Tae sóhajt egyet, majd felém fordul.

- Jimin, szerinted tényleg összeillenétek Jungkookkal?

- Most már hirtelen nem is támogatod, hogy elcsábítsam? - kérdezem, mivel eléggé úgy tűnik, nem örül Kookienak.

- Nem tudom, Jimin. Csak fiatalabb is mint te, meg ez az egész ismerkedésetek olyan gyors volt.

- Igen, de nagyon jól kijövünk. Mellette azt érzem, hogy hazaértem. Érted?

- Mert mellettem nem olyan?

- Taehyung, belé szerelmes vagyok, te pedig a legjobb barátom vagy. Teljesen más a kettő, nem tudom összehasonlítani. Baj van?

Felkel, az ablakhoz sétál, kinyitja és nézelődni kezd.

- Nincs... Csak láttam, hogy mennyire odáig van érted ő is.

- És ez baj? Nem értelek...

Továbbra is az ágyon ülök, és figyelem, ahogy kissé gondterhelt fejjel nézelődik.

- Van valami köztetek, amitől olyan, mintha sokkal jobban illene hozzád, akár csak barátként is, mint én. Egyre több időt töltesz vele, mindent tudtok egymásról, minden nap beszéltek.

- Taem... Féltékeny vagy Jungkookra? - kérdezem halványan mosolyogva.

- Dehogy... Miért félnék attól, hogy eltávolodsz majd tőlem miatta, tök abszurd...

- De én nem ezt...

- Az én legjobb barátom vagy, nem az övé. Erre úgyis rá fog jönni, ha nem is egyből. Nem tud elvenni tőlem téged teljesen.

Elfekszem az ágyon és a plafont kezdem tanulmányozni. Attól tart, hogy nem leszünk annyit együtt, ha Jungkook is bejön a képbe. Nem gondoltam, hogy ilyesmi aggasztaná. Érzem, ahogy besüpped mellettem az ágy, majd Tae hozzám bújik, én pedig átölelem.

- 21 év barátság után nem vehet el tőlem az a gyerek, Mochi. Nem hagyom senkinek. - dünnyögi a vállamba.

- Nem fog megtörténni semmi ilyesmi. Nyugodj meg.

- Oké. - mondja halkan, ezután már csak a szuszogását hallani.

Nagyon édesnek találom, hogy így aggódik kettőnk miatt.

- Akkor szerinted összeillünk Jungkookkal? - kérdezem kissé félve.

- Nagyon is. Ő a tökéletes pasi neked. Mikor együtt léptetek le, Namjoonnal azt beszéltük, hogy ha egyszer összejönnétek és születnének gyerekeitek, baromi szerencsések lennének a külsejüket illetően.

- Milyen bolondok vagytok.

Mosolyogva gondolkodom el én is azon, hogy milyen lenne együtt élni Kookieval. Minden reggel mellette ébredni, esténként összebújni. Sóhajtok egyet a gondolattól is. Szép lenne.

- Olyan vagy, mint valami szerelmes tinilány.

- Tudom... Jungkook tehet róla...

Namjoon szemszöge:

- Jeon, ne is tagadd, hogy teljesen belezúgtál Jiminbe. - mondom neki, majd a kávémba kortyolok.

A lakásán takarítottunk eddig, de muszáj tisztáznunk ezt a témát. Okos gyerek, de borzalmasan vak.

- Tudod ez az én lakásom, simán ki is dobhatlak. - pillant rám idegesen.

- Ugyan már. Ne kerüld mindig ezt a témát. Valld be, hogy felkeltette az érdeklődésed. Nem is kicsit.

Sóhajt egyet, majd leül velem szembe és becsukja a szemeit.

- Jó, igen, nagyon is tetszik Jimin. De nem lesz köztünk semmi.

- Miért? A napnál is világosabb, hogy teljesen odáig van érted. Issza a szavaidat, nem mellesleg a tested is nagy hatással van rá. Akárhányszor megfeszültek egy kicsit is az izmaid, elpirult vagy elfordította a fejét.

- És ezt te honnan tudod?

- Figyeltem, direkt. Onnantól kezdve, hogy megláttad, leesett, hogy nem közömbös neked.

