Ó,Adriédes...
Ahogy beléptünk az osztályterembe,megálltunk az ajtóban.Chloé már várt.Pontosabban Adrient várta.
-Ó,Adriédes...Hát itt vagy?-És elkezdte ölelegetni(én inkább folytogatásnak mondanám)Adrient.
Adrien már majdnem levegőhöz sem jutott,amikor megkérdezte:
-Szia Chloé! Elengednél?
Eközben még mindig az ajtóban álltunk.Eközben észrevettem valamit.Tavalyi helyemen Alya ült! Ráadásul Ninóval.Mind aki megérti a gondolatmenetem,Alya rámkacsint,és állával Adrien felé bök, aki immáron abbahagyta a beszélgetést Chloéval,ÉS AZ ÉN KEZEMET FOGJA!!!
-Marinette,ülnél esetleg...(itt zavartan a tarkóját vakargatta)velem?
Chloé olyan vörös volt a féltékenységtől,mint egy rák.
Hirtelen nem tudtam mit mondjak.Csak álltam ott mind valami hülye,hogy ez igaz-e,aztán Adrien beleszólt a gondolatomba:
-Ha nem szeretnél...(Már dehogyis nem szeretném,Awww)
-Deee!(elpirultam),majd lehuppantam mellé.
ITT ''Ő'' is elpirult :)
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro