...

Végül a háton alvást választom.Teljesen szimmetrikusan.Majd rájövök,hogy nem húztam le a redőnyt a fejem fölötti kis ablakon,így pont rám vetül egy kis fény. De nem zavaró.Inkább kellemes érzés.Mintha valaki őrizne.

-Jó éjt Macsek.-mondom félálomban.Mintha itt lenne.

-Neked is,Bogárkám.-köszönök el én is a mai napra szerelmemtől.Bár egyedül vagyok a szobában,de mégis kötelezettségemnek érzem.

...

Marinette

Ring-ring-ring

-Hálm!Jó reggelt Tikki!-nyújtózkodok egy jó nagyot,akár egy Disney hercegnő.

-Neked is jó reggelt,Marinette.-bújik elő a kis piros kwamim a fejem felett lévő polcról.-Hogy aludtál az este?

-Kicsit nehezen aludtam el.De már most nem emlékszem,mit álmodtam.Úgy aludtam,int a bunda.Nem keltem fel semmire se.

-Na ennek nagyon örülök. Nicsak! Még csak 6 óra van.Milyen hamar fel tudtál kelni!

-Ez tényleg szokatlan tőlem.-fakad mosoly az arcomra.

Kikecvergek az ágyamból és felveszem a köntösömet és a macis mamuszomat.Ezt még a nagymamámtól kaptam,amikor Kanadában járt.Bár egy ottalvós-bulira nem vinném el,de itthon szívesen hordom.Lesétálok a lépcsőmön és felhúzom a redőnyt.Bár mivel már ősz van,nem nagyon be túl sok fény.Kicsit be is van borulva az idő.Esős napunk lesz szerintem.Bár nem néztem időjárást.Felfogom a hajamat egy nagy kontyba a fejem közepére.

Lassan kezdek észhez térni.Mivel nem szokott túl sok időm maradni a reggelizésre,ezért mindig csak az első szünetben megeszek valami péksüteményt.Természetesen apukám készítményeiből.De ma viszonylag korán felkeltem,így van elég időm készülődni.Halk kis lépteimmel lelépcsőzök a nappalinkba.Anya már lent vár.

-Jó reggelt Édesem!

-Anyaa!Megmondtam már,hogy ne hívj így!-figyelmeztetem őt.

-Rendben Édesem!-szerintem direkt csinálja...Hogy-hogy ilyen korán már fent vagy?

-Magam sem tudom.De szerintem gyorsan megreggelizek.

-Készítsek neked palacsintát?

-Nem kell köszi.Inkább ma sósa kívánok.

Azzal el is kezdem csinálni a fenséges reggelimet.Tükörtojást készítek Marinette módra,míg a pirítóban készül a barna kenyerem.Vágok fel még paprikát,paradicsomot és uborkát apró szeletekre és egy kis öntettel nyakon öntöm őket.Mind ezt ráteszem egy tálcára és egy nagy pohár forró zöld tea mellet helyet foglalok az ebédlőben.Pont amikor leülök lép be a szobába Apa.

-Ó!Jó reggel Marinette!-láthatóan meglepődik,hogy ilyen hamar fent vagyok és már reggelizek is.

-Neked is,Apa!-nyomok egy nagy puszit az arcára.

-Nagyon jól néz ki a reggelid.-néz rá a tányéromra.

-Volt kitől tanulnom.-mosolyodok el.

-Az Kislányom.Nem zavar,ha bekapcsolom a TV-t?Már beraktam a sütőbe a mai első adag bagettet a kemencébe.Úgyhogy,most van egy kis időm pihenni,amíg meg nem sülnek.

-Nem dehogy is.-igaza van Apunak,tényleg nagyon jó lett a reggelim.

Megnyugtató,hogy ahogyan kapcsolgat a csatornák között,egyiken se sugározzák Chat Blancról szóló híreket.

Befejeztem az evést így felmegyek a szobámba és elkezdek készülődni.

-Vigyél esernyőt,mert esni fog!-Figyelmeztet Apa,aki eme információt egyenesen Nadja Chamacktól tudta meg.Mert nincs az a hír,amit Ő nem bír.

-Tessék Tikki,hoztam neked csokis kekszet.A kedvenced.-nyújtom felé az édességet.

-Köszi!DE mostmár szerintem kezdj e készülődni.Vicces lenne,ha ma elkésnél.

-Mostmár csak nem!

