...

Bekopogtatok a csapóajtón.Majd macskafüleimnek hála hallok halk neszeket.Pont az ágyából.Ezek szerint már aludt.Szép munka Agreste.Ügyes vagy.Nembaj.Semmi se fog engem eltántorítani.Bízok magamban.

Majd arrébb lépek a fedéltől.Ekkor kinyílik az ajtó és egy édes és álmos szempárral kerülök össze.Olyan mélyen beleestem a szemeibe,hogy félek ez már a kellemetlen kategóriába tartozik.Pedig esküszöm,hogy nem volt szándékos.De ha egyszerűen ilyen szép szemei vannak,akkor nem tudok ezzel mit kezdeni.

Majd észreveszek valami nem odaillőt is rajta.

...

-Macska?Te vagy az?Mit keresel itt?

-Szolgálatodra,Hercegnőm.Mi történt?Olyan vörösek a szemeid.-kérdezem tőle aggodalommal telt hangommal.Látszik rajta,hogy vagy sírt vagy valami nagyon makacs sminket távolított el a szemeiről.Bár az utóbbi nem annyira jellemző osztálytársamra.

-Kicsit beleszédültem,amikor Macska így hívott engem.Ugyanakkor egy kicsit meg is sértődtem rá.Nem az volt,hogy Neki csak a kis Bogárkája van?Akkor miért hív engem így?Mármint én vagyok Katica,de Ő ezt nem tudja.Lehet,hogy Katicán kívül még több lánnyal is flörtölget?Legalábbis Marinettel,az az vele már bizonyosan igen.NA szépen vagyunk...-Ömm,izé,szia.Mit keresel itt?-kérdéssel válaszolok a kérdésére,mert ez sokkal érdekesebb,hogy miért van itt.

-Bár én kérdeztem előbb,de jól van.Nyertél.Azért vagyok itt,mert a szuper érzékeny füleimmel meghallottam,hogy egy szuper érzékeny lány sír a szobájában.

-Nem vagyok érzékeny.-belemegyek a beszélgetésbe,pedig először csak le akartam koptatni,de valahogy olyan jó vele lenni.

-Ó,dehogy is nem.Én már csak tudom...

-Ó,tényleg?!És mégis honnan?-húzom fel durcásan az egyik szemöldökömet.Eskü nem szándékosan vagyok vele ilyen bunkó,de amikor játssza ezt a nagy legényt,akkor képes nagyon felhúzni bennem a pumpát.Meg már amúgy is késő vab.Nehéz apom volt.Én csak aludni akarok,mi olyan nagy dolog ebben?!

-Miért sírtál?Mi történt?-szándékosan nem válaszolok a kérdésére.Mintha csak megsem hallottam volna.

-Semmi.-válaszolom érzelem mentes arckifejezéssel.

-Igazad van,én is szoktam a semmi sírni.

-Ezen elmosolyodok.-Ez nem vicces.

-Mégis jobb kedved lett.-mondom egy kicsit mélyebb és őszintébb hangon.-Elakarod mondani?-majd felé nyújtom a kezemet,mert egy kicsit vicces,hogy én teljesen lehajolok hozzá,ő meg az ágyán áll.Gondoltam inkább üljünk ki a teraszára.Nem hinném,hogy olyan szívesen beengedte egy olyan embert éjszaka,akivel azt kell elszínészkednie,hogy nem is ismer.Pedig Ő 2x is ismer engem meg én is Őt.Szóval maradt a terasz mint társalgási helyszín.Kizárásos alapon.

-Most akarsz kiülni?Én már majdnem aludtam.-reagálok a kéznyújtására.

-Azt mondtad,hogy holnapra kész van az összes leckéd.-utalok az alig fél órája történt beszélgetésünkre a tetőn.-Különben is,Halálfej éjjel is tud akumatizálni embereket,Te már csak tudod.

-Nem nagyon értem,hogy miről beszél nekem itt most Macska,de minden esetre igaza van.Még soha nem gondoltam bele,hogy mi lenne akkor,ha egyszer Halálfej,azaz Macska apukája engem is gonosszá tenne.Nem akarom,hogy Macska olyan borzalmas szituációba kerüljön,mint én tegnap.Soha...-Na jó,meggyőztél.De hozok egy kabátot,mert már biztos hideg van.-igazából nem is nagyon a hideggel van a problémám,hanem azzal,hogy konkrétan csak egy hálóing van rajtam,ami nem éppen a legtökéletesebb méret.Néhol nagyon picinek érzem máshol meg vagy háromszor is beleférnék.Ezt még a Nagyim hozta Brazíliából,amikor ott járt.Nem tudtam nem felvenni.Nincsen a ruhával nagy problémáim.de az már viszont nem fér bele,hogy Macska előtt is ez legyen rajtam.Pont a napokban varrtam magamnak egy Gabriel Agreste ihlette kiskabátot.Pont az ilyesmi átmeneti időszakra szántam.Még nem is vettem fel sehova sem.Pont holnap akartam benne menni suliba,de közbejött Macska.Bár Ő ígyse-úgyse látta volna meg ezt a kreálmányomat. Úgyhogy erre az alkalomra ez itt tökéletes.Miért gondolok túl ennyire mindent?Ez csak egy kabát és egy ember.Ennyi.Bár számomra Ő nem csak egy ember.

