Még aznap éjjel,Bakugou jelenlegi partnere átment hozzá,ahogy kérte.
Amint benyitott az ajtón azonnal megpillantotta az ágyon ülő szőkét,karjait a lábaival támasztotta. Mikor köszönésre nyílt volna a szája,Bakugou felpattant és azonnal letámadta őt. Heves csókba kezdett,amit a srác azonnal viszonzott. Ám de nem minden úgy alakult ahogyan azt szeretné.

35 percel később:

-Figyelj,szerintem mára már elég lesz ennyi...
Lihegte a srác,miközben Bakugou folyamatosan mozgatta csípőjét.

-Én még...nem végeztem...
Kapkodott levegő után a szőke.

-Srác: És akkor mégis mi a terved? Meddig tudod még folytatni?

-A rohadt életbe...Igaza van. Ez nem megy...
Ereszkedett lejjebb karjaival.
-A francba...Miért...? Miért...?
Remegő kezeivel az ágyba markolt.

-A srác: Jól gondoltam. Egyre hosszabb ideig tartott elérned a csúcsig. Ez minden egyes alkalommal hosszabb lett. Most meg már nem is vagy rá képes... Tudod Bakugou...Veled a szex olyan,mint másoknak a drog. Nem lehet leszokni róla,legalábbis én így érzem. Rohadt jó vagy az ágyban,illetve voltál,mert mostanában nem igazán vagy formában. Szóval nem tudom mi van veled,de kapd össze magad!   -Miközben Bakugou-t oktatta szépen lassan felöltözött.
-Szeretném újra megtapasztalni azt amilyen az elején voltál.

Mondta,állát felemelve,önelégült mosollyal. A szőke azonnal elcsapta kezét.
-Kussolj és húzz innen!
Mordult rá,szemeivel gyilkolni lehetett volna.

-Jólvan, jólvan...Holnap este visszajövök,addig szedd össze magad!

-Bakugou: Még én nem hívlak,addig ne gyere!

-Ugyan már Bakugou. Mindig kelleni fogok neked! -Mondta,majd kisétált az ajtón.

-A francba!!!
Vágott bele erősen az ágyba.

Másnap reggel:

-Midoriya a suli folyosóján sétált az osztály terem felé. Megszokás szerint ment,mert az agya teljesen máshol járt.

-Midoriya!!
Köszönt oda neki Kirishima,miközben karját a nyaka köré fonta.

-Izuku: Jó reggelt Kirishima-Kun.

-Figyelj csak...Mi történt tegnap,miután Bakugou elhurcolt,mert mikor vissza jöttél furcsán viselkedtél. Tegnap beszélni akartam veled,de gyorsan leléptél.
Kérdezte kíváncsin,amire zavartan reagált.
Egyáltalán nem akar vissza emlékezni arra a jelenetre,azon kívül,hogy azóta is azon töpreng.

-Kacchan,Uraraka-SAN-rol kérdezett.
-Sajnálom Kirishima,de nem mondhatom el ami azután történt,teljesen lefagytam... Ez olyan kínos...
Gondolta magában.

-Uraraka? De hisz Kaminari volt aki beszélt nekünk róla,vagyis rólatok...De nem úgy tűnt mint ha nagyon érdekelné.
Kezét állára téve gondolkodott.

-Kaminari? Ő volt aki el mondta Kacchannak mi történt?  De hát honnan tudja?

-Látott téged bemenni Uraraka szobájába.
Ne kérdezd,mit keresett ő a lányok részén,mert fogalmam sincs...
-Azt gondolta hogy rosszalkodtatok,de próbáltam meggyőzni,hogy te nem tennél ilyet.
Ugye? -Kérdezte,arcára kétely ült.

-Deku: Persze hogy nem! Nem is gondoltam ilyesmire,én csak segítettem neki.
-Tehát akkor innen szedte Kacchan....Viszont azt még mindig nem értem,miért kellett ehhez elrángatnia? Talán...Nem,az nem lehet...De mi van ha mégis? -Próbálta magában össze szedni a gondolatait.

-Kirishima-kun.
Emelte fel tekintetét.
-Mi van ha Kacchan...Féltékeny.
-Tudom,hogy a fiúkat szeretni,de mi van ha ez csak egy álca,hogy senki ne jöjjön rá az igazi érzéseire?

-Azt mondod,hogy Urarakára lenne féltékeny?
-Hát nem tudom Midoriya...-Kételkedett.
-Mi lenne ha kiderítenéd? -Kérdezte büszke mosollyal.

-Izuku: Mi? Én? -Kérdezte ijedten.

-Kiri: A te felvetésed,ráadásul te jobban ismered Bakugou-t nálam.

