Köszönet azoknak, akik továbbra is olvassák a sztorim ! Kitartóak vagytok...xD

Jó olvasást! ^.^

- Otthon vagy ma? – kérdezi.

- Ja. Jimin dél körül lelépett, valami családi dolog miatt. Átjönnél? – kihangosítom, hogy közben tudjak ágyneműt cserélni.

- Ja. Annyira unatkozom, hogy elkezdtem vasalni...- olyan szenvedésről árulkodik a hangja, amit nem bírok ki nevetés nélkül.

- Akkor vegyél valami piát is, meg hozhatnál valami instant ráment vagy ilyesmit. Nincs kedvem főzni rád, bocs.

- Most ezen meg kéne sértődnöm?

- Ha van hozzá kedved... Itt is alszol?

- Csak miattad utazom le innen, szóval igen. Legalább lesz időd mesélni arról a múltheti kis akciódról Joonnal.

- Hagyj... - sóhajtok fáradtan, ő meg csak kuncogva kinyom.

Rendbe rakom kicsit a lakást, mert úgy néz ki mint valami szeméttelep, meg veszek elő tiszta ágyneműt Yoonginak is. Körülbelül hat órakor csengetnek, én pedig ajtót nyitok, ahol szőke hajú haverom álldogál egy utazótáskával a vállán.

- Heló ratyikám. Rég láttalak. – mosolyog rám, én meg csak szemet forgatva invitálom bentebb.

- Nem vagyok meleg, tudod te is.

- Semmi baj haver, nem apád vagyok, előttem nem kell tagadnod.

- Apám előtt sem tagadom. – vonok vállat.

- Mit is? – vigyorog idegesítően, mire leesik, hogy most pontosan azt mondtam, amit hallani akart. Igazi kretén...

- Utállak.

- Sokan mondták már. Egy idő után lepereg.

Ledobja a cuccát a kanapéra, majd felém fordul azzal a tipikus vallató Yoongi fejjel.

- Kezdheted a regélést, meg adhatnál valamit inni, ha már magadtól nem kínálsz meg.

- 18 éve ismerjük egymást te barom, máskor bezzeg teljesen itthon érzed magad. – indulok meg a konyha felé, ezzel a szerencséssel a nyomomban.

- Ne hisztizz hercegnő, inkább mesélj.

- Igazából annyi az egész, hogy iszogattunk, Nam tőlem kicsit többet, közben meg beszélgettünk. Vicces, mert pont az volt a téma, hogy nem sokkal vagyok dominánsabb mint Jimin, de ez lényegtelen. Aztán megcsókolt... csak úgy random! Soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogja csinálni, sőt! Én teljesen úgy voltam vele, hogy a tesójának tekint.

- Lehet a tesófélékre bukik...

- Nem vagy vicces... - nézek rá unott fejjel.

- Bocs. És most össze vagy zavarodva? – kérdezi egy fokkal komolyabban, miután kicsit megkésve a kezébe nyomom az innivalóját.

- Nem... nekem Jimin kell.

- Akkor mi a baj? Mondd meg Namnak, hogy te Jiminnen kívül egy pasi iránt sem érdeklődsz és kész. – kortyol az italába.

- Nem akarom megbántani. Azt se tudom, hogy pontosan mit érez. Annyira hirtelen volt az egész, semmi jelét nem mutatta annak, hogy többet érezne irántam.

- Lehet hogy csak te nem vetted észre. Mondjuk, a hetero pasik általában kiszúrják, ha egy csávó olyan jeleket küld.

- Namjoon egyáltalán nem küld semmilyen jeleket. Imádom, felnézek rá, a legjobb haverom, a testvérem szinte, de most fogalmam sincs, mi lesz...

- Hívd át és beszéljük meg. Régen is mindent megosztottatok velem is, most sem lesz kiakadva amiért itt vagyok.

- De lehet nem is lesz teljesen őszinte...

- Ismerjük már annyira, hogy észre vegyük, amikor hazudik.

- Mondjuk örülnék, ha nem kettesben kéne erről beszélnem vele. – nézek a szemeibe kis aggodalommal.

- Na, akkor már hívhatod is. – int a fejével a telefonom irányába – Nem csajok vagytok, hogy napokig csak besértődve lessétek a telefont, hogy Jaj mikor kér már bocsánatot...

Fél óra múlva már a nappaliban ülünk mindhárman a szoba különböző pontjaiban, én a fotelemben, Nam a kanapén, Yoongi meg az ablakban.