Felveszem a szokásos rózsaszínű nadrágomat a fehér pólómmal,amit én terveztem és egy kis fekete kabáttal teljesítem ki a képet.Hajamat a szokott módon kettő copfba tőzöm.Ennyi is volt a nagy készülődés.De a táskámat most sajnos reggel kell hogy bepakoljam.Tegnap 4 óra előtt már sorakoztunk a suli előtt,hogy indulhassunk a Párizs-napra.Akkor még közel sem gondoltam volna,hogy ilyen esti ,,programom" lesz.Így nem készültem elő a mai napra.Jaj,inkább ne is gondoljunk a tegnapi napra...Jut eszembe,ma még minden féle képpen kell,hogy beszéljek Macskával.Van mit megbeszélni.

-Sziasztok!-köszönök el a szüleimtől.

-Szia Édesem!-köszön vissza Anyukám.

Az ajtó melletti tárolóból kiveszem az esernyőmet,amit még az iskola első napján kaptam Adrientől...Ó Adrien...Rá nem is gondoltam...Nem...nem is tudom,mi van vele...gondolkoznom kell még rajta...De azért elviszem a tőle kapott tárgyat.Jó lesz az még valamire...Maximum vissza adom neki...Vagy még magam sem tudom.

Rá pillantok a telefonomra.7:32.Pont jó.

Mivel alig 1 percre lakok az iskolától,bőven marad még időm Alyával beszélgetni.

Kicsit még mindig sötét van,hihetetlen,mennyire is tudja az időjárás befolyásolni egy ember kedvét.

Csak lefele bambulok,miközben egyik lábamat a másik elé teszem.Csönd van.Rácsöppen a fejemre egy esőcsepp.Nekem ennyi is elég volt ahhoz,hogy kinyissam az ernyőmet.Nem akarok egy kicsit sem elázni.

Ekkor viszont nagyon erős érzelmek jutnak az eszembe...a tegnap este....

Mondatok és érzések tömkelege fut rajtam végig.

,,Bőven nem érsz nekem ennyit"

,,Szeretlek"

,,Jelentéktelen vagy számomra"

,,Hagyj békén"

,,Egy senki vagy"

,,Soha nem fogok ellened harcolni"

,,Te és Én örökre a világ ellen"

,,Nem tudsz te semmit rólam"

,,Te soha nem lennél képes bántani a Te kis Bogárkádat"

Többek között ezek a mondatok keringtek végig a fejemben.Visszhang szerűen hallottam őket.Gyorsan.Egyik mondat a másikba vágott bele.

Sírás határán vagyok.Megint...

Teljesen felborít,ez az egész.

Kiráz a hideg.Mintha egy kardot húznának végig a gerincemnél és szúrnák a szívemen. Két kézzel fogom meg az ernyő alját,és mint egy emberhez,úgy bújok neki.Borzasztó érzés.Azt hittem,kialudtam magamat és jobban vagyok lelkileg.De közel sem.

-Hé!Vigyázz már Dupain-Cheng.Nem látsz a szemedtől?-Förmed rám Chloè. Na már csak Ő hiányzott,így reggel,egy ilyen tegnap után.Valószínűleg neki mentem. Őszintén tényleg fel sem tűnt.Még az ütközést se éreztem.Mi van velem?

-Bocsi,nem vettelek észre.-kértem bocsánatot.

-Azt látom.Ráléptél a gyönyörű,új és méregdrága cipőmre!Nem hiszem el!

-Hé Kislány!-hallok meg egy hangot,a távolból. Rögtön oda is futok.

-Szia Alya!-ölelem meg.Nem hiszem el...erről is a tegnapi ölelések jutnak eszembe...1,amikor találkoztam 2,amikor megcsókoltam 3,amikor elköszöntem tőle.Ez már csak egy ilyen nap.

-Minden rendben van?Mi történt veletek tegnap?

-Erre mégis mit válaszoljak neki?Igen,persze,jól vagyok,csak tegnap este volt életem legeslegnehezebb estéje. Akkora fájdalmat éreztem,mint még soha életemben.Macskából egy pszichopata lett. Kis híján megölt a szerelmem. Átestem életem első csókján. Macsek Apja Halálfej és szerelmes lettem is a társamba,mivel,hogy én vagyok Katica,akiről a blogodat is szerkeszted.Nyilván ezt így nem vághattam rá a kérdésre,pedig mennyivel is egyszerűbb lenne akkor minden...-Miért kérded?-ennél jobb kibújási ötlet nem jutott eszembe.

-Hát nem is tudom.Kicsit szomorúan festesz.

-Ó,nem is értem miért.-Meglehet...

-De hol jártál tegnap?

