Egy szokásos este volt ez a mai. Éppen Jisunggal - legjobb barátommal - animét néztünk. Viszont nem akárhogyan, hanem a földön rament eszegetve. Mi mindig így szoktuk.

Már a sorozat végén tartottunk, és mikor vége lett ránéztem barátomra.

- Ne már, ez volt az utolsó rész az első évadból és a második még nincs kint..- mondtam unottan. Majd felületem az ágyra

- Uh, tényleg... Akkor most mit csináljunk?- kérdezte, majd megette az utolsó falatot tésztájából.

Vállat vontam, majd el bámulva próbáltam gondolni valamire. - Nemtom, igazából nézhetünk bármit.- fogtam meg az irányítót, majd megnéztem mik vannak. Hát persze hogy mi már mindet láttuk...
- Már mindent láttunk, most mi legyen?

- Ú, fingom sincs~ -mondta, majd kiterült a földön.

Megforgattam szemem tettén, majd le néztem rá a földre. - Gyerünk Hannie, kelj fel onnan, az ágy kényelmesebb.- paskoltam meg az üres helyet mellettem.

Nagy nehezen feltápászkodott, majd feltolta magát mellém. - Húhaa, nagyon tele vagyok.- jelentette ki nyafogva.

Közelebb mentem hozzá egy kicsivel, fejemet a falnak döntöttem. - És ez az én hibám?- kérdeztem, majd összeborzoltam a mogyoró barna haját.

- Haha, nagyon vicces vagy. - forgatta meg szemét. - Nem, csak nem kellett volna ezt a harmadik tál Buldak-ot benyomni. Már egy ideje abba kellett volna hagynom a zabálást.

- Pontosan. -mondtam egyet értve.- Majd követkzőleg nem adom oda a kajákat neked.

- Na, azt a helyedben nem tenném...

- Igen? Miért?- majd miután feltettem a kérdést gyorsan kezemet a szájára tettem, hogy ne tudjon megszólalni.

Jisung felvonta a szemöldökét, tettemet látva, majd leszedte azt szájáról.

-Minho, ne dugíts el!!- mondta mérgesen, ami elég cuki volt. Ilyenkor a fülei is szétálltak.

-Pedig néha tényleg befoghatnád..- mondtam viccelődve. - hacsak nem akarod, hogy valahogy máshogy dúgítsalak el...- kérdeztem egy vigyorral az arcomon.

Jis szemei kidüllettek válaszomat hallva.- Na, akkor keressünk valamit amit nézhetünk.- próbàltam terelni a témát.

-De én unatkozok, csináljunk valami mást.- mondta, miközben folyt le az ágyról.

- És mégis mit?- kérdeztem miközben szemeimmel végig követtem amint legurul, ez egész cuki volt..

- Nemtom, elmehetnénk sétálni.

Sóhajtottam, majd felnéztem a plafonra és vissza rá.- Sétálni? Ugye csak viccelsz?

- Na, most mi van? Velem leszel, szóval nem lesz bajom.

- Persze..- mondtam, majd kinéztem az ablakon. A nap már majdnem lement.- Biztos, hogy most akarsz sétálni? Tőlem holnap is elmehetünk.

-Neee, én most szeretnék menni. Unatkozok , meg van a hasamban jelenleg hàrom doboz tészta..le kéne sétálni, különben nem bírok aludni.

Megint sóhajtottam majd beadtam a derekam. - Nehéz eset vagy..- mondtam majd ránéztem.- Na, nem jössz?- mondtam már állva.

-Ja, de. - állt fel ő is és élem sétált.

Ránéztem és észre vettem hogy csak egy szál rövidújjú meg egy melegítő van rajta.
- Van valami sálad esetleg?- kérdeztem kicsit aggódva.

-Nincs, de nem lesz baj. Nem fontos.- mondta, majd indult volna ki, de én vissza húztam csuklójánál fogva.

- Mindig ezt mondod, aztán meg tüdőgyulladást kapsz..- mondtam, majd levettem pulcsimat és ráadtam.

- Köszz húsvéti nyúl!- mondta kuncogva, amire én felkaptam a fejem. Benne volt a fejemben, hogy vissza veszem a pulcsit és hagyom hogy halálra fagyjon, de ezt nem tudtam volna megtenni, ezért inkább egy szarkasztikus mosollyal válaszoltam.- Szívesen, nincs mit. Akkor, let's go!

