2020. augusztus 1.

20:46

Milánói mártást készített Anna, és spagettit főzött hozzá, amikor Eszter megérkezett. Csak a kavargatás emléke maradt meg neki, a tészta leszűréséé már nem. Gábor, akinek ideges gyomra délben még nem akarta bevenni a főtt ételt, ezt ette vacsorára, miután hazaért a kórházból, és feltakarította Eszter orrvérzésének maradványait.

Evés közben a mobilja képernyőjét húzogatta. Megint szembejött vele Facebookon az eltűnt Border Collie-ról szóló poszt, és megint eszébe jutott a párhuzam közte, és a felszívódott lány közt, de most Esztert képzelte oda. Elgondolkozott, hogy megérheti-e nyomtatni néhány plakátot Eszter fényképével, amin információt kér arról, látta-e valaki az eltűnt nőt. Először elvetette a gondolatot. Mi van, ha Eszter tényleg csak átrándult valahova, és arra tér haza, hogy az eltűnését hirdető plakátok díszítik a város oszlopait? Mit szólna, ha megtudná, hogy ekkora feneket kerítettek az ő ártatlan bulizgatásának?

Másfelől viszont látta Anna fáradt szemeiben az őszinte aggodalmat és a meggyőződéses hitet, hogy Eszter bajban van. Nem erre mondják, hogy jobb félni, mint megijedni?

Úgyhogy végigböngészte a számítógépén a képeket. Talált egyet, ami két éve készült Eszterről, egy nyáreste alkalmával. Ujjaival a béke V-jét formálva, széles vigyorral nézett a kamerába, könnyű nyári ruhában. Gábort mélyen bántotta a gondolat, hogy ilyen felszabadult képpel hirdesse a bajt, de ismerte Esztert; tudta, hogy nem akarná, hogy a fapofájával találkozzanak a siófoki járókelők.

Kevés plakátot nyomtatott. Csak a forgalmasabb helyeken szeretett volna elhelyezni néhányat; a buszpályaudvaron, a vasútállomáson, a víztoronynál, és a part közelében. Még a széplaki állomásokra is nyomtatott egyet, hisz Annát nem messze gázolták el Balatonszéplak Felsőtől.

Még este kiragasztotta őket, mert szeretett volna csinálni valamit, ami kiszakítja a tétlenségből.

Mata Ágnes és Máriáss Zoltán másnap délelőttre ígérték Balázs felkeresését. A plakátozó Gábor is, és a kórházban naplót író Anna is remélte, de nem igazán hitte, hogy a beszélgetés eredményes lesz.

*

2020. augusztus 2.

6:57

Cseh János sosem kívánta ébredés után a reggelijét. Régebben még próbálta leküzdeni a falatokat, de a torka mintha felpumpálta volna magát, elzárva az étel útját a nyelőcsőben. Valahogy az íze sem volt ilyenkor a helyén. Ötvenes éveire elengedte a kérdést, és kialakította a maga rutinját: hagyja a feleségét egyedül reggelizni, és elkezdi a napja produktív részét, majd néhány óra után szünetet tart, és megejti a nap első étkezését. Addigra meg is éhezik, és az ételek íze is sokkal intenzívebben hat az ízlelőbimbóin.

Buszsofőr volt, így a reggeli idejére többnyire házon kívül volt. Karrierje évei alatt gyakran hizlalta magát autóbusz-állomásokhoz közeli pékségek áruin és olcsó szalámin, ám sokszor csomagolt magának házi szendvicset. Néha a felesége készítette el, és ilyenkor ízlett neki a legjobban; a paprika lédúsabb, a felvágott ízesebb, a vaj krémesebb volt.

Ezen a korai reggelen egy helyi járattal futott be Siófok központi állomására. Sok utast szállított; többségében a partról hazamenő fiatalokat. Az állomáson jött meg a reggeli éhség, és aznap éppen a felesége készített neki szendvicset. Így a buszról leszállva az állára húzta a maszkját, és már ment is, hogy jóízűen megegye a reggelijét. Útközben rávillantotta fél szemét az egyik plakátra, amit Gábor ragasztott ki egy rozsdás oszlopra. Elolvasta a szöveget, és keserű, sajnálkozó vállrántással nyugtázta a nő eltűnését. Remélte, hogy megkerül.

Sörhasából kibrummogott a gyomor korgása, és amint elfordította a fejét a plakátról, meg is feledkezett Eszterről. Beballagott a helyére, és megreggelizett. Szendvicse mellé automatás kávét ivott, és elbeszélgetett a többi sofőrrel. Megvitatták az előző napi FA-kupa döntőt, a koronavírus második hullámának lehetőségét, politizáltak egy sort, és elmesélték, ki milyen jó női segget látott a buszon. Elrötyögtek buta kis vicceiken, majd mindannyian visszaszállingóztak egy-egy buszhoz, és elindultak a nagyvilágba. Cseh János is odaballagott a következő járatához, és megint megakadt a tekintete Eszter plakátján.

Mutatóujjával morzsás bajszát simogatta, miközben a béke jelét mutató lányt fürkészte.

- Mi van, Jani, új menyasszonyt találtál? - veregette vállon egy dagadt kollégája.

- Te, én láttam ezt a lányt - mondta Cseh János. - Biztos vagyok benne, hogy láttam. Azt is tudom, mikor.

- Na, csak tán nem te oldasz meg ilyen rejtélyeket? - viccelődött a másik sofőr. - Aztán mikor láttad?

