Ez a kedvenc időm az évben! A meleg szellő, az óceán illata, az emberek....egyszerűen imádom.

Ő itt Minho, egy 15 éves koreai fiú, aki éppen Hawaii-ra indul nagymamájához. Minho Koreában él, viszont minden évben meglátogatja a család azon részét akik a szigetre költöztek.

-Igen apa, mindenem megvan, nem hagytam otthon semmit, nyugi!-Mondta Minho a mindent túl aggódó apjának nyugtatás képpen.

-Na, fiúk, elég lesz!- Szólt közbe az anyuka, hiszen a repülő nemsokára felszáll.

-Igaz, megyek is a repülőre.-Állt fel Minho, a kényelmetlen repülőtéri székről.

Mikor mindent átnézett és elköszönt családjától, elindult a folyosón, ami majd a repülőbe vezeti őt.

-Szia bátyus!- Kiabált Jenny, Minho kishúga.

-Sziasztok! Jen, te pedig vigyázz anyára és apára, amíg én nem leszek itthon!- Intett Minho, majd hátatfordítva elindult a gép felé.

20 percen belül már a gépen ült, szerencsére az ablak felől ült, így nézelődhetett. Ez egy 10 órás út lesz, szóval fel kellett készülni az unatkozásra. Zenét hallgatott, ebédelt, sorozatot nézett, vacsorázott, majd egy kicsit be szunnyadt.

Mire felkelt, már felkelt a nap, gyönyörű volt a látvány a repülő ablakából. Már látszódtak Hawaii vulkánjai is, hirtelen olyan izgatott lett hogy legszívesebben itt, helyből kiugrott volna, alig várta a leszállást.

Mikor sikerült lejutni a repülőről, a szemével mamáját kezdte keresni, egy kis idő múlva meg is találta.

-Minho drágám! Annyira vártalak már, az ebéd is kész van!-Szaladt oda a Minho fanatikus nagymama az unokájához.

-Szia mama! Én is nagyon vártam ezt a napot, és egy kis ebédnek most nagyon örülnék.

-Akkor nyomás haza!-Mondta mama, majd elindultak. Mamának van jogosítványa is, ezért autóval mentek.

Az út kevesebb mint 10 perc volt, gyorsan odaértek. Minho szíve elolvadt mikor meglátta a part menti házat, a pálmafákat, és az óceánt. De legyünk őszinték, mindenki örülne ennek a látványnak.

Mama egy egyszerű házikóban lakott, bambuszból és nádból készült, így a meleg sem ragad benn.

Az ebéd valami fenomenális volt! Olyan jókat főz ez a nő mindig...

-Minho drágám, ha ettél, akkor pakolj fel a szobádba, megágyaztam.-Tájékoztatott nagyanyám.

-Rendicsek!- Feleltem, majd felvittem a cuccokat.

-YES!-Sikítottam örömömben, mivel én kaptam azt a szobát, ami az óceánra néz.

Miután mindent elrendeztem, kipakoltam a bőröndből, eldöntöttem, hogy surfözök egy kicsit. A nap gyönyörűen sütött, 32 fok volt, pont ideális.

Felhúztam a fürdőnadrágom, persze a naptej sem maradt le, majd ki kotortam a surf deszkát a szekrényből.

-Még csak 3 órája vagy itt, de máris vonzzanak a hullámok?-Kérdezte mama érdeklődően.

-Ha valaki meglát ebben a dögös szettben, akkor az elájul!-Húzogatta szemöldökét mama sita.

-Na ebből elég, én mentem, szia nagyi! 7-re itthon leszek!- Majd ezzel kirohantam, nehogy még valamit utánam kiabáljon.

A szél eléggé fújt, ezért még boldogabb lettem, ilyenkor a legjobb surfözni.

Már egy ideje lovagoltam a hullámokat, ezért úgy gondoltam, lefekszem napozni, hogy tartogassam az energiát.

Feltettem egy menő napszemcsit, és már lecsuktam a szemem mikor lépteket hallottam. Mivel kíváncsi voltam ki lehet az, felültem és körül néztem.

Egy fiú volt az. Szép, majdnem fekete haja volt, alacsony. Felkeltette a figyelmemet, csendben figyeltem minden mozdulatát.

Úszni jött.

-Kb olyan idős lehetet mint én.-Gondoltam magamban.

Nemtudom honnan és mikor, de előjött egy érzés, hogy megmutassam neki, milyen profin tudok surfözni.

Olyan sebességgel vágtattam a hullámokon, mint még soha. És ennek lett a következménye az, hogy mikor már a fiúhoz közel voltam, a hullám felkapott és a víz alá kerültem. Nem hazudok, kicsit megijedtem, de hirtelen egy kis kezet éreztem a csuklóm körül. Az ő keze volt. Segített, és felhúzott a víz alól.

Jajj ez nagyon kínos volt, kellett nekem menőzni.

-Jól vagy?- Kérdezte, miközben szemével megvizsgált.

Még a hangja is gyönyörű. Éppen elnyeltek sötétbarna szemei, mikor újból megszólalt.

-Hey, nem hallasz?-Kezdte el kezeit integetni előttem.

-De, csak elvarázsolt a szépséged.-Mondtam ki egyszerűen az igazat.

-T-te-tessék?- Kezdett dadogni zavarában.

