fognak Neki örülni.Mindenre is kíváncsi vagyok.-örülök, hogy a tegnapi kis nézeteltérésem Alyával  mára már egyáltalán nem látszik meg.Mintha mi sem történt volna köztünk.Bár én megszerettem volna Vele beszélni a történteket, de Ő ezek szerint elég gyorsan túllépett ezen a kis vitánkon.

-Viszont mostmár ismételjünk egy kicsit, mert a matek tanár már gyanúsan rég óta nem íratott dolgozatot.Én kinézem belőle, hogy összeállított nekünk egy jó kis bejelentetlen röpdolgozatot.-Figyelmeztetett minket Adrien.

-Ja, na még csak az kéne-tette keresztbe karjait Ninó.

-Én most kivételesen értem, hogy miről is  tanulunk-mondtam, majd ezen mindenki nevetett egy jót.

Sziasztok!Bocsánat az eléggé hosszú eltűnésem miatt, csak most az utóbbi hetekben extra elfoglalt voltam.De a mai nappal visszatérem hozzátok.Remélem, hogy tetszett a rész.Nem volt a legizgalmasabb, de szerintem az is fontos, hogy a mindennapi életükről is szó essen egy könyvben.