Halántékát kezdi masszírozni, miközben rám néz.

- Olyan édes, de a teste egyáltalán nem lányos, vagy kis törékeny. Láttad milyen a... feneke? - becsukja a szemeit ismét, én pedig elnevetem magam.

- Az ilyesfajta bámészkodást meghagyom neked. De sürgősen valld be neki az őszinte érzéseidet.

- Mit? Azt, hogy a lehetetlenül édes nevetésétől is keményedni kezdek, és minél hamarabb ki akarom sajátítani, hogy csak én lehessek vele és az egyetlen legyek, aki hozzáérhet? Nem örülne neki, Taehyunggal teljesen össze vannak nőve.

- Féltékeny vagy? - kérdezem mosolyogva.

- Nem. Dehogy vagyok.

- Helyes...

- Még jó hogy az vagyok! Olyan közel lehet Jiminhez, amennyire csak akar...

- Jungkook, legjobb barátok.

- Mi is azok vagyunk, mégsem nőttünk össze annyira, mint ők.

- Mert nem vagyunk egyformák. Fogadd el, hogy ők ilyen közel maradnak, valószínűleg már örökké. Ez Jiminnel jár.

- Mit csináljak, Nam?

- Kérd meg, hogy legyen a pasid, aztán feküdjetek le. - válaszolom halál komolyan.

Megforgatja a szemeit, én meg csak mosolygom tovább. Ideje lesz belehúznia, még mielőtt lecsapják Jimint a kezéről.

Jimin szemszöge:

Másnap reggel kissé kialvatlanul ébredek, mondhatni sokat agyaltam Jungkookon, ami miatt nem aludtam annyit, mint általában. Ez is az ő hibája...

A telefonomat a kezembe véve látom, hogy érkezett pár üzenetem. A legtöbb Taetől, egy pedig Kookietól. Először csekkolom, legjobb barátom mit akar tőlem, majd rátérek a fontosabbra.

Hello Jimin! Remélem jól aludtál. Ha gondolod, ébredés után hívj fel, találkozhatnánk ma is. Szeretnék valami fontosról beszélni veled.

Minden álmosságom elmúlik, helyét izgalom veszi át. Találkozni akar, újra. Valami fontosat akar mondani... Ah...

Hívni kezdem, pár másodperc múlva meghallom édes hangját.

- Jó reggelt, Chim.

- Neked is Kookie. Láttam, hogy írtál. Ugye nincs baj?

- Nem, azaz... Remélem nem lesz semmi baj. Beszélgetni szeretnék veled, jó lenne ha... Pár dologról tudnánk beszélgetni, ennyi.

- Mh, oké. Mikor találkozzunk? - kérdezem, miközben kimászom az ágyból.

- Mondjuk fél négy?

- Oké, benne vagyok. Most van...- az órámra nézek- Tíz óra. Van még időnk.

- Igen. Na, akkor majd találkozunk.

- Oké, sziaa.

- Sziaa. - köszön el ő is és letesszük a telefont. Lemegyek reggelizni, majd elmegyek fürdeni, hajat mosni, meg úgy általában rendbe szedni a külsőmet. Lassan el kéne kezdenem, csak egy picit közeledni Kookie felé, hogy lassanként rájöjjön, nem csak valami haverként tekintek rá. Fürdés után a szekrényem elé állok, egy törülközővel a derekamon és válogatni kezdek a ruháim között. Kereken két órán keresztül keresgéltem, de inkább legyen meg hamarabb a szett, mint hogy elkéssek.

Kiválasztom, amiben megyek, majd felöltözöm és kicsit rendet is teszek a szobámban, mert miért ne. Muszáj lefoglalnom magam valamivel, különben nagyon ideges lennék a találka miatt. Olyan gáz vagyok...

Pontban fél négykor csöng a telefonom, amit azonnal fel is veszek.

- Szia, itt vagy?

- Igen, várlak.

- Oké. - azzal ki is nyomom, felkapom a táskám, elteszem a kulcsaimat és már sietek is lefelé.

Amint meglátom a kint álldogáló Jungkookot még a lépcsőházon belülről, kisebb szívrohamot kapok. Fekete inget visel egy fekete nadrággal és hasonló színű bakanccsal. Ez egyértelműen az ő színe. Nagyon... Jól áll neki. Egy kisebb hátizsák is van a hátán. Annyira... Miért ilyen szexi?