Fekete Macska

Marinette mondta,hogy felvesz egy kabátot,mert fázni fog kint.Pedig ha most nem Macska lennék,akkor kérdés nélkül odaadtam volna neki a pulcsimat.De most már így alakult.Fejben egy kicsit át akarom gondolni,hogy hogyan is akarom Neki tálalni,hogy rájöttem a titkára.Most van egy kis időm ezen töprengeni.Magamat akarom adni.Inkább utasítson el,aki vagyok,de ne szeressen,aki nem vagyok.

Aranyos ez a kis helység.Otthonos és bájos.Bár nincsen túl sok ülőhely.Csak egy darab kinyithatós napozóágy.Ahhoz pedig már tényleg hűvös van,hogy csak simán leüljünk a hideg kőre.

-Na itt vagyok,bocsi.-kér bocsánatot Mari,bár teljesen felesleges.Megértem Őt.Kicsit megszeppentek és bizonytalannak látom.Ráadásul szegénynek még azt is el kell játszania,hogy nem is ismer engem.Biztos nagyon furcsa Neki,hogy a semmiből egyszerre csak itt teremtem.De nem bírom ki a holnapot.

Majd ránézek.Egy nagyon ismerős színű és anyagú kiskabátban jelenik meg.Nagyon jól áll neki.Bár nehéz is lenne olyan ruhát adni rá,amiben ne tetszene.Hé,várjunk csak...ezt nem Apukám tervezte?De!Egyik nap pont láttam erről a kabátról rajzokat,mert a napokban majd ebben kell nekem is modellt állnom.

-De ismerős nekem ez a kabát...-mondom ki hangosan is,hogy ezzel vigyem tovább a beszélgetést.

-Ó...öm tényleg?Ez egy Gabriel tervezésű kabát,Marinettesen újragondolva.

-Mármint Gabriel Agresére gondolsz?Amúgy nagyon tetsze...mármint tetszik.

-Köszi-mondja egy picit elpirultan-igen,rá értettem.

-Neki van az a híres Adrien gyereke nem?

-Igen...-mondja szokottnál sokkal szomorúbban.Miért mondja ilyen bánatosan a nevemet?

-És szereted

-Kit?-kérdezi teljesen lesokkolt arckifejezéssel. Nem gondoltam volna,hogy ez ennyire mélyen fogja Őt ütni.Na még csak a kéne,hogyha kiderülne,hogy szerelmes belém.Mármint Adrienbe.

-Engem,mármint Adrient. Úgy hallottam,hogy sok lány szerelmes belé-nem csúszott meg a nyelvem,hanem direkt csinálom ezt Vele.Nagyon kíváncsi vagyok a válaszára.

-Hát igazából az osztálytársam már 4 éve...

-Tetszik?-vágom Őt félbe.Nem akarom,hogy kimagyarázza magát.

-Most már nem.De régebben...na jó,igazából még 2 napja is teljesen bele volta őrölve,beteges szintes.De Ő nem viszonozta az érzéseimet.Neki mindig is csak egy barát maradok.Soha nem lett volna köztünk soha semmi se a barátságnál.

-Miért vagy Te ebben ennyire biztos?

-Mert alig tudtam vele értelmesen beszélgetni.mert folyamatosan csak mindenféle badarságot hordtam csak össze.Soha nem voltam igazán magam előtte.Mindig próbáltam egy hamis maszkot felvenni előtte.Eljátszani egy embert,aki nem is én vagyok.Annyira próbálkoztam tökéletesnek tűnni előtte,hogy ez már a káromra ment.

-Köszönöm,hogy ezt elmondtad.Megtisztelsz vele.-Te jó ég...Marinette szerelmes volt belém és én a tudta nélkül ennyire összetörtem Őt...miért nem vettem észre?Igen,azt észrevettem,hogy néha dadogott,de mindig azt hittem,hogy azért,mert nem szeret engem.Erre most pont a gyökeres ellentéte derül ki...Most mi tévő legyek?-És...most tetszik valaki?-kérdezek bele a gondolataim közepébe.Tudni akarom.Hiszen ezért vagyok itt.De már mi is lesz a válasza,én mindenhogy szeretni fogom és támogatni Őt,mindenben.Akkor is,ha nem engem szeret...Én ott leszek neki,mint egy igaz barát.A világon volt legeslegjobb lelki társ...örökre...

-Nem szeretném elmondani...-mondta olyan hangsúllyal,hogy azt hittem,ogy most fogja magát megint elsírni.Mi a fene van Vele?

-Akkor van valaki...nem kell elmondanod,hogy ki az.Bár valószínűleg úgyse ismerem.Csak tudd,hogy én itt vagyok neked...nekem elmondhatsz bármit.Hallgatok.-teszem az jobb kezemet a szívemre a másikat meg magam elé tartom,mint amikor a valaki megesküszik,de Ő inkább a kisujját mutatja felém,én elfogadom ezt.

Itt állunk a szerelem városában a gyönyörű szentjánosbogár szerű fényébe burkolózva,a Hold és a milliónyi kis csillag ezüstös fényében.Megszűnik a külvilág.Csak mi ketten létezünk.Minden zaj és gondolat eltűnik a fejemből.

-Te vagy az