Jisung jött utánam, majd kisétáltunk az apartmanból. Megálltunk mielőtt tovább haldtunk volna.- Te nem fázol?- kérdeztem.

Han megrázta a fejét. - Nem, nagyon puhi ez a pulcsi amit adtál.- mondta azt simogatva. - Miért, te igen?- nézett rám aggódva.

Igen, amúgy kúrvára fázok, lyuk fagyasztó hideg van, de nem vallom be neki, túlságosan tetszik a pulcsimban látni.
- Nem, nem. Minden rendben.

- Van valami ötleted, hogy hová vagy merre sétáljunk? Nekem nincs konkrét úti célom.- kérdezte érdeklődve.

-Nekem sincs..- vontam meg vállamat.

Ezután elindultunk, az utcákon nem volt tömeg, csak pár tini csapat sétált arra, azokat pedig nagy ívben kerültük- mindketten félünk a kamaszoktól..- így nem nagyon találkoztunk senkivel. Viszon én már eléggé átfagytam, éppen ez miatt Jis rámnézett, majd megszólalt.

-Na, gyere ide.- mondta, majd megragadta karomat és maga mellé rántott. Már készültem rászólni, mikor hozzámbújt és karomat ölelve és tovább sétáltunk.

Minden tökéletes volt, ezt megtudnám szokni. Néha ránéztem, majd mikor ő is, akkor elkaptam onnan tekintetemet. Egyszercsak valami nedveset éreztem a fejem tetején...ez eső.

- Baszki, esik az eső.- nyavalygott Han.

- Ja, de ez csak pár csepp. Tudtommal nem vagy cukorból.- mondtam magabiztosan, majd miután ezt kimondtam, ömleni kezdett az eső.

Jis elkezdett rajtam hirtelen nevetni, amit nem értettem. Majd abbahagyta és megszólalt. - Nézd ott van egy fedett sikátor, menjünk oda.- mutatott annak irányába.

Igaza volt, ez volt az egyetlen hely, ami fedett volt, rábólintottam, majd elindultunk oda.

Ez a sikátor elég érdekesen nézett ki, kicsit ilyesztő is volt, nem hazudok. Hannie arcán is ugyanez mutatkozott.

-Hááát, ez elég...fura hely..- szólalt meg a kis bogyó.

-Ja, remélem nem lesz társaságunk.- vágtam rá.

- Én is...- helyeselt majd mindketten körbenéztünk.

Neki dültünk mindketten a sikátor falának és nagyokat szuszogva néztük az eget, hátha eláll az eső. De nem úgy nézett ki. Éppen készültem mondani valamit, mikor Jis közbeszólt.

- Ha tovább maradunk itt, ém esküszöm összeszarom magam. - jelentette ki.

-Nyugi, nem maradunk itt sokáig, csak amíg lecsillapodik az eső.- próbáltam nyugtatni. De az eső még mindig nagyban zuhogott.

- Bocsi, mit is akartál mondni? Az előbb félbe szakítottalak.- kérdezte rám vezetve tekintetét.

- Jaa, semmi, nem fontos..- mondtam a földet pàsztàzva- csak késztetést éreztem arra, hogy magamhoz húzzalak, de végül nem tettem, nincs miért, ugye?- néztem rá.

-Igazából, lehet hogy akkor nem félnék ennyire...védj meg, Hyung!- könyörgött. Nem hazudok, meglepett reakciója, de mosolyogva közelebb húztam derekánál fogva, ő pedig hozzám simult. Így én sem fáztam annyira.

Már nem esett olyan nagyon az eső, már volt remény, mikor lépteket hallottam az utcáról. Lassan oda néztem, nehogy Jis megijedjen. De ahogy látom, ő is hallotta, és nézelődni kezdett. Majd nem sokra rá párbeszéd hangját hallottuk a sikátor másik végéből.

Ránéztem kis barátomra aki félve nézett a hang irányába, majd hirtelen nevetés is társult a furcsa hangokhoz. Na mostmár fostunk mindketten. Kicsit szorosabban fogtam magamhoz, majd elősétált egy csapat ember, és felénk vették az irányt. Elég szar helyzet.

Egy csapat férfi sétált elénk, és nevetve megszólalt. - Ti mit csináltok itt, ilyen későn?- kérdezte egy idegesítő hangon.
- Egyedül vagytok?- kérdezte közelebb lépve hozzám.

