Amikor megbeszéltük, hogy elmondjuk a szüleimnek, hogy együtt vagyunk, nem gondoltam át teljesen mire vállalkozom. Imádom Kookiet, tényleg, komolyan, de félek a szüleim reakciójától. Mekkora idióta vagyok! Azt se tudják, hogy a fiuk meleg, erre én egyből a pasimat mutatnám be, aki amúgy itt is akar aludni. Nyilván majd mosolyogva beleegyeznek...

- Jimin, szó szerint remegsz... - szólal meg Jungkook - Mi a baj? Nem mondasz semmit, csak fel alá járkálsz. Rendesen szédülök, ha sokáig nézlek.

- Jungkook... El fogjuk mondani a szüleimnek... És csodálkozol, hogy így viselkedem???

- De Jimin. Szeretnek téged, nem? Miért félsz tőlük? Azt mondtad, hogy mindig mindenben támogatnak téged.

- Ez így is van, de mégiscsak most készülök bevallani nekik, hogy amúgy sosem lesz feleségem, és unokáik sem lesznek, mert én egy velem azonos neművel akarok együtt lenni.

- Édesem, nagyobb ügyet csinálsz ebből, mint amekkorát kéne.

Felkel és elém állva átöleli a csípőmet. Már hajolna is az ajkaimra, mikor kulcszörgést és ajtónyitódást hallunk kintről. Kiaszakadok a karjai közül és frusztráltan sóhajtok egyet.

- Oké, semmi baj. Minden oké lesz, maximum kitagadnak, és akkor mehetek az utcára. - motyogok magamnak, de nincs szerencsém, mivel ő is hallja.

- Fejezd ezt be, vagy egyedül megyek ki a szüleidhez. - néz rám fenyegető tekintettel. Ő is izgul biztosan, csak sokkal jobban kezeli ezt az egészet, mint én.

- NE! Oké, megnyugszom, ígérem. Menjünk.

Kinyitom az ajtót és egyenesen a konyha felé vesszük az irányt. Anyáék a szatyrokat pakolják ki, miközben jókedvűen beszélgetnek, nevetgélnek. Jó érzés rájuk nézni, látszik, hogy mennyire élvezik egymás társaságát.

- Sziasztok... - köszönök, közben egy halvány mosolyt is az arcomra varázsolok.

- Szia..sztok. Jiminie, nem is szóltál, hogy vendéged van, akkor jobban bevásároltunk volna! - szid meg minimálisan anya.

- Üdv, Jeon Jeongguk vagyok, örülök, hogy megismerhetem Jimin szüleit. - szólal meg a mellettem álló, majd mélyen meghajol, amitől nem tudok nem mosolyogni. Annyira édes...

- Mi is örülünk. - szólal meg apa is.

Bemutatkoznak ők is, majd sóhajtok egyet. Jungkook tekintetét magamon érzem, de én csak anyáékra figyelek.

- Szóval... Azt akartam még... Azaz nem csak én... De szóval...- egyszerűen nem tudom elkezdeni sem.

- Kicsim, ebből semmit nem értünk. Szedd össze a gondolataidat, a beszédre ráérsz utána is. - szól rám anya.

Apa közben leült az asztalhoz, ahogy Jungkook is vele szembe. Mindenki engem figyel.

- Anya, leülnél te is apa mellé?

- Persze. Csak mondjad, mert már kíváncsivá tettél.

Én Kook mellett foglalok helyet, majd a szüleimre nézek.

- Szóval. Már nagyon régóta gondolkodom ezen és... Igazából csak borzalmasan féltem, mert mindig együtt tervezgettétek a jövőmet és meséltétek nekem, hogy majd milyen boldog nagyszülők lesztek, és hogy te anya majd együtt csinálod a vasárnapi ebédeket a feleségemmel, meg ilyenek... - elszorul kissé a torkom, de tudom, hogy nem állhatok meg itt - És én szerelmes vagyok...Csak... Nem... Nem lányba...

Feszülten figyelem őket, de nem mondanak semmit, csak egymásra néznek. Az arcuk teljesen érzelemmentes.
Végül apa találja meg a hangját elsőként.

