-Naruto s Roya csak futottak, míg nem levegőért kapkodva össze nem esett a hercegnő.

  -Jól vagy?- Guggolt le mellé Naruto aggódva. 

A lány félre nézett, hisz szemeit forró könnycseppek áztatják.

-Hé.. -Fogta kezei közé a hercegnője arcát. Kék szemei aggódva csillantak fel, kedvese szemébe nézve. Roya elvesztette az egyensúlyát s már a földön ült, a herceg rögtön karjaiba vette s elindult szobája felé.

-Jól vagyok. -Kapaszkodott a fiúba, s fejét a fiú mellkasára döntötte, hogy még véletlen se lássa könnyeit.

-Persze, én meg sárkány vagyok. -Forgatta szemeit, s szobájába érve az ágyra fektette, persze Roya rögtön maga mellé húzta.

-Csak maradj.-Sóhajtotta a lány.

 Hisz úgy fájt a feje, mintha valamire emlékezni akarna de nem tudd. S a gondolatok, az apró emlékképek, túl sok ez neki.

E közben Sasuke elfordult.

-Nem! Utoljára akkor sírtam, mikor megtudtam hogy a húgom halott, és oly meglepő pont az nap mikor a szüleitek s lovagjaitok ránk törtek! -Esett össze.

-Sasuke!- Rivalt rá rögtön bátyja.

Ahri abban a pillanatban elsétált.

-Remek!-Sóhajtott Azula.

-Sajnálom! Nem szokott ilyen illetlen lenni Sasuke. -Hajolt meg Azula hercegnő előtt Itachi.

-Csak az emlékek miatt ment el, tudjátok ő elveszítette a családját. -Nézte a lány üres helyét.

-Merre ment?-Indult el, folyamatosan hátra nézve s a választ várva.

-Csak menj egyenesen, a hídnál úgy is észre veszed. -Mosolyodott el Azula.

  Még a végén Ahri igaz szerelemre talál.

Az Uchiha férfi gyors léptekkel indult a hercegnő felé. Aggódott érte, pedig az egyetlen lány akit valaha tudott szeretni az a húga volt, de Ahri hercegnő valahogy más volt, különleges érzést váltott ki az idősebb Uchiha férfiból. Maga sem értette miért s hogyan. Az egyetlen amit tudott, aggódott érte s utána akart menni, megnyugvást akart adni a hercegnő számára.

Ahri ott ült a híd szélén s könnyes szemmel bámult lefelé. Hiányzott neki a családja, ott volt neki Azula, Minato s Kushina, de nem tudták pótolni a családját.

-Szabad?-Mosolyodott el a férfi.

Ahri csak bólintott, nem volt kedve beszélgetni. Csak sírni akart. S mintha csak érezte volna a férfi, óvatosan át ölelte. A hercegnő meglepődött, de rá dőlt a férfi mellkasára, s maga sem értette miért de zokogni kezdett, mintha minden benne lévő fájdalom szabad utat nyert volna s megnyugvást talált volna a férfi karjaiban.

Itachi herceg egy szót sem szólt, csak ölelte érezte hogy ezt szeretné tenni. Valahogy őrült hogy a karjaiban biztonságban tarthatja a hercegnőt.

Nem messze Azula nézte Itachi herceg üres helyét. Mellette Sasuke herceg, el mosolyodott.

-Min mosolyogsz ennyire?-Nézet a fiatalabb Uchiha hercegre kíváncsian.

-Talán végre újra boldog lehet. Ő az első lány, akivel foglalkozik, akihez hozzá szól S nem az anyánk.- Túrt bele hajába.

Azula elfordult, igen csak jó kinézetűnek találta Sasuke herceget. Bár ezt még magának sem akarta be vallani.

-Van rá esély hogy Roya a húgotok, pont akkor találta meg az öcsém Naruto, és nem emlékszik a múltjára az egyetlen ami tiszta volt számára az a neve. -Terelte a témát, hisz zavarban volt, s úgy érezte segítenie kell a hercegeknek. Pedig ő elég mogorva szokott lenni a férfiakkal, de a herceg kivételes volt s ezt annyira utálta hogy inkább a lehető legtávolabb tartotta magától a herceget.

-Ha ő is az nem erőltethetem rá hogy emlékezzen.- Komor tekintettel nézett előre. Nem tudta feldolgozni a történteket.

-Velünk maradtok pár napig, apánk bele fog egyezni, hisz azt szeretné hogy megismerjük egymást. Naruto-val beszélek hogy kicsit többet hozza ki Royat s legyen velünk is. -Elmosolyodott, most nem sikerült távol tartania, hisz segíteni akart.

Biztosra tudta hogy később az érzelmei miatt báni fogja, de most az egyszer a szívére hallgatott.

-Köszönöm.-Sasuke herceg magához ölelte Azula hercegnőt. Hálás volt neki, egyre jobban úgy érezte képes lenne szeretni, akkor is ha nem szerelem miatt házasodnának. Ő képes lenne szeretni. Bár érezte hogy a lány távol tartja magától,el akarta nyerni a szívét. Szüksége volt a lányra de ezt magának sem vallotta be.

Azula meglepődött a férfi ölelésén, kissé félve de viszonozta.

A nap lemenőben volt, Minato úgy döntött meghívja az Uchiha családot vendégségbe hogy jobban megismerjék egymást.

A hercegnők ki akadtak, egy szobában kellett lenniük a hercegekkel egy ágyban. Zavarta őket, hisz nem tudtak mit kezdeni a hirtelen felgyülekezett érzéseikkel. Végül el kellett fogadniuk akármennyire sem szerették volna.

Itachi herceg meglepődött a szobába lépve, hisz egy kis vörös róka fogadta aki Ahri mögé bújt.

-Hát ő?-Nézte érdeklődve a kis rókát. Ahri el mosolyodott, s karjaiba vette.

-Ő foxy az én kis szerelmem.-A róka rögtön a lány mellkasához bújt. A férfitól félt.

Egy kis idő múlva ágyba bújtak,a férfi addig próbálkozott megbékélni a kis rókával míg a hercegnő mellette be nem aludt.