-Ja, de te ki is vagy? - kérdeztem tudakozóan.

- Hyunwoo, ez pedig a bandám, és készen állunk bármire.- mondta nevetve majd hátra nézett a mancs őrjáratára. Nevetséges.

- Persze, egy ilyen hülye mint te...- mondtam visszavágva.

- Én? Hülye? Azért gondolj bele. Bármikor porrá vernélek titeket, nézzetek magatokra.- mondta majd megint közelebb jött.

- Ugyan már, fogadok, hogy a középiskolát sem jártad ki..majd biztos te versz szét engem.- mondtam mérgesen, Han pedig aggódva szorította karomat.

-Ha ennyire magabiztos vagy, akkor miért nem mutatod meg mire vagy képes? - kérdezte kezét a derekára téve. Én pedig mérgesen megráztam a fejemet.

-Nem? Hát oksi..máshogy is megoldhatjuk.- kacagott idegesítően. - Add ide nekem ezt a szép kis barátodat, és egy újjal sem érek hozzád..- mondta Jisungot kémlelve szemeivel.

Na nem, bármit csak őt nem. Undorító dög, azt lesheti hogy én őt odaadjam. - Kössz, de inkább az előzőt választom. - válaszoltam majd megy mosolyra húztam a számat.

Még nem figyelt ide, egy hirtelen csapást mértem be az állába. Mielőtt még ordítani tudott volna, kigáncsoltam és elesett. Így ráülve az arcát ütögettem, majd hogy ne bírjon utánunk menni, egy csapást meg a tökébe irányítva befejeztem. Még utoljára rámosolyogtam és Hanniet magammal rántva szaladni kezdtem.

Végül elértünk a lakáshoz és a falnak nekidőlve kapkodtunk levegőért. Ránéztem és elnevettem magam, ő pedig aggódva rámnézett.

-Mit nevetsz? Azt hittem ott helyben kiherél téged a pasas..- mondta, majd vállon csapott.

- Dehogy...legalább ennyi megmaradt a maffiától..- mondtam miközben a liftbe értünk. Han is tudta, hiszen ott ismerkedtünk meg, a maffiánál. És egyszerre is léptünk ki, mikor Jisnek szívműtét kellett egy baleset után. Ő nem folytathatta volna tovább ezt a munkát, én pedig nélküle nem tudtam volna meglenni. Bárcsak tudná, hogy mennyit jelent számomra.

A válaszomon elmosolyodott. - Csak hogy tudd, én is megtettem volna érted..- mosolyogva kémlelte a padlót.

- Ó, affelől nincs is kétségem Hannie. - nyugtattam meg, majd haját füle mögé tűrtem. A lift kinyílt mikor fel ért az 5. szintre. Mi pedig kiszálltunk.

Mikor beértünk leültem az ágyamra. Han elment letusolni, mivel ázott kutya szagúak voltunk mindketten. Pár perccel később kijött egy szál rövidújjúban és alsónadrágban. Olyan szép alakja volt. Némelyik lány megirigyelné ha látná. De szerencsére csak én láthatom így.

Mosolyra húztam számat mikor kijött, és leült mellém az ágyra.

- Minho..- mondta bámulva rám mire én felé kaptam a fejem. - Igen?- kérdeztem.

- Mikor kérsz meg, hogy legyek a párod?- kérdezte fejét enyhén eldöntve, miközben még mindig szerelmesen nézett rám.

- Mi- miért? Talán szeretnéd?- húztam az ágyat a színjátékkal. Igazából halál biztos voltam benne, és én is így éreztem.

- Olyan idegesítő vagy néha...- mondta szemét forgatva, majd eldűtött az ágyon.
- Ha ezt tovább húzzuk ezt, talán még egy szív műtétre szükség lesz.- mondta mire én hirtelen komolyra fordítva a helyzetet felnéztem rá. - Ezzel ne viccelődj.- mondtam szigorúan.

Ő erre csak bólintott, majd megint elmosolyodott és ajkaimra hajolt. Innen már nem volt visszaút.

──── ୨୧ ────

aaaaa, végre kitettem! Remélem tetszik, ez ilyen soft lett most ꒰⁠⑅⁠ᵕ⁠༚⁠ᵕ⁠꒱⁠˖⁠♡
A The neighborhood-ot letöröltem, mert nem voltam vele megelégedve, majd megpróbálok egy jobbat kitalálni :)

I'M DYING OVER THIS FAN ART