- Hazakísérlek. - mondja halkan. Rá is nagy hatással lehettek az előző percek eseményei.

- Rendben. - erőtlenül, de sikerül megszólalnom. Ez az Jimin, fejlődőképes vagy

Este az ágyamban fekve gondolkodom a mai napon. Ez az egész hihetetlen, úgy ahogy van. Mivel érdemeltem ki pont őt? Sosem hittem volna, hogy az, akibe teljesen és (sajnos) menthetetlenül beleszerettem, viszont szeret. Ráadásul milyen határozott! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik a viselkedése. Csak még szexibbnek látom emiatt.

Nem tudok nem rá gondolni... Vele akarok lenni a nap minden egyes percében, de ez sajnos nem lehetséges...

Namjoon szemszöge:

- Tudod milyen puhák az ajkai? Ah, hihetetlen, el sem tudod képzelni! És olyan édes úristen, szinte elernyed, ha így érek hozzá. Annyira... hogy fogom tudni visszafogni magam? Ez az ártatlan viselkedése csak még jobban felhúz, legszívesebben nyílt színen esnék neki, hogy...

- Jungkook, Most fejezd be! Nem akarom tudni, hogy mikről fantáziálgatsz. - szólok rá gyorsan, mert képes és csak a képzelgéseitől teljesen felizgul, itt előttem.

Nevet egy kicsit és lefekszik a földre. Meg sem lepődöm azon, amiket csinál, már hozzászoktam, hogy kissé zakkant, ha szerelmes. Én csak a kanapémon ülve figyelem.

- Kezdesz ismét megbolondulni, Kook?

- Nem tudom, Nam, megőrülök érte. Egyszerűen imádom minden porcikáját. Normális ez, ilyen rövid idő után? - pillant rám.

- Semmi sem normális, ami veled kapcsolatos. - felelem mosolyogva.

Este nyolc körül lelép, én pedig bezárom az ajtót és a szobámba megyek. Remélem, Jungkook nem égeti meg magát ismét.

Jimin szemszöge:

Reggel arra ébredek, hogy valami nagy és nehéz esik rám, amitől fájdalmasan felnyüszítek.

- Mochi, ébredj! Este nem válaszoltál semmire, amit küldtem, te kis szemét! Majd megölt a kíváncsiság! Lefeküdtetek végre?

- Taehyung, te idióta... - ennyire vagyok képes egyelőre, hiszen most ébredtem. Azt sem tudom pontosan, hogy merre vagyok arccal.

- Akarod mondani, kedves drága Taehyungie, az én legeslegjobb barátom, örülök, hogy veled indulhat a reggelem. De kedves vagy Jiminie, én is örülök neked. - hallom a hangján, hogy mosolyog.

- Szállj le rólam, most! - kezdek magamhoz térni. - Nehéz vagy, basszus.

- Mit hisztizel, csak nem hosszú volt az éjszaka és nem tudtál eleget pihenni? - tisztán hallani a hangjából, hogy vigyorog.

- Szerinted a kurvája vagyok, hogy egyből aláfeküdjek!? Még össze sem jöttünk, alig ismerjük egymást! Nem mindenki a farkával gondolkodik, mint te.

Legurul rólam, én pedig szép komótosan felülök és ránézek.

- Na, mesélj már! Mit csináltatok? Miről kellett beszélnetek?

- Azt mondta tetszem neki... - nem kertelek, Taehyunggal szemben felesleges az ilyesmi.

- Mondtam! Tudtam! - örül a fejének.

- És megcsókolt... Kétszer. - mondom kicsit szégyenlősebben.

- És milyen volt?

- Ahj, Taehyung... Isteni... Annyira finom és lágy, de mégis határozott! Végtelenül puhák az ajkai, olyan mhhh... - le is hunyom a szemeimet az emlékek hatására. - A függőjévé fogok válni.

- A kicsi Chim szerelmes, milyen édes! Remélem, nem húzzátok sokáig a dolgot, rád férne egy alapos pókhálótlanítás ott lent.

- Idióta! Nem csak a szex körül forog egy kapcsolat...

- De jó szex nélkül minden kapcsolat meghal. Ezt te is tudod. - milyen bölcsnek hiszi magát.

Sóhajtok egyet, majd rávezetem a tekintetem.

- Szerinted kellenék neki hosszútávon?

- Szerintem, ha egyszer megszerez magának, nem fogod tudni ellökni. Hányan is dobtak eddig? Semennyien? És volt vagy 5 kapcsolatod...

- De ő egy igazi félisten...

- Az előző pasid is az volt.

Sóhajtok egyet, majd a mellkasára dőlök, ő pedig szorosan átölel. Bárcsak tényleg olyan könnyű lenne ez az egész, mint ahogy ő látja. Összejönnénk, lefeküdnénk és boldogan élnénk, amíg meg nem halnánk. Kár, hogy a valóság messze nem ilyen egyszerű.