-Ezt mégis mire érted?-Rájött,hogy van egy másik énem is?Na még csak az hiányozna a nyakamba.

-Tegnap elmentél Ninóval,mert Adrien nem ért ide időre a suli elé.De te aznapra fel is szívódtál.Hívtalak,de nem vetted fel.

-Ja igen.Segítenem kellet a pékségben a szüleimnek.Utána pedig már nagyon fáradt voltam és inkább csak aludtam.-hazudok neki.Nyilván nem szeretek neki füllenteni,de azt se szeretném,ha megtudna,mit is csinálta tegnap este.

-Akkor jól van.Csak kicsit megijedtem,hogy mi történt veled.Képzeld,mit tudtam meg tegnap.

-Na,csupa fül vagyok.-végre tudok beszélgetni a legjobb barátnőmmel.Már nagyon vártam erre.Végre.

-Na szóval,tegnap este én vigyázta Manonra. Nagyjából,úgy este 9-10 fele pedig felhívott Nadja engem,hogy most már indul lassacskán a munkahelyéről és keltsem fel a lányát.

-Hevesen bólogatok,mert eddig mindent tisztán értek.

-És amikor hívott engem telefonon,akkor mondta nekem,hogy tartsam egy kicsit a vonalat,mert hívja egy másik ember is egy másik készüléken.Én nyilván vártam.De szinte mindent tisztán hallottam a másik vonalból.

-Nekem csak itt esett le,mit is akar mesélni nekem a legjobb barátnőm.Tegnap este.9-10 fele.Valaki hívja Nadja Chamacot.Az én hívásomat hallotta meg Alya.Na ebből mi lesz...

-Mivel egy blogger író vagyok,ezért csak olyan dolgokat szabad posztolnom,amiben 100%-ig biztos vagyok.Na de azt hallottam,hogy a vonal másik feléről egy korunk beli lány szólalt meg.Azt mondta,hogy semmi féle dolgot ne közvetítsenek a TV-ben,ami aznap késő este történt. Meg egy olyan szót sikerült még elcsípnem,hogy harc.Én ebből arra következtetek,hogy Katica lehetett a vonal másik oldalán.

-Na itt volt az a pont,ahol teljesen feladtam a mai napot is.De erősnek kell lennem.Már most kell gondolkoznom,mit fogok erre a ,,nagyszerű" gondolatmenetre felelni.

-Valakivel harcolhatott tegnap este,de nem akarja,hogy bárki is megtudja.Pedig a TV  rögzítette az egészet ezek szerint,mivel Katica megkérte,hogy ne adjanak le semmit se.

-Igazán meg lep,hogy ilyen kis mondat foszlányokból ilyen kerek történetet volt képes kialakítani.Egyik részről büszke vagyok rá,hogy ilyen okos és kreatív.Fontos tagja a szuperhőscsapatnak,mint Rena Rouge. Ugyanakkor ijesztő,hogy ennyire közel jár a megoldáshoz.Sőt,ki is találta teljes egészében. Félek,hogy még a végén,pont a legjobb barátnőm fogj engem leleplezni.

Csing-Csing-Csing

Szerintem még életemben nem örültem ennyire a csengőszónak.De komolyan.

Így a válaszon legalább 45 percet tudok gondolkozni.

Mindenki leül a szokott helyére.Vissza kell térjek egy normális és átlagos 15 éves lány személyébe.A tanítás ideje alatt el kell,hogy felejtsem Macskát és a tananyagra koncentráljak,Kíváncsian várom,hogyan is fog ez nekem sikerülni.

Szépen szivárogtak be az emberek és akkor belépett Ő.

Ő.

Ő az akit ha tegnap reggel látok meg,valószínűleg elfog a szorongás,ideges leszek és elkezdem tördelni az ujjaimat.

De ma...

Mint egy nagy kérdőjel...

Adrien volt az.

Jött be szépen lassan az oldaltáskájával a terembe.Én már a padomból figyelve néztem az eseményeket.Mindenkinek köszönt vagy intett.

Ahogy jött be láttam őt.De néha meg az a kép ugrott be,ahogyan megcsókolom Macskát.

Majd Adrien a valóságban.

Majd Macska mosolya.

Majd Adrian,ahogy közeledik a padhoz.

Majd Macska édes ajka...

Fekete minden...

Ciasztóóóók Bogárkák!

Na itt is van a rész.Igen nem lett túl mozgalmas,de most van mit kipihennetek a történet folyamán azt hiszem.Na de hagylak is titeket.Ha tetszett,akkor a csillag gomb csak te rád vár.