-Izuku: Igen,de ettől függetlenül engem nem kedvel,veled ellentétben.

-Akkor ezt rád bízom Midoriya.-Veregette meg a vállát.
-Habár nem látok sok esélyt arra,hogy igazad lesz. -Mondta,majd benyitott az osztály terembe.

-És most mégis mihez kezdjek? Nem akarok vele szembe kerülni újra...egy ideig. Ahj ezt jól megcsináltad Izuku. -Idegeskedett,majd ő is beljebb merészkedett.
Azonnal megpillantotta Bakugou-t,ahogy az ablakon kinézve mereng.

-Most olyan...Nyugodtnak tűnik. Talán ha most beszélek vele...-Karját felé nyújtva,hírtelen maga előtt látta Bakugou tüzes tekintetét,ahogy mélyen a szemeibe néz. Azonnal le eresztette karját,majd sápadt arccal a helyére ült.

Órák után később,a kollégiumi pihenő részen próbált újra szerencsét.

-Kacchan...
Kiabált a kanapén ülő szőkének,aki egy "Ne szólj hozzám" megjegyzéssel közölte,hogy nem akar vele beszélni. Ezért nem is próbálkozott tovább,felment a szobájába,hanyatt feküdt,majd gondolkodott. Felállt,körbe járkált a szobában,kiment az erkélyre,leült az ágyra. Ezt legalább 40 percig eljátszotta,mindaddig míg le nem feküdt és szép lassan elnyomta az álom.

Pár óra elteltével:

-Hm? Mi történt? -Nyíltak ki szemei. Amint teljesen magához tért,nem látott mást,csak sötétséget.
-Miiii? Este van? Meddig aludtam?-Kapta azonnal magához telefonját.
-Nyolc óra...Ennyire elaludtam? Ráadásul nem is tudtam beszélni Kacchan-al...
-Hm nem baj,holnap is lesz nap,vagy holnap után vagy az után...Esetleg soha... -Már majdnem vissza feküdt aludni mikor észbe kapott.
-Nem! -Szorította ökölbe kezeit.
-Segíteni akarsz rajta Izuku! Lehet,hogy Kacchan tényleg bajban van,te meg itt siránkozol mert nem mersz vele beszélni.
-Sőt! Most azonnal beszélek vele!

Kaparta össze bátorságát,majd azonnal neki is indult. Bakugou szobája elé érve azonban már el is szállt.

-Talán kopognom kellene...De mi van ha megkérdezi ki az,akkor válaszolnom kell,és ha meghallja a hangom akkor tuti hogy nem enged be. Rosszabb esetben kijön,hogy leordítsa a fejem....

Szorongott,de végül úgy döntött,hogy most vagy soha,ő bekopog.
-Kacchan...Én vagyok az...Mi-Midoriya Izuku...Vagyis Deku,mert ugye így szoktál hívni...
Hallgatózott,de nem jött válasz.
-Kacchan? Bent vagy?
Szólította,de semmi válasz. Ezért végül lenyomta a kilincset,az ajtó pedig kinyílt.
-Nyitva van? Bejövök...-Lépett beljebb félénken,ajtót becsukva maga mögött.

Körbenézett,de a sötétben semmit nem látott,azt viszont ki tudta szűrni,hogy Bakugou nincs bent.
-Várjunk csak egy kicsit...Ez Kacchan szobája...én Kacchan szobájába vagyok.-Pirult el.

De aztán meglátott egy nagy tükröt,majd ahogy szép lassan közelebb sétált,a felhők amik eddig eltakarták a holdat,elhaladtak,így a hold fénye bevilágította az egész szobát. Izuku epekedve bámult a tükörbe,ahogy meglátta magát kezével az arcához ért.
-Én...Miért vagyok ilyen vörös? Elpirultam volna ? De mégis...miért?

-Mondtam,hogy ne gyere!!
Hallotta meg Bakugou hangját az ajtó túloldalán.
-Ez nem lehet...Most mit csináljak? Ha benyit és itt talál akkor én...
Szíve megállíthatatlanul vert a félelemtől. Nem tudta mi tévő legyen,körbe-körbe tekingetett,hová tudna elbújni. De mikor az ajtó kilincs megmozdult döntenie kellett,ezért gyorsan bevágódott az ablak előtti sarokba,ahol csak akkor vennék észre ha valaki közelebb menne az ablakhoz.

Az ajtón Bakugou,majd rögtön utána az a srác jött be aki tegnap is vele volt.

-A srác: Ugyan már Bakugou,most még ezt mondod,azután úgyis megkívánsz.