- Sziaa! - köszönök neki, mikor kiérek elé.

- Szia Chim. - mosolyog rám - Hogy vagy? Jól nézel ki.

- Oh, köszi... - pirulok el picit - Teljesen jól vagyok, és egyáltalán nem nézek ki jól, pláne melletted nem.

Nevet egy picit, én meg érzem, hogy olvadozni kezdek. Amúgy mióta bókolunk egymásnak?!

- Akkor mehetünk? Úgy gondoltam, hogy induljunk el itt a gáthoz és sétáljunk a parton, ha neked is jó.

- Tökéletes. Induljunk.

Meglep, de amíg ki nem érünk a partra, egyikőnk sem szólal meg. Nincs kínos csönd, csak néha nincs mit mondanod a másiknak, ennyi az egész. A gáton sincsenek sokan, gondolom ez is hozzátesz ahhoz, hogy beszélni kezd.

- Szóval... Veled tudom ezt csak megbeszélni, mert Nammal annyira nem szívesen osztok meg ilyen korán ilyen dolgokat.

- Nyugalom, Kookie, mondd nyugodtan. - mondom, de belülről szétfeszít az ideg.

- Szóval... Van... Egy srác. Aki, azt hiszem, tetszik. - nehézkesen és halkan, de kimondja, ami a szívét nyomja, én pedig ismét úgy érzem, mintha öt kocsi hajtana át rajtam éppen.

- Oh... És... Ez olyan nagy baj?

- Egy kicsit baj, ugyanis fogalmam sincs, ő hogy érez. Ez pedig az őrületbe kerget.

Alig vagyok képes válaszolni, szinte fizikai fájdalmat érzek szavai hatására. Hiába biszex, hiába szingli, hiába szeretem, neki tetszik valaki. Valaki, aki biztos sokkal helyesebb, magasabb is, okosabb és sokkal jobb, mint én, hiszen Jungkook a legjobbat érdemli. Röhejes is lenne, ha velem jönne össze.

- Jimin, mi baj van? Mi ez az arc? - kérdezi aggodalmasan.

- Semmi-semmi, ne haragudj. És... Neked tényleg... Tetszik az a srác? - kérdezem, közben alig bírom visszafogni az érzelmeimet, nehogy elsírjam magam itt, nyílt színen. Legjobb lenne, ha simán csak elszaladnék. Helyette a fejemre húzom a kapucnimat.

- Az nem kifejezés... Egyszerűen, azt érzem, hogy vele minden tökéletes lenne. Gyönyörű, kreatív, okos, érett, de bolond is. És borzasztóan édes. Nem lehet nem imádni. Meg sem érdemlem, ha igazán őszinte akarok lenni...

- Hülyeség, miért ne érdemelnéd meg... Tökéletes va... választás lehet a fiú, ha ennyire odáig vagy érte.

- Az. Szerinted, mit kéne tennem, hogyan szerezzem meg?

Képtelen vagyok ránézni. Most komolyan, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy a szerelmemnek kell segítenem felszedni valakit?

- Hát... Legyél őszinte, és kész. Nem kell túlspilázni. Nyilván ne támadd le azzal, hogy te vagy életem szerelme és nélküled meghalok, de nem tudom... Nem tudom, ne haragudj... Nem vagyok jó... a kapcsolatokban. - mondom halkan, közben a vizet figyelem.

- Ezek jó tanácsok, hidd el. Köszönöm. Amúgy, le is ülhetünk itt valahol, ha gondolod.

Bólintok egyet, és leülünk. Én a vizet kezdem tanulmányozni, így nem látom, ő mit csinál.

- Visszatérve a témához... Nagyon jó teste van a srácnak. Izmos és jól karban tatja magát.

- Remélem, boldogok lesztek együtt, megérdemelsz egy rendes kapcsolatot. - mondom még mindig erőteljesen sajgó szívvel.

- Valami biztos nem oké, Jimin. Mi a baj? Mondd el!

Elfordítom a fejem és a térdemet felhúzva támasztom rá az állam.

