2020. augusztus 1.

15:32

Eszter volt barátját Kucsera Balázsnak hívták.

Hosszan hagyta csörögni a mobilját, amikor az ismeretlen hívó - Gábor - hívta. Másnapos volt, átaludta a délelőttöt, és még zuborgott éhes, de ellenséges gyomra, amikor Gábor kereste. Második próbálkozásra vette csak fel.

- Halló. - Minden ellenszenvét belesűrítette ebbe az egy szóba.

- Balázs, te vagy?

- Ki kérdezi?

- Nem tudom, hogy emlékszel-e rám, Eszter szomszédja vagyok. Anna barátja, őt biztos ismered.

Balázs savanyúan elmosolyodott Eszter nevére, majd kutakodni kezdett fájó fejének adatbázisában. Arcra megvolt neki a telefonáló, de a neve, a neve...

- Peti?

- Gábor.

- Gábor, persze! - Az életben nem jutott volna eszébe. - Honnan van meg a számom?

- Te adtad meg anno, amikor együtt ittunk Eszternél.

- Nem emlékszem. És mit akarsz?

- Nem láttad ma egészen véletlenül Esztert?

Kisebb szünet.

- Már szakítottunk - jött a nyers válasz. - Minek láttam volna?

- Este Annával voltak, és Anna nem jött haza. Délután tudtam meg a rendőröktől, hogy elütötték.

- Esztert?

- Nem, Annát.

- Ó - érkezett a reakció. - Az igen.

- Szerencsére azt mondják, nincs nagy baja. Na mindegy. Azért keressük Esztert, mert ő azóta sem jelentkezett. Nem érjük el, nem szólt Annáról sem. Csak szeretnénk tudni, hogy jól van-e.

- És éppen rajtam keresitek, mi? Mint mondtam, nem láttam.

- És nem is beszéltetek mostan...

- Nem - szakította félbe a kérdést Balázs. - Nem beszéltünk mostanában. - Hangjából gúny áradt.

- Jó, Jesszusom, csak kérdeztem.

- Segíthetek még valamiben?

- Esetleg nincs meg Eszter szüleinek a száma?

- De, minden este felhívom őket, és eldumálgatunk arról, milyen kár, hogy szétmentem a lányukkal. Péntekenként együtt iszunk!

- Egy nem is megfelelt volna, nem kell ironizálni. Köszi a segítséget. - És kinyomta.

Balázs maga mellé huppantotta telefont markoló kezét, és nagyot sóhajtva, csukott szemmel ejtette hátra a fejét, hadd nyúljanak az ízületek a nyakában. Egy szűk percig így maradt, majd kikereste Eszter anyjának a telefonszámát, lefirkantotta egy hirdetőlap sarkára, és visszahívta Gábort.

Telefonálás után bement a hálószobájába, és elnézegette a párnára boruló hajkupacot. Hihetetlennek találta, hogy a csaj még mindig nem tért magához.

*

2020. augusztus 1.

0:23

Balázs a társaság zaján keresztül is hallotta, hogy a közeli vasúton végigmegy egy hosszú vonat. Nem szakította meg a zakatolást a fékezés nyekergő éneklése. A szerelvény tehát nem állt meg az állomáson. Bizonyára tehervonat lehetett.

A vonathang kiragadta és magával vitte a fiatal férfi gondolatait az emberek tömegéből. Kizakatolt velük a nyílt pályára, ahol néptelenebb a környék, és sötétben alszik a világ. Eszter felé vitte a vonat a gondolatait, bár nem tudta, hol lehet. Itt nincs, pedig remélte, hogy felbukkan majd.

Míg a gondolatok messzire szálltak, teste nagyon is a helyszínen maradt. Hallgatta a sok kis beszélgetés kaotikus harmóniáját, forgatta a hideg whisky-kólás poharát, pásztázta a többi asztalt. Összeakadt a tekintete egy lánnyal, aki saját társaságából mosolygott rá, rengeteg foggal. Direkt úgy helyezkedett, hogy ízlésesen beláthatóvá tegye melleinek felső domborulatát, és szegycsontja árnyas völgyét. Balázs csábító sármmal nézett rá vissza, ajkainak csak az egyik szélét emelve meg. Ide fog jönni a dekoltázs vigyorgó gazdája, de Balázs még nem tudta, mit lépjen akkor. Pedig érezte, hogy a lépés jelentősége szimbolikusan fontos lesz.

Hirtelen két feles pohár koppant az asztalon.

- Igyunk egy búcsúkört, és menjünk - mondta az alak, aki az italokat hozta.

- Korán van még, Sanyi - ellenkezett Balázs.

- Neked. Én már fáradt vagyok, és még vezetnem is kell. Nem ázhatok el. De te maradhatsz, ha szeretnél, csak ígérd meg, hogy továbbra is jó leszel. - A lány felé biccentett, aki az előbb még Balázsra mosolygott, de most a barátnőivel társalgott. - Őt hazavihetnéd.

- Egyébként gondolkoztam rajta.

- Helyes! - csapott a vállára Sanyi. - Rendes lánynak tűnik, és kurva jó csaj! Össze is jöhetnétek, és akkor elengedhetnéd Esztert.

Balázs nem válaszolt, a pálinkába bámult. Az italon keresztül úgy nézett ki az asztal erezete, mintha feloldották volna a vonalait. Nem válaszolt Sanyinak, így ő maga folytatta:

- Figyelj, ha Eszter akarna valamit, eljött volna. Megígérted neki, hogy nem fogod zargatni, megegyeztél vele.

- Tudom, tudom, nem is az.

- Akkor meg vidd haza ezt a csajt, érezd jól magad, és pattanj le Eszterről. Én is nyugodtabban mennék haza, ha kimondanád, hogy békén hagyod.

Balázs részeg agyának gumifalán életlenül pattogtak Sanyi szavai, és mellkasában különböző megfontolások kergették egymást. Kergetőzésükben felkavarták maguk körül a levegőt, ami mély sóhajként távozott Balázsból.

- Eddig is tartottam magam az ígérethez, nem? - kérdezte az ingerültség halvány élcével.

- Nem csak rajtad múlott - húzta ki magát büszkén Sanyi.

- Faszom - suttogta halkan Balázs. - Jó, megígérem neked is, most boldog vagy?

- Nem rajtad áll a boldogságom - szemtelenkedett Sanyi, és felemelte a maga poharát. - De akkor igyunk rá!

Koccintottak, és lehúzták a pálinkát. Gyenge volt, de karcos; Sanyi meg is rázta tőle fújtatva a fejét.

- Ezzel megpecsételted a szavaidat - mondta Sanyi. - Menj haza a lánnyal!

- Te meg add vissza a telefonomat, mielőtt elfelejtjük!

Sanyi a zsebébe nyúlt, és lerakta a készüléket az asztalra.

- Nesze, bazmeg. Most már nyugodt szívvel teszem.

- És azért vigyázz magadra hazafelé.

- Jól van, ne fossál. Na csá.

Balázs csuklóját az asztallapon hagyva, felemelt ujjakkal intett a barátjának - aki kifelé menet látványosan köszönt a mosolygó lány társaságának -, majd magához húzta a telefonját.

Ígéretet tett Eszternek, ígéretet tett Sanyinak, de nem vágyott egyiknek a betartására sem. Megnyitotta a névjegyzéket, és a tárcsázó ikon fölé helyezte meg-megremegő hüvelykujjának hegyét.

Most, vagy soha!, gondolta.