...

Ellenségek vagyunk....Ellentétek...Nem tudom miért pont mi ketten lettünk a hordozók,de nem örülök neki.

-Tudod,mielőtt Fu...-azt akartam mondani,hogy meghalt,de nem voltam képes kimondani ezt a szót.-szóval...mielőtt...Te...Te...

...

-Igen.én,én-gúnyolódok azon,hogy nem bírja felfogni,hogy lehet megöltem.

-Azt mondta,hogy Te és én...

-Mond már!Miért kell belőled mindent harapófogóval kihúzni?!

-Szóval azt mondta,hogy Te és én egymásnak vagyunk teremtve.-Nem tudom mi van velem.Miért mondtam el ezt neki.Már kikívánkozott belőlem ez a mondat.Ahogy ezt így hangosan kimondtam...Eddig amikor csak magamban mondtam,nem is figyeltem fel rá,hogy ez mit is jelent.De amikor hangosan is kimondtam,akkor hirtelen minden más lett...Egymásak vagyunk teremtve...Elindult bennem egy érzés...Egy érzés...amit már nagyon régen éreztem utoljára...Sejtésem se lehet,mi is ez...De erős volt...De bizonytalan...A jövő bizonytalansága miatt nem tudtam tisztán látni...Tudni akarom...Mi volt ez a lüktetés a szívemben...De most nem volt egy pillanatnyi időm se ezzel foglalatoskodni.Hiszen meg kellet mentenem Párizst a gonosztól.

-Hahahaha!Jaj kérlek!Ne nevettess!Hogy Te-rámutatok lenézően,kisebb undorral az arcomon.-meg én.Kizárt dolog.Undorodok még a gondolattól is.Fúj!

-Kiválasztottak vagyunk!

-Tudom,sajnos,valamit jól elszúrhattak az őrzők!

-Miért mondasz ilyeneket?

-Mert ez az igazság!Mi ketten soha nem leszünk ennél többek.Te is már mondtad.Jaaj.Van egy másik fiú.Én vártam rád.Te meg lekéstél engem.-Jelentem ki teljesen jelentéktelen dologként kezelve,ezt az egészet.De így a jó.Így fogom elérni a véső célomat.

-Fáj Őt így látni,amiért nem önmaga.De érzem benne az igazi énjét is.Az igazi Macskát,akit én szeretek...Micsoda?!Hol jár az eszem?Hogy mondhattam ilyet?Nekem Adrien tetszik.Macska csak egy barát.Egy nagyon jó barát,akiben vakon megbízok.Ezt már sok harcunk is bizonyította. Végül is ez is egy a féle harc.Csak itt most egymás ellen vagyunk.De ebben is győzni fogunk...Mi közösen... 

-Na gyere és vedd el azt,amiért ide jöttél.Ne húzzuk tovább az időt,próbáld meg legalább egyszer.Túl könnyű győzelem lenne,ha csak simán elvenném.

-Mert?

-Mert akarom látni,ahogy Párizs szuperhősnője összecsuklik a hatalmam miatt.

-Na arra még várhatsz!

-Hát jó,ha neked nem volt elég az előző ütéseim.Akkor most kapsz még.

-Nem fogok ellened harcolni.

-Igen,tudom,mondtad már párszor.Tényleg nagyon unalmas vagy!

-Megint elkezdett felém futni,de most nem fogom elkövetni azt a hibát,amit előzőleg is tettem.Most nem fog ki rajtam.Már van is tervem,hogyan fogom ezt a támadását hárítani.Ez is lenne a lényeg;mindig legalább egy lépéssel előtt kell járnom.Mivel fizikailag nem fogom bántani,így az eszemre és a kreativitásomra kell hagyatkoznom.

 Mielőtt megint összeütköznénk,Ő beveti a Macskajaját.Rettenetes energia uralkodik megint a kezében .Halkan,de hallok egy kis zajt is.Gondolom túl sok energia van egy helyen,vagy nem tudom.Egyszóval el akar engem pusztítani.Nem tudok mit látok benne.Az igazi,hős énjét szeretem.Kivéve azokat a néha már idegesítő vicceit és persze amikor úgy hív engem,hogy Bogárkám...H megvan!