- Semmi bajom, nem értem miért kérdezgeted ezt folyamatosan.

- Mert látom rajtad, hogy nem vagy jól. Miért nem vallod be?

- Miért vagy ilyen Jungkook? Nem tudnál inkább tovább áradozni a pasidról, ahelyett, hogy ezzel nyaggatsz? Semmi bajom, tökéletes minden, itt zárjuk le. - mondom a kelleténél idegesebben, továbbra sem nézve rá.

- Nem értem, most mi bajod van...

- Az Jungkook, csak az, hogy igazságtalan az egész. - nézek rá. Egy ici-pici választ el attól, hogy sírni kezdjek - Az, hogy az a fiú biztos nagyon helyes és tökéletes, és biztos annyira jól illik hozzád, és nagyon boldogok lesztek. Neki összejött, pontosabban nektek összejött, én meg... - bennem reked a szó egy pillanatra - Én meg elvagyok, egyedül... - fejezem be erőtlen hangon.

- Ő sem tökéletes. - néz a vízre - Nem látod a fától az erdőt, Chim.

Rápillantok, ő meg csak halványan mosolyogva nézi a vizet.

- Nem értem, miről beszélsz...

Felém fordítja a fejét és megint, már megint csak nézünk egymás szemébe. Sokáig vagyunk így, csak a másik szemét fürkészve. Semmit nem tudok kiolvasni az övéiből.

- Elegem van ebből, Jimin. - mondja ki halkan, én meg lefagyok egy pillanatra.

- Tessék...?

- Ebből, hogy kerülgetjük egymást. Elegem van abból, hogy érzem, hogy te is ugyan azt érzed most is, mint amit én, mégsem lép egyikőnk sem.

- Jungkook, miről beszélsz? - teljesen összezavar, fogalmam sincs, mire gondol.

Közelebb ül, én viszont megszoktam már, hogy Taehoz hasonlóan hozzá is közel vagyok, így nem zavar.

Végig a szemeimbe néz... Zavarba ejtő.

- Te is tudod... Tudod, hogy mit érzek most. Azaz hogy mit érzünk... Már az első pillanattól kezdve, Jimin. Még mindig nem érted? - kérdezi, kissé kérdőre vonóan, de a hangja kedves és halk.

- Tudom, hogy mit érzel. Szerelmes vagy, egy fiúba, akit nem ismerek.

Nyel egyet, majd mély levegőt vesz, amit csak szaggatottan tud kifújni. Figyelem arca minden rezdülését. Miért ilyen szép...

Pár pillanattal később közelebb hajol. Egy lágy, de hosszú csókot ad a számra, én viszont mozdulni is képtelen vagyok. Ajkai édesek és puhák, pont olyanok, mint amilyennek elképzeltem őket, csak még sokkal finomabbak. Ezernyi kérdés cikázik a fejemben, de képtelen vagyok megszakítani a pillanatot.

- Nagyon jól ismered, Jimin. A legjobban te ismered saját magadat. - szinte suttogja, de ezt másnak nem is kell hallania. Ez csak nekem szól most, bár el sem tudom hinni. - Jimin, nem érezted még, hogy mennyivel másabb minden, ha egymás közelében vagyunk? Mintha minden olyan... Olyan...

- Nyugodt lenne... - fejezem be a mondatát halkan.

- Igen. Nyugodt és tökéletes. Az sem érdekel, ha mindenki ellenünk fordul, Chim. Szükségem van rád, jobban, mint bárkire. - még mindig olyan közel van, hangja nem változott, továbbra is édes és lágy, a szemkontaktust pedig egyikőnk sem hajlandó megszakítani.

- Olyan nagy szavakat használsz, Jungkook. - mondom halványan elmosolyodva. - Egyetlen ember miatt mindenki mástól elfordulnál? Miért érné ez meg bárkinek?

- Mert amellett az egyetlen egy ember mellett örökké boldog lehetnék. És önmagam lehetnék, érezhetném, hogy igazán szeretnek. Semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy egy esélyt adj legalább. - még közelebb hajol, én viszont nem bírom tovább.