- És?

Kérdően nézek rá, hiszen mindenféle reakcióra számítottam, csak erre nem.

- Tessék?

- Most azt várod, hogy megverjelek, anyád meg az égieket szidja, amiért a fiunk nem heteroszexuális?

- N..nem de... Nem is... Azt hittem majd haragszotok egy kicsit vagy csalódtok bennem. - motyogom.

- Jimin... Mondanánk, hogy megleptél minket, de... Számítottunk rá, hogy hamarosan bevallod ezt nekünk. De mi nem ezért szeretünk, nem ez határozza meg, hogy milyen ember vagy... Miért haragudnánk rád? Imádunk téged. - mosolyog rám, én viszont nem bírom tovább, érzem, hogy megtelik könnyekkel a szemem, de nem akarok sírni.

- Jeongguk is emiatt van itt, nem igaz? - kérdezi apa.

- De...- nézek a mellettem ülőre, aki csak szeretetteljesen mosolyog rám, amitől nekem is felfelé görbülnek az ajkaim - Jungkook... szóval hivatalosan még nem..jöttünk össze, de...

- Nem kellettek hozzá szavak. - fogja rövidre Jungkook, én meg nem tudom magamba fojtani a mosolygást.

Apáékra nézek, de ők csak mindentudóan mosolyognak hol rám, hol Kookiera nézve.

- Nagyon édesek vagytok. És Jungkook, igazán rendes fiúnak tűnsz. Örülünk, hogy ilyen párt talált magának Jimin.

Anya szavai hatására Kookie csak hálásan elmosolyodik és kissé meghajol így ültében is.

- Megígérem, hogy nagyon vigyázni fogok rá, mindig. Nem mintha olyan nagy szüksége lenne erre, hiszen simán megvédi magát. - pillant rám, én meg csak közelebb ülök hozzá és a combjára simítok.

- Sok boldogságot nektek. - zárja le a témát apa, mi pedig megköszönjük, majd a szobám felé vesszük az irányt, de hirtelen eszembe jut valami, amit még meg kell beszélnem velük.

- Izé.. Ugye nem baj, ha itt alszik Jungkook? - teszem fel a kérdést félve.

- Egész nyugodtan itt aludhat. - mosolyog rám anya, majd kacsint is egyet, én pedig teljesen elvörösödve követem inkább Kookiet.

Jungkook szemszöge:

Rég voltam már legjobb haveromnál, épp ideje volt már meglátogatnom. Hiányzott már, hogy csak úgy leüljünk iszogatni.

- Tök szívás, ez a sör régen sokkal jobb ízű volt... Miért kell elbaszni a már bevált dolgokat? - mérgelődik Nam, én meg csak halványan elmosolyodva kortyolok az italomba.

- Ne zsörtölődj mindenen. Inkább mesélj, mostanában kevesebbet beszéltünk.

- Nincs semmi, a meló egy szívás. A sok újgazdag pöcs az új kocsijaikkal, még csak egy köszönés sem csúszna ki a szájukon. De nem baj, legalább van pénzem valahonnan, tudok venni kaját, meg ilyenek.

- Miért nem keresel valami más melót. Többre is vihetnéd, nem egy benzinkúton van a helyed, hogy mások retkes szélvédőjét törölgesd...

- Nem igazán vennének fel sehova. - iszik bele az üvegébe - De nem is érdekel, jó ez nekem. Hogy vagy a pasiddal? - pillant rám, miközben előveszi a cigijét a pulcsija zsebéből.

- Jól, bár még nem jöttünk össze, legalábbis nem kértük meg a másikat, hogy legyél a pasim, érted.

- Aha. - tartalmas válasza közben a dobozzal babrál.

- De már bemutatott a szüleinek. - mosolyodom el halványan.

Namjoon keze megáll a levegőben, mikor épp a szájához akarta emelni a választott szálat, majd az ajkai közé veszi, és rágyújt.

- Az komoly. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szerelmes vagy... - iszik bele egy újabb üvegbe.