Már majdnem összeütközünk,amikor én még veszek egy lendületet,felugrok.Egy szaltó szerűséget csinálok fölötte.Egészen jól sikerül.Amikor fölötte vagyok, mintha egy kicsit megállna az idő.

Ezt a trükköt még tesi órán tanultuk.De ott persze dobbantó segítségével és természetesen ott puha matracra érkeztünk,amiben még a legkönnyebb emberek is,mint én vagy Rose meg Alix is elsüllyedtünk.De itt csak én volta.A társam és a beton.Kicsit keményebb,mint az előbb említett matrac.

Ahogy átmentem fölötte a hátán gördültem át.Teljesen éreztem a gerincoszlopát,bár amiket a fejemhez vágott,nem voltam benne biztos,hogy van még neki ilyen csontrendszere.

Pont lenéztem és megláttam egy fekete rózsát párhuzamosan a botjával.Lehet abban van az akuma. Bele illet a képbe,mert fekete volt.

Ó...a rózsa...sok érzelem kötődik számomra ehhez a virághoz.Amikor azzal  Gladiátor,vagy hogyan is hívták fagyi árussal harcoltunk,aznap este mondtam el Macseknek,hogy nekem más tetszik.Az az alkalom előtt is már ejtettem el neki morzsákat,de szerintem ott jött rá teljesen.Fájt Őt úgy látnom.Először szomorú volt,de aztán azt mondta;az Én barátságom többet jelen neki mindennél. Nagyon aranyos volt.Beleremegek,ha ezekre a mondataira gondolok.Jó érzés az a tudat,hogy valakinek fontos vagyok és hogy sokat jelentek számára.Ezek után pedig nekem adta a rózsát,gyengéden megpuszilta az arcomat és elment.Hátra fordultam,de akkora már eltűnt a város rengetegében.

Ott is valami olyasmit éreztem,mint most,ahogy elmondtam neki,mit is mondott nekem Fu.

Mi lehet ez az érzés.Mi...mi üthetett belém?

-Na!Ez egészen szép húzás volt tőled-ismerem el az ügyességét.

-Köszi

-De ennél sokkal több kell ide,minthogy össze-vissza ugrálgatsz!

-Azt majd meglátjuk.-Megvagyok elégedve ezzel a mutatványommal.Na ez az gyerünk,gyerünk!Még ilyeneket.Elkezdtem kicsit hátrébb lépegetni,de akkor megbotlottam.Ő viszont nem állt tétlenül és nézte,ahogy elestem.Ő is elkezdett a fal felé közelíteni.Én teljesen abban a tudatban éltem,hogy azért jön,hogy segítsen nekem felállni.

Ám ez közel sem így történt.

Pusztító ereje még mindig aktiválva volt.Egyszóval,ha bármihez is hozzáért,az elporladt és megsemmisült.

Amikor oda ért elém,akkor megállt és diadalmasan de ugyan akkor mégis lenézően tekintett le rám.Mivel Ő nem tett semmit,ezért én nyújtottam felé jobb kezemet.Ő erre csak elmosolyodott 

-Ch!Olyan naiv vagy.

Majd megszorította a kezemet és bár ugyan segített nekem felállni,de nagyobb volt neki az ereje és elhajított engem a háta mögé.De úgy,hogy én repültem is a levegőben.

Szinte alig emlékszem mi is történt ez után. Mikor kinyitottam a szemeimet ,minden olyan homályos volt és rettenetesen szédültem.Fejem is fájt.Meg  akartam dörzsölni a arcomat,de észre vettem valami nem oda illőt.Hideg rázott ki attól a tudattól,hogy...én most...vérzek.Igen vér folyik ki a fejemből.Ezek szerint óriási ütés ért engem.Felültem és észleltem,hogy a fal mellet ülök.Tehát neki dobott a falnak és onnan lefolytam ide,ahol most ülök.Megpróbáltam felállni.Neki támaszkodtam a falak.De a lábaim mintha felmondták volna a szolgálatot.Összerogytam és vissza estem a földre.

Macska odarohant hozzám.Ekkor viszont már nem volt más választásom. Muszáj volt felkelnem.Megfeszítettem a össze lehető izmomat és megpróbáltam felkerekedni.Sikerült is,bár nem álltam egyenesen.Úgy éreztem,hogy bármelyik pillanatban összeeshetek.Mintha nádszárakon állnék.