- Jungkook... - kezdem halkabban kicsit. - Alig ismersz még... Ne hamarkodd el a szavaiddal a dolgokat. Nem lenne minden olyan rózsás és felhőtlen, mint amilyennek azt te gondolod.

- Hidd el, hogy könnyebb lenne minden, ha nem kéne megjátszanom, mit érzek. - válaszolja, közben közelebb ül, és az arcomra simít. - Kérlek, Jimin...

Olyan puha, meleg és nagy a tenyere. Akaratlanul csukódnak le szemhéjaim, közben szusszanok egy picit.

Egy pillanattal később homlokát az enyémnek támasztja, mire a szemeibe nézek. Mindig egyenesen a tekintetem fürkészi, szinte nem is pislog, ezzel pedig teljesen elgyengít. Ilyen közel még sosem volt hozzám, érzem az illatát is. Fájdalmasan szorul össze a szívem.

- Mi lesz, ha a szüleid megtudják? Miattam nem veszítheted el a családodat.

- Ha miattad másképpen viszonyulnának hozzám, az csak azt bizonyítaná, hogy sosem szerettek igazán. - mosolyodik el halványan.

- Miért beszélgetünk úgy, mintha valami tragédia főszereplői lennénk? - kérdezem mosolyogva.

- Te tehetsz róla, ha rajtam múlna, egészen mást csinálnánk. - feleli mosolyogva, nekem pedig majd kiugrik a szívem a helyéről.

- Mit? - még halkabban szólalok meg, mint eddig, de elég közel vagyunk ahhoz, hogy tökéletesen megértse kérdésemet.

Lepillant ajkaimra, mire nyelnem kell egy aprót. Finoman megsimítja az arcom, fejét picit oldalra dönti, én pedig becsukom a szemeimet. Várom, hogy megérezhessem ajkait az enyémeken, de semmi. Lassan pillantok rá újra és széles mosolyával találom szembe magam. A kis piszok, csak játszadozik!

- Baromi édes vagy, Chim. - mosolyog még mindig.

Sértődötten húzódom el tőle, felkelek és elindulok, célom nincsen, csak távol akarok lenni tőle. Olyan kínos, azt hittem meg fog csókolni, erre!

Pár percig csak haladok előre,elmerülve a gondolataim tengerében. Fogalmam sincs, hogy mi lesz velem és Jungkookkal. Annyira szeretnék vele lenni, de félek is. Egy ilyen jó pasit nem lehet könnyű megtartani magad mellett...

Hátulról szorít magához valaki, de olyan lendülettel csapódott nekem, hogy nehezen tudom megtartani az egyensúlyomat, ráadásul a frászt hozta rám. Micsoda egy hülyegyerek tud lenni néha.

- Normális vagy? - kérdezem felháborodottságot színlelve.

Nevetve áll elém, ami miatt fel kell néznem rá, hiszen hozzá képest törpe vagyok.

- Miért hagytál úgy ott, Chim? - kérdezi ártatlan tekintettel, de továbbra is mosolyogva.

Erre nem tudok mit válaszolni, így is annyira zavarba hozott az előbb...

Közelebb lép, bal kezével az arcomra simít, mire felpillantok rá.

- Nem fogom ennyiben hagyni a dolgot, Jimin. Kellesz nekem.

Olyan komolyan beszél, eléggé meglep vele.
Mondjuk... Kezdek kedvet kapni egy kis játékhoz.

- Akkor szerezz meg, nem adom oda magam csak úgy, akárkinek.

Nem tudom, mitől lettem hirtelen ilyen bátor. De tudnia kell, hogy nem játszadozhat velem kedvére.

Lehajolva hozzám megcsókol, a határozottságom elillan és képes lennék a karjai közé olvadni. Nem lesz ez így jó... Túlságosan vágyom minden érintésére.

Közelebb húz magához, ajkai egyáltalán nem követelőzőek, finoman simulnak az enyémekhez. Vállaira simítok, muszáj valahol kapaszkodnom belé, így is alig tudok megállni a lábaimon.

Lassan húzódik el tőlem, mikor már percek óta csak ízlelgetjük egymást. Biztonságban érzem magam mellette, de mi lesz, ha egyszer elveszítem...

Itt is van a folytatás. Remélem, hogy tetszeni fog! :)

xxx