- Én sem. - cselekszem hasonlóan, és a kanapénak dőlök, ugyanis mi a földön szeretünk tanyázni iszogatás közben. Onnan már nem lehet leesni.

Egyre csak ürülnek ki a sörös dobozok, majd már sojut is hoz a szobába barátom, nehogy kevés legyen az eddig elfogyasztott mennyiségű alkohol. Levetődik közvetlenül mellém, fejét a kanapénak dönti és szív egyet a cigiből.

- Lefeküdtetek már?

Kicsit meglep a kérdés, de nem szégyenlősködtünk sosem az ilyen témák kapcsán, nincsenek egymás előtt titkaink.

- Nem, még nem.

- És ki lesz felül? - kérdezi kertelés nélkül.

- Nem tudom. Nem is érdekel, csak kapjam meg végre. Kezdek kiéhezett lenni, persze ő ezt nem érzi, nem akarom, hogy azt higgye, csak erre kell nekem. Kivárom.

- Szóval nem vagy egyértelműen dominánsabb. Ez érdekes. - szólal meg, közben nevet egy kicsit, mire én is elmosolyodom.

- Csak néha, de nem szokott kislányosan viselkedni.

- Ő is pasiból van. - feleli elmésen.

- Tudom.

Becsukom a szemem és én is nekidöntöm a kanapénak. Szeretem mikor csak csendben ülünk, és a gondolatainkkal vagyunk elfoglalva. Megnyugtat Nam közelsége, nem véletlen a legjobb haverom.

A következő pillanatban érzem, hogy elém hajol, és mire rákérdeznék, most mi van, ajkaim betapasztja a sajátjaival. Sosem fagytam még le ennyire, mint most. Namjoon megcsókolt. Namjoon. És még mindig csókol. Nem tudom mit csináljak, mintha lebénultam volna.
Megszíva az alsó ajkam, amitől meglepettségemben résnyire nyitom a számat, ő pedig nem tétlenkedik, elmélyíti a csókot. Ebben a pillanatban szólal meg a telefonom, mire gyorsan eltolom és feltápászkodom.
A kijelzőn Jimin neve világít, gondolkodás nélkül veszem fel és emelem a fülemhez a telefont.

- Szia. - szól bele elsőnek.

- Szia. Mizu? - kérdezem, igyekszek nyugalmat erőltetni magamra.

- Semmi. Csak... Már hiányzott a hangod. Mit csinálsz?

Istenem, milyen édes, csak emiatt felhív. Mellette akarok lenni.

- Nem sokat. Te is hiányzol baba, nem akarsz átjönni hozzám holnap? Most Namjoonnál vagyok.

- De. Add át neki, hogy üdvözlöm.

- Oké. Megyek, rendben?

- Ühüm. Szeretlek, vigyázz magadra holnapig.

- Vigyázni fogok. Szeretlek. Jó éjt.

- Jó éjt.

Telefonom a farmerem zsebébe csúsztatom és Nam felé fordulok, aki a kanapén ül és engem néz.

- Jungkook, én... - kezdené, de a szavába vágok.

- Ne! Ne folytasd, felejtsük el, oké?

- De, nem haragszol? vagy nem értelek. Hiszen...

- Semmi baj. Felejtsük el, oké? Nem történt semmi. - mosolygok rá halványan.

- Hazamész? - kérdezi halkan.

Pár percig csak állok, bambulok magam elé. Nem tudom, miért csinálta ezt. Nem tudom, mit titkol még, már az sem biztos, hogy mindig őszinte velem.

- Nem. Nincs kedvem 11-kor buszozni. És még maradt pia is. - mosolygok rá.

Látszik, hogy kicsit megnyugszik és halványan ő is elmosolyodik.
Nincs most kedvem erről beszélni vele, talán, majd máskor, de nem ma. Nem biztos, hogy hallani akarom a magyarázatát. Nem akarok ennél is jobban meglepődni.

Köszi, hogy elolvastátok!

Remélem tetszett valamennyire, mert én baromira élveztem írni... ^^

xxx