-Na mi van?Ennyire fájt?!

Nem tudtam erre mit válaszolni.Nem ismerhetem el hangosan.Úgy voltam vele,hogy ráhagyom,mit is gondol most rólam.

-Neked nem rossz érzés ez?

-Mi?-kérdezem,mintha nem lenne teljesen egyértelmű,miről is beszél nekem.

-Az,hogy meghalt az Anyukád és ezért több életet is bántasz?

-Nekem ez megéri-közelebb lépek hozzá,mert olyan halkan beszél,hogy nem tudom kivenni,mit is makog nekem.

Macska közelebb lép hozzám.Jó érzés volt,amikor a Trocadéro Gardensnél voltunk és megöleltem.Azt nem vette annyira zokon.Eszméletlenül hiányzik nekem a régi Macskám.Az én kis butus Cicám.Akiért jó sok mindent megtennék.

Így utólag belegondolva jó sokszor megbántottam őt a kisebb-nagyobb megnyilvánulásaimmal előtte. Mennyiszer is utasítottam vissza felkéréseit.Annyiszor akart nekem segíteni,de én mindig visszautasítottam Őt.Nem törődtem vele egyáltalán eleget. Sokkal több időt kellet volna rászánjak a szabadidőmből. Hisz Ő szeret engem és nem úgy,mint csak egy barát.Ő ennél többet érez iránta. Tudja,hogy nekem valaki más tetszik,de Ő nem adta fel és folyamatosan próbálkozik nálam.Én meg erre fel alig adtam neki esélyt,hogy bizonyítson.

Elképzelésem sincsen,mennyire rosszul esne,ha Adrien olyanokat mondana nekem,mint amiket én mondtam Macskának. Valószínűleg borzasztó lenne.

De akkor észre vettem,hogy az a bizonyos tükör nincs az oldalamon,hanem mellemet fekszik a földön.Sajnos a tükör része be volt törve több helyen is.

Lenézett a földre.Valószínűleg azért,mert én is oda néztem le.

-Láttam magamat a tükörben.Még Katica szerencse talizmánja dobta neki.Teljesen lefagytam,ahogy a tükörben vissza nézett rám egy szörnyeteg.Nem akartam hinni a szememnek.Mintha egy akumatizált tekintett volna vissza rám. Várjunk csak?Hiszen most én is az vagyok.Én...most...akumatizálva vagyok...

Majd egy tündéri kéz simogatta végig az állkapcsomat.Felnézek rá.Egy rémült tekintettel rendelkező 15 évest alakoz tekintek meg magam előtt.Füle tövében alvadt vér,piszkos az arca és remeg mint egy nádszál.hiszen ez...az Én kis...Katicám!!!

Szemeim könnybe lábadnak.Az a kínzó érzés gyötör,hogy Én tettem ezt vele.Elindul egy könnycsepp az arcomon,de ő letörli nekem és egyre közelebb és közelebb tesszük a fejeinket.

Mit akar?

-Te soha nem bántanád a Bogárkádat...

Én elbőgtem magamat.Meg akartam ölelni fáradt és védtelen testét.De olyan közel kerültek az ajkaink egymáshoz,hogy Ő megcsókolt.

Bársonyos ajkai gyengéden érintették az enyéjeimet. A hideg rázott közben.Még soha nem csókolóztam ez előtt senkivel sem.Ez volt ez első alkalom,vele.Viszonoztam számára a csókot. Megöleltem a lányt.Olyan szorosan álltunk egymás mellet,hogy még a hevesen verő szívének a dobbanását is hallotam.

Ciasztóóóók!

Bocsánat de  ez már nagyon kikívántkozott belőlem.Na de ennyi is lenne a rész.Viszont!A következőt nem tudom még,hogy mikor hozom,mert most itt van a szünet.Nekem meg rengeteget kell tanulnom meg azért a barátaimmal is szeretnék lenni.Lehet,hogy most a másik könyveimet folytatom majd,nem tudom.

Azokat a dolgokat,amiket  történetben aláhúzok,azoknak nagy a jelentőségük és ezért emelem ki őket ilyen formában.Ha tetszik a könyv,akkor osszátok meg a barátaitokkal vagy a követőitettekel.

Mindenkinek Boldog Karácsonyt és sikeres Új évet.

Ciasztóóóók!