- Nem kellett volna hazakísérned... - pillantok Kookiera, ő viszont csak előre nézve halad tovább.

- Nem csak kísérgetlek. Be is megyek. - mosolyog rám.

- Tessék? Csak így, meg sem kérdezel? - tettetek felháborodást.

- Beengedsz a házatokba Jiminie? - kérdezi, miközben átöleli a vállamat és megpuszilja az arcomat. Érzem, hogy pirulni kezdek.

- Még jó hogy... - nézek rá halványan mosolyogva.

Már hajolna az ajkaimhoz mikor gyorsan elhúzódom és sétálok tovább.

- Gyere, kezdek fázni. - mosolygok rá, ahogy ő is beér mellém.

Még nincs itthon senki, anyáék mindig későn érnek haza. Levesszük a kabátjainkat és a cipőket, majd Jungkook felé fordulok.

- Akkor körbevezetlek, aztán ha éhes vagy melegíthetek valamit enni.

- Nem kérek semmit, de köszönöm. - ölel magához és a homlokomra puszil.

- Hát jó. Na gyere.

Megmutatok neki szépen egyesével minden szobát, utolsónak a sajátomat hagyom. Lassan kinyitom az ajtót, őt pedig magam elé engedem.

- Ez pedig az én szobám. Bocsi, lehet kicsit kupis.

- Ah, de jó Jimin illat van. Ideköltözhetek? - fordul felém.

- Nem is mondtad még sosem, hogy bejön az illatom.

- Hát lehet kicsit furcsán néztél volna rám a vonaton, mikor először találkoztuk, ha benyögöm, hogy kurva jó illatod van...

- Igaz... - mosolyodom el és becsukom az ajtót. Kicsit zavarban vagyok, Taehyungon kívül még senki nem volt a szobámban. Nem tudom, mennyire számít normálisnak vagy esetleg bénának is találhatja...

- Olyan zavaros ez a szoba, hogy szinte már rendezettnek tűnik. Nagyon tetszik. - mosolyodik el és a könyves szekrényem elé áll, azt kezdi nézegetni.

- Elég sok hobbim van, amellett hogy dalokat próbálok szerezni. Emiatt van ott a gitárom, meg az a szintetizátor. De néha rám jön a festhetnék, aztán kitalálom, hogy inkább fotózni van kedvem. Meg mindig akarok valamit sportolni is. Megharagszol, ha átöltözöm és addig magadra hagylak?

- Igen. - néz rám halál komolyan, de mégis látom a szemein, hogy csak játszadozni próbál.

Magamhoz veszem az otthoni gönceimet és elfoglalom a fürdőszobát. Kicsit felfrissítem magamat, megmosom az arcom, a nyakam és a hónaljam is, fő a biztonság alapon. Mikor már a hajamat is megfelelőnek találom, visszamegyek a hálómba. Jungkook az íróasztalomnál áll, pár lappal a kezében és hirtelen fordul felém.

- Ezt is te írtad? A Promise-t. - kérdezi kíváncsian.

- I..igen mindegyiket, de te kutakodtál?

- Itt voltak a papírok az asztalon, nem kellett sokáig keresgélnem. - mosolyog rám - Énekeld el.

- Tessék? Biztos, hogy nem. Felejtsd el.

- Naaa... Miért nem? A szöveg nagyon jó. A kedvemért, kérlek. - néz rám a lehető legaranyosabb tekintettel.

Nagyon szívesen énekelnék neki, bármit. De ezt a dalt... Lényegében teljesen ő inspirálta. Nem tudnék úgy énekelni, hogy ne nézzek rá közben.
Közelebb jön és finoman az arcomra simít.

- Szeretném hallani a hangodat. Biztos gyönyörűen énekled.

Nyelek egy picit, majd beletörődően bólintok egyet. Elveszem tőle a kis jegyzetemet, a gitárommal a kezemben leülök az ágyamra, Jungkook pedig velem szemben foglal helyet. Hangolok egy kicsit, majd félve ugyan, de nekikezdek a dalnak.

Nem merek rá nézni, mikor elkezdem az éneklést. Azt hittem, hogy majd végig a szemeibe fogok nézni, de nem megy. Csak magamra koncentrálok, hogy tökéletes előadást nyújtsak neki. Mégiscsak róla szól az egész dal...

A végéhez érek és lassan emelem a tekintetem a fiatalabbra. Meredten bámul maga elé, amit nem tudok hova tenni. Azért ennyire nem lehetett szar, hallottam magamat és nem voltam hamis...

- Öhm... J-Jungkookie... mit gondolsz? - kezdek zavarba jönni a ténytől, hogy nem látok rajta semmit, csak a bambaságot.