- Milyen nap van ma?

- Vasárnap.

- Akkor pénteken. Péntek este láttam a járatomon. Arra is emlékszem, hol szállt fel.

- Nem viccelsz?

Cseh János nem felelt, mert nem figyelt; épp a telefonját kaparta elő a farzsebéből. Gábor a saját számát írta fel a plakátra, amit a buszsofőr lementett a névjegyek közé, hogy ha visszaér, tárcsázhassa. Helyi járatot vezetett, hamar megteszi az utat.

Annyit talán még várhat az ügy.

*

2020. augusztus 2.

10:07

- Mi történt? - döbbent meg Balázs, ahogy ajtót nyitott a két rendőrnyomozónak. Nem rég kelt ki az ágyból, kávét sem volt alkalma inni. A váratlan vendégeket is szürke boxerben és ujjatlan alvópólóban fogadta.

- Szeretnénk, ha mesélne a péntek éjszakájáról - mosolygott rá Mata Ágnes. - Nincs bajban. - Ezt barátságos arccal mondta, de a mellette álló Zoltán tekintetéből kikönyökölt az 'egyelőre' szó.

- Hát Eszter tényleg eltűnt? - kérdezte Balázs, akinek mellkasában valódi volt ugyan az aggódás, a hangjába csempészett egy kis rájátszást, hogy meggyőzőbbé váljon ártatlansága. Félt, hogy problémája lehet az esetből.

- Hivatalosan csak három nap után tekinthető eltűnt személynek - mondta Zoltán -, de egy baleset áldozata állítja, hogy Hartman Eszter bajban van.

- Anna? - vonta fel a szemöldökét Balázs.

- Inkább beszéljünk odabenn, ha szabad - mondta Ágnes.

Balázs készségesen beinvitálta, és kávéval kínálta őket. (Csak Mata Ágnes kért. Feketén itta.)

- Szóval Eszter nincs meg. - Balázs nem kérdezte, hanem állította. Mozgatni kezdte ültében a térdeit, hogy kifejezze az Eszter eltűnése miatt érzett feszültségét.

- Jordán Anna azt mondta, az eltűnése éjszakáján ön hívta el szórakozni Hartman Esztert. Így volt? - szegezte neki a kérdést Zoltán.

- Így, igen. Meg is tudom mutatni az üzeneteket, ha az segít valamit. De Eszter nem jött el.

- Van, aki tudja ezt tanúsítani? - kérdezte Ágnes.

- Sanyival voltam - mondta Balázs. - Vagyis, öhm... Szóval Mihályi Sándorral. Ő egy barátom.

- Végig ott volt önnel?

- Nem - sóhajtott Balázs. - Valamikor hajnalban lelépett. Nem tudom, mikor. Ittam, nem az órát figyeltem, nem volt helyén az időérzékem. De utána sem voltam egyedül.

- Kivel volt? - érdeklődött Zoltán.

- Megismertem egy lányt. Benn voltunk a városban, a Lógó Üvegben, ott találkoztam vele. A barátnőivel volt, ők tudnak igazolni. Vele jöttem haza, itt is aludt nálam. Sőt, hajnalig fenn voltunk, mert... Szóval hajnalig fenn voltunk, aztán lefeküdtünk aludni. Akkor már világosodott, talán hat felé lehetett. Nem tudom, tényleg nem figyeltem az időt. A csaj nagyon sokáig aludt. Én is kora délután ébredtem fel, de ő csak négy körül. Beszéltem Anna barátjával, azzal a Gáborral. Ő is kérdezte, hogy láttam-e Esztert, de tényleg nem. Jó, elismerem, hogy ráírtam, miután Sanyi hazament, hogy odakönyörögjem magamhoz. Nem írt vissza. Hívtam is, de nem vette fel a telefont.

- Meg tudja mondani a lány nevét, akivel az éjszakát töltötte? - kérdezte Zoltán. - Megkérdeznénk őt is, hogy igazolja-e a történetét.

Balázs legyőzötten ejtette le fejét, álla a szegycsontja tetején koppant.

- Valami fura becenéven hívatta magát. Vivó, vagy Nanó, vagy valami ilyesmi. Szóval akkor... Vivien, vagy Noémi? Jó, nem tudom, nem emlékszem - vallotta be.

Zoltán telefonja megcsörrent.

- Bocsánat, egy pillanat - mondta, és kisétált a ház elé. Balázs kettesben maradt Ágnessel.

- Nézze, ha nem hisznek nekem, kérdezzék meg Sanyit - fordult a rendőrnőhöz a férfi. - Ő biztosan emlékszik a lány nevére. Meg szokta jegyezni az ilyeneket, és szerintem jobban figyelt a lányra, mint én. Én fejben Eszternél jártam.

- Meg fogjuk kérdezni őt is - nyugtatta Ágnes.

- Bajban vagyok?

- Ön szerint abban van? - vonta fel a szemöldökét a nő.

- Nem. Remélem, nem.

- Figyeljen jobban a nőkre, és akkor talán nem is lesz - szúrta oda Ágnes, félig nyersen, félig barátságosan.

- Ági - lépett be újra Zoltán -, szitu van. Besétált egy férfi az őrsre, és feladta magát egy tegnap hajnali gázolásért a Helikon utcában. Megvan Jordán Anna gázolója.

- El is mondták, ki az?

- El - bólintott Zoltán, és ránézett Balázsra. - Mihályi Sándor.

- Bazmeg! - szaladt ki Balázs száján a döbbent káromkodás.