Fél nyolcat ütött az óra.Nyolckor jön értem Adrien.

-Jajj,Tikki,mit vegyek fel?-kérdeztem aggódva.

-Öööö...Szerintem ezt-mutatott a piros-fekete pöttyös pántos térdig érő,habos-babos általam tervezett ruhámra.

-Ezt? Ok,Tikki.Köszönöm szépen!-mondtam,majd hirtelen eszembe jutott valami-Tikki?

-Igen?-kérdezte idegességgel a hangjában,mert gondolta hogy én mire gondolhatok.

-Te felkészültél már?-mondtam,majd egy mindenttudó mosolyt vetettem felé.

-É-é-én?-félve mondta ki ezeket a szavakat,de már meg is fogtam a neki készített ruhát,és átadtam neki.

-Köszönöm,Marinette! Ez gyönyörű!-azonnal fel is vette.

-Na,akkor a terv Harmadik része...-kezdtem.

-Igen,még áll-fejezte be mondandónkat-,de biztos vagy benne?-kérdezte ismét aggódva.

-Igen,Tikki.Ha szeret,megérti majd.

-Hát akkor indulhatunk,Marinett?-mondta Tikki.

-Igen! Menjünk!-Kiáltottam fel.

Hallottam,hogy anyám szól,hogy itt van Adrien. Ezzel pedig elindultam lefelé.