- Megkérdezhetem, hogy... Kinek írtad? - végre a szemeimbe néz. Picit hezitálok, de nem lenne érdemes eltitkolnom előle az igazat.

- Hát...Mondhatni rólunk...rólunk szól. Akkor írtam, mikor mesélted, hogy a barátnőd meg akar ismerni engem, én meg teljesen azt hittem, hogy együtt vagy egy lánnyal és úgy a barátnőd, na, érted...

Ismét találkozik a tekintetünk, de hirtelen alig pár centi lett köztünk. Hogy a fenébe csinálta, észre se vettem!

A kezei közé fogja az arcom, mélyen a szemeimbe néz, amitől teljesen elgyengülök. Imádom, mikor ilyen közel van hozzám. Finoman cirógatni kezd, én meg bújok az érintésébe, mint valami cica. A gitár kicsit útban van, de nem zavaróan, szóval nem teszem arrébb, csak Jungkookra figyelek.

- De... tetszett? Vagy... - nagyon vékony a hangom, csodálkozom, hogy sikerült megszólalnom.

- Gyönyörű dal... Nagyon tehetséges vagy, Mochi. És eddig hol rejtegetted ezt az édes hangodat? Egész nap tudnám hallgatni, ahogy énekelsz. - mosolyog rám halványan, a szívem pedig alig bírja elviselni ezt a helyzetet, szörnyen gyorsan dobog, majd kiszakad a helyéről. Nem mellesleg, biztos vagyok benne, hogy elpirultam.

- Nem kérted, hogy énekeljek... - mosolyodom el halványan én is.

Pár percig csak nézzük egymást, majd halkan megszólal.

- Olyan szerencsés vagyok, hogy ilyen tehetséges pasim van. És még szép is, ráadásul kedves és okos is... Tökéletes vagy, Jiminie...

Látásom homályosodni kezd, ahogy megtelnek könnyekkel a szemeim. Soha, senki nem mondott még ilyeneket nekem. Olyan őszintének tűnik, a szemei meg csak úgy ragyognak, miközben beszél.
Lassan összeérinti ajkainkat, egy lágy és érzelmes csókba hív, amit képtelen lennék visszautasítani. Ezt a pillanatot választják a könnycseppjeim, hogy végigfolyjanak az arcomon, amiket Kookie készségesen törölget le, az ajkaimat viszont nem engedi el.
Eltünteti az ölemből a gitárt és közelebb húzódik, ezzel egy időben pedig elmélyíti a csókunkat. Átölelem a nyakát és még jobban magamhoz húzom. Ő erre egy egyszerű mozdulattal az ölébe ültet és átöleli a derekam, én meg lassan olvadozni kezdek, teljesen hozzá bújok. Annyira biztonságban érzem magam a karjai közt.

Elválik tőlem egy picit, csak annyira, hogy a szemeimbe tudjon nézni.

- Nem alszol itt? - kérdezem halkan.

- A szüleid mit szólnának?

- Hát nem igazán zavarja őket az ilyesmi, Tae is sűrűn alszik itt csak úgy, spontán.

- És el is mondjuk nekik, hogy...

- Hát... Téged zavarna? - kérdezem halkan.

- Engem nem. Jobb túlesni rajta. Legalábbis szerintem.

- Igazad van. - mosolyodom el halványan - Imádlak...

- Nem jobban, mint amennyire én téged. - mosolyog rám.

Finoman kezdjük ízlelgetni egymás ajkait, eddig bírtuk visszafogni magunkat. Rendesen szomjaztam már a csókjára, amíg beszélgettünk.
Már percek óta csak csókolózunk, egyszerűen nem tudjuk megunni, annyira jól esik mindkettőnknek. Közben apró simításokkal ajándékozzuk meg egymást, ő a hátamon és a combjaimon érint, én pedig a mellkasát, a vállait és a nyakát simogatom, de a kezeim néha felcsúsznak a hajába is. Bejutást kér a nyelvével ajkaim közé, amit azonnal engedek is neki, mert ennél jobban semmit sem élvezek vele csinálni, legalábbis egyelőre...

Mindketten jólesően szusszantunk a sokkal mélyebb, szenvedélyes csókba. Sosem akarom ezt abbahagyni. Ilyenkor nem létezik levegőhiány, egyikőnkét sem érdekli, hogy mennyi oxigénhez jutunk. Mindössze egymás ajkait és ízlelőszervét akarjuk érezni, a többi dolog pedig nem számít.

Voltam már kapcsolatban ez előtt is, de egyszer sem voltam annyira szerelmes a páromba, mint most. Jungkook egy teljesen új fejezet az életemben.

Köszönet azoknak, akik továbbra is olvassák a könyvemet. Kitartóak vagytok XD.

Íme itt a folytatás (végül is új év, új fejezet, stb).

Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. <3

xxx