-Jajj ne csinálj úgy mintha nem tudnád, hogy gyönyörű vagy!-A szerelmes Minho visszatért, már itt tudtam, hogy ő különleges.

-Nem lehet, hogy a víz kimosta az agyadat? Miket beszélsz?!- Már az arca is felvette a rózsaszín egyik erős árnyalatát.

Most beütött a kínos csend, mindketten csak egymást néztük.

-Mi a neved? Az enyém Jisung, Koreából jöttem ide.- Szólalt meg végre.

-Én Minho vagyok, de hívhatsz a tiédnek is.-Mondtam ezt ki sármosan.

-Ewww, ne haragudj, de ennél még én is jobban tudok flirtölni.-Vágott vissza.

-Akkor hadd lássam!

-Fúj, biztos hogy nem, ez nagyon kínos.-Tiltakozott Jisung.

Megint csend, most rajtam volt a sor, hogy ezt megtörjem.

-Akkor hát Jisung, van kedved elmenni fagyizni?- Jött az ötlet.

-Persze, miért is ne!

Felálltunk, majd elsátáltunk a fagyishoz, nem volt messze a parttól.

Végül én papayásat, ő pedig dinnyéset evett. A homokban ültünk, és ettük a hideg finomságot.

-És Minho, te honnan érkeztél?- Kérdezte.

-Én is Koreából, a nagymamámhoz jöttem látogatóba. Ez már a 4. év, hogy a szüleim nélkül jövök.-Mondtam, majd nyaltam egyet a fagyiból, mert elolvadt ebben a melegben.

-Tényleg? De jó! Én minden évben itt nyaralok a családdal, az egész nyarat itt töltjük.- Mesélte izgatottan, én pedig csak őt néztem.- Megtudhatnám, ki a nagymamád?- Jött egy másik kérdédssel.

-Persze, Lee Ma-ya.-Válaszoltam.

-Maya néni? Hát én őt ismerem! Minden évben segítek neki a kertben, olyan kedves. Mázlista vagy, hogy ilyen jófej mamád van!-Állapította meg.

-Én is imádom őt, ezt várom mindig a legjobban, hogy eljöjjek hozzá.- Feleltem.

Már mindketten elnyaltuk a fagyinkat, így most csak néztük a naplementét.Egyszercsak Jisung a kezében összegyúrt egy homok gombócot és megdobott vele.

-Az anyád, ezt visszakapod!- Figyelmeztettem, miközben szedtem ki a pofámból a homokot.

-Na azt majd meglátjuk!- Kezdett el szaladni.

Ebből aztán egy homokgolyó csata lett. Annyira el hülyéskedtünk, hogy az idő is elment.

-Hú!- Ültem le végre.-Ez jó volt.

-Igen.- Nevetett Jisung, majd levetette magát a homokba mellém.

-Te jó ég! Én mamának azt mondtam hétre otthon leszek, már fél kilenc!-Kezdtem el idegeskedni.

-Hát te hülye vagy!-Nevetett mégjobban a kis köcsög.

-Fogd be! Miattad feledkeztem meg az időről!- Vágtam rá.

-Ilyen elragadó lennék?- Kérdezte, majd fejét vészesen közel tolta az enyémhez, már a szememet is lecsuktam.

És meg is történt. A naplemente csak úgy ragyogott mögöttünk, a víz kicsit hullámzott. Mi pedig, ölelkeztünk.

-Igen, elragadó vagy.-Mondtam mosolyogva.

Jisung elmosolyodott, majd mellkasomnak dőlt. Ezután hazakísértem, majd én is haza battyogtam. Jajj, el is feledkeztem arról, hogy mama milyen mérges lesz, ha megtudja, hogy nem vagyok még otthon. De már késő volt, a nappaliban várt.

-Szia nagyi!-Köszöntem kínosan.

-Gyere, adok egy kis gyümölcs salit, vidd fel a szobádba, esti nasinak jó lesz!- Felelte nyugodtan. Nem erre a válaszra számítottam.

-Okés, de az nem baj hogy késtem, több mint két órát?- Kérdeztem, mivel furcsának véltem reakcióját.

-Dehogy baj! Csak nyugodtan menj aludni!- Mondta, majd kacsintott egyet.

Nagyi mindent látott, látott minket Jisunggal....

Ez életem legjobb napja volt, ez a fiú megbolondított! Ezzel a gondolattal aludtam el.

Ezek után egész nyáron Jisunggal voltam, mindent együtt csináltunk, még ottalvós bulit is csaptunk. Mamának is segítettünk, és minden este megnéztük a naplementét.

Vele mindig jól éreztem magam, Jisung egy csodálatos ember. A nyár végére már mindent tudtunk egymásról, nagyon nehéz volt elköszönni, de nem féltem. Hiszen megfogadtuk, hogy mostantól én az övé, és ő az enyém. Ez nyugtatott meg, a szerelem, ami köztünk nagyon erős volt, és elpusztíthatatlan.

Mikor megláttam, már akkor elhatároztam, hogy megszerzem. Már akkor elvarázsolt és megigézett.

És biztos vagyok benne, hogyha létezik szerelem első látásra, akkor ez az volt.

*ੈ♡⸝⸝🪐༘⋆🫧𓇼𓏲*ੈ✩‧₊˚

Nos, megint írtam....hehe

Megjött ez az ötlet mivel itt a nyár!!!
Remélem tetszett, mindenkinek!🩷🏝️