A suliban semmi izgalmas nem történik, minden ugyan olyan, mondhatni unalmas, mint mindig. Hazafelé, a vonaton ülve csak bambulok ki az ablakon. Vajon Jungkook mit fog tenni? Ha tényleg annyira kellek neki, mint ahogyan mondta...

- Nocsak, Chim. Egy ilyen szar nap után, végre valami jó is történik.

- Jungkook? Hát te?

Becsukja a kabin ajtaját, a szívverésem pedig hirtelen gyorsul a kétszeresére. Mindig meg kell állapítanom magamban, hogy milyen helyes... Ez szinte már unalmas, de nem tehetek róla.

- Fotózáson voltam. Azaz... valami olyasmin. - válaszol, közben lepakolja a hatalmas táskáját. Minden mozdulatát nagy figyelemmel kísérem.

Komótosan helyet foglal közvetlenül mellettem, de nem bánom. Nem haboz sokáig, ajkaimra hajol egy hosszú, érzelmes csókra. Számítottam rá, mégis meglep, viszont nem várakoztatom meg én sem. Édesek az ajkai, lágyan ízlelget velük.
Arcomra simít egyik kezével, a következő pillanatban pedig párnácskái mellé csatlakozik nyelve is. Ez a mélyebb csók teljesen legyengíti a tudatomat, képes lennék a karjai közé olvadni. Bizonytalanul ölelem át a nyakát, ami láthatóan tetszik neki, mert egy sokkal határozottabb, szenvedélyesebb, gyorsabb tempóra vált, amit nem győzök viszonozni. Ösztönösen szorítom közelebb magamhoz, annyira az események hatása alatt állok.

- Tönkreteszel... - suttogja, ajkai hozzáérnek az enyémekhez miközben kiejti a szavakat. Most én csókolom meg őt, nem tudok uralkodni magamon, mikor ilyeneket és így mond.

Mint valami vészjelző hasít belém a felismerés, hogy bárki megláthat minket az üvegajtón keresztül. Kelletlenül és nagyon lassan szakítom meg a csókot, kezeim a vállára és a nyakára csúsznak. Apró puszikkal válunk el egymástól véglegesen, amitől olyan érzésem van, mintha már egy pár lennénk. Amik még nem vagyunk, sajnos.

- Nem is teszlek tönkre... - nézek a szemeibe, amik most az eddigieknél is fényesebben csillognak.

- Nem, ebben igazad van... Inkább, csak túl nagy hatással vagy rám. - mosolyodik el édesen.

- Milyen hatással?

Alig észrevehetően pillant le, majd vissza fel a szemeimbe, nekem pedig pár másodperc alatt válik vérvörössé az arcom, amint én is levezetem a tekintetemet kettőnk köze. Mondjuk úgy, hogy... szűkös a helyzet odalent kicsi Kooknak.

Jungkook nevetni kezd, én pedig kínomban a nyakához bújok. Egyáltalán nem tudatos, amit csinálok, egyszerűen csak...reflex?

- Ez annyira kellemetlen... - motyogom.

- Tudod... az, hogy ilyen édesen viselkedsz, nem segít. De el ne merj húzódni.

Halványan elmosolyodom és jobban nekidőlök, mélyen belélegzem az illatát. Olyan férfias, teljesen elbódít, főleg így, ebben a pozícióban.

- Meg fognak látni minket, muszáj lenne elhúzódnom... - suttogom neki.

- Ne érdekeljenek mások, élvezd ki a pillanatot. - hallani a hangján, hogy mosolyog.

Egy lassú, gyengéd puszit adok a nyakára válasz gyanánt. Csak elkap valami érzés, nem is értem, hogy hogy van bátorságom ehhez...

Semmilyen ellenkezést nem mutat, szóval megismétlem az előbbit, majd megint, és megint...

- Jiminie... Nagyon jó, amit csinálsz, de eddig nem pont a lebukástól féltél? - halkan beszél, hallani a hangján, hogy tényleg élvezi a helyzetet.

Combjára teszem a felé eső kezemet, lassanként haladva egyre fentebb. Biztos az illata, vagy én nem tudom, hogy mi vette el ennyire az eszemet és tett hirtelen merésszé.

Finoman simogatni kezdem a belső részét izmos combjának, amin csak úgy feszül a nadrágja. Kicsit mocorog, majd lentebb csúszik, ezzel elérve, hogy legnemesebb részét érintsem meg. Egy pillanatra elbizonytalanodom, ahogy megérzem, mennyire kemény már most. De ahogy jön, el is száll a bizonytalanságom és kevésbé finomkodva fogok rá, úgy rendesen. Csak le ne bukjunk... Az nagyon kellemetlen lenne...

SAJNÁLOM, hogy ilyen hosszú ideje nem tettem fel folytatást!

Igyekszem visszarázódni és sűrűbben meglepni titeket, a mainál jóval hosszabb részekkel.

Jó olvasást! :))

xxx