- gondolom a nemrég történtek lesz a téma... - töri meg a csendet Namjoon.

- Igen. Úgy gondolom jobb, ha megbeszéljük. – nézek a szemébe.

- Igen. – pillant el rólam – Én sajnálom... Nem tudom, mi ütött belém. – néz a szemeimbe ismét – Sokkal fontosabb a barátságunk nekem ennél... Nem gondoltam komolyan amit tettem, teljesen meggondolatlanul cselekedtem...

- Namjoon... Érzel valamit irántam? Szerelmet vagy vonzalmat?

- Nem! Fárasztó napom volt, kevésbé bírtam a piát és szeretetre volt szükségem... Ne haragudj Jungkook, nem akartalak összezavarni, nem akartam az egészet, csak megtörtént, de már bánom. Tudom, hogy neked ott van Jimin, aki nem érdemli meg, hogy megcsald és nagyon szégyellem magam, amiért pont velem...

Hazugságnak a legkisebb jelét sem látom, így Yoongi felé fordulok. Namot fürkészi, majd lassan sóhajt egyet.

- Nekem ez zavaros. Szeretetre vágytál, ezért lesmároltad a legjobb haverod? Nekem ez kamunak tűnik.

- Van egy lány a munkahelyemen... Aki egy angyal... Gyönyörű és okos, nem is értem mit keres egy benzinkúton... De a pasija egy tapló, csak nem veszi észre, mert túl szerelmes. Aznap elmondtam neki, hogy nem kéne egy ilyen tuskóra pazarolnia az idejét, de teljesen vak, és végül csak összevesztünk... - csillogó szemekkel kezdte a beszámolót, de a végére csak szomorúan bambul maga elé, ami miatt meghasad a szívem. Namjoon sosem szokott ennyire letörni senki miatt, biztos, hogy nagyon szerelmes.

- Nem is akartam mesélni róla, reménytelen. Roa sosem nézne úgy rám...

Mellé ülök és átkarolom a vállát, erre Yoongi is elfoglalja a helyet a másik oldalán.

- Ne add fel... Pláne, ha ennyire tetszik. – mosolygok rá biztatóan.

- Nem haragszol? – néz rám reménykedve.

- Abszolút nem... Felejtsük el az egészet. – mosolygok rá.

- Nem hívjuk át Jimint is? Hátha már ráér. Legalább bemutatnál. – veti fel a remek ötletét Yoongi.

- Igazad van – helyesel Namjoon – én sem ismerem annyira.

- Oké, megkérdezem.

Két percen belül már reagált is, azt írta, hogy siet ide. Egyem meg...

- Nemsokára érkezik. – mosolyodom el.

- Mi ez a nyálas mosolygás, ennyire bele vagy zúgva? – kezdi a vérszívást Yoongi.

- Igen. – jelentem ki egyszerűen – Kértek valami piát?

- Ja! Amúgy ha ő is itt alszik, akkor lehetőleg úgy dugjatok, hogy ne halljam. – szól utánam Yoongi.

- Még nem feküdtek le. – válaszol helyettem Nam.

- Nemááár ez komoly?

- Igen. Nem sietjük el. – viszem be a négy doboz meggysört, egyet Jiminnek tartogatva.

- Hallod, te tényleg belezúghattál ebbe a gyerekbe... Egy csajodra se vártál még ennyit...

- Még nem jött el a megfelelő pillanat... Az egésznek tökéletesnek kell lennie. Meg amúgy is, első alkalmam lesz fiúval. Nem feltétlen állok rá készen...

- Igaz... Nem kell elsietniük semmit. – pillant Yoongira Nam.

Nem sokkal később már hallom is a csengőt, mire gyorsan felkelek és a sört letéve ajtót nyitok az én kis Chimemnek. Egyből a nyakamba ugrik, én pedig szorosan magamhoz ölelem és a lábammal lököm be az ajtót.

- Annyira nem akartam lelépni reggel... Nagyon unalmas volt otthon és baromira hiányoztál... - suttogja teljesen nekem préselődve, de én sem vagyok rest jó alaposan megszorongatni.

- Te is hiányoztál...

Picit eltolom magamtól és finoman megcsókolom azokat az istenien puha ajkait, Jimin pedig jóleső szusszantást hallatva öleli át szorosabban a nyakam. A kis üdvözlő csókból egy hosszabb, szenvedélyesebb alakult ki, amit Yoongi torokköszörülése szakít meg.