-Rohadtul idegesítesz! Tudod jól,hogy nem szeretem ha rá akarsz venni valamire...-Morgott a szőke.

-Kacchan most,azzal a sráccal van akivel valamelyik nap is láttam? Talán ő az akiről Kirishima beszélt? Miről beszélnek?
Hallgatózott.

-Most,nem akarsz úgy lekapni mint tegnap?
Mosolygott önelégülten.

-Bakugou: Nem!

-Hát ez gyors válsz volt...Tudtam,hogy ilyen leszel,ezért hoztam neked valamit.
Zsebéből elő húzott egy tárgyat,amit Bakugou érdeklődve követett végig.

-Ez meg mi?
Kíváncsiskodott a szőke,mikor a kezébe nyomta az ismeretlen tárgyat.

-Ez segíteni fog neked abban,hogy te is élvezd. Elég egyetlen tabletta,és máris a mennyekben jársz!

Bakugou ekkor szúrós szemmel nézett rá.
Te drogot akarsz etetni velem?

-Drog? Mi ez az egész? Kacchan...Nem akarom elhinni...Ugye nem mész bele ebbe?
Aggódott Izuku.

-Lényegében igen. De olyan érzésben lesz részed mint még soha ezelőtt. Higgy nekem ez-

Ekkor a szőke visszadobta a srác kezébe az ajándékát.
-Menj a francba a drogoddal együtt! -Mondta dühösen majd hátat fordított és lassan az ablak felé vette az irányt.
-Soha többet ne hozz ide ilyesmit,mert nem tartok rá igényt. Nem süllyednék ilyen mélyre. Ezzel nem csak magad sodrod veszélybe hanem másokat is,bele értve engem. Ha az akadémián kiderülne hogy drogot szedek akkor én-

Bakugou az ablakhoz közeledett,ahol már a szeme sarkából észrevette,hogy valaki áll ott. Amint oda nézett, látta,hogy a hold megvilágította zöld szemeit,és zavarodott arcát. Még Midoriya ijedten nézett a szőkére addig ő meglepve,kikerekedett szemekkel bámulta őt.

-Húzz el!
Mordult fel Bakugou miközben Midoriyára nézett,aki keserves,ijedt arccal nézett vissza rá.

-Hogy mondod? -Szólalt meg a háta mögött lévő srác.

-Süket vagy? Azt mondtam húzz innen!
Fordult felé Bakugou.

-Na nem! Nem azért fáradoztam miattad,hogy aztán te csak leszard az egészet!
Lett egyre idegesebb,majd közelebb lépett. A szőke is azonnal elindult felé,és közvetlen előtte meg is állt.

-Bakugou: Én soha nem kértelek arra,hogy segíts nekem bármiben is.

-Igaz. De most segíteni fogok,ha akarod ha nem! -Mondta,miközben bontogatni kezdte a kezében lévő anyagot.

-Mi a faszt csinálsz?
Fogta le a szőke,felé nyúló karjait.

-Ha te nem veszed be,akkor majd erővel veszlek rá! -Erőlködött.

-Bakugou: Mondtam,hogy nem fogok bevenni ilyesmit. Fogd már fel!

Veszekedtek.Izuku a sarokban aggódott. A fiú rá akarja venni Bakugou-t hogy drogot fogyasszon. Ezt nem bírta tovább tétlenül hallgatni.

-Azt mondta,hogy nem akarja!
Vágódott ki rejtekhelyéről,kiabálva.

A srác meglepődve bámulta a hírtelen megjelenő fiút. Bakugou azonban ijedten,keserves arccal nézett rá.

-Hé Bakugou! Ki a franc ez?
Kérdezte kíváncsin.

-Nem tudtam,hogy ez itt van.
Válaszolt,miközben dühösen nézett Izuku-ra.

-Soha nem a kérdésre válaszolsz...Jobban járok ha tőle kérdezem meg.
Ekkor közeledni kezdett a dühös zöld hajú felé.

-Nem szükséges.
Állta el útját a szőke.
-Ez egy jelenetéktelen senki,aki néha szereti beleütni az orrát mások dolgába.
Nézett hátra dühösen.

A mögötte álló fiú keserves arcot vágva oldalra pillantott,de aztán dühös tekintettel nézett a számára idegen srácra.
-Nem! Nem fogok most magamba siránkozni. Kacchan azt mondta nem akarja ezt bevenni,akkor meg ne erőltesd rá! -Vágódott ki Bakugou mögül. Egyenesen a srác arcába dühöngött.

-Hmp,ki vagy te,az anyja? -Mosolygott gúnyosan.

-Nem,a barátja vagyok,Mi-

-Michel!!
Vágott szavába Bakugou.
-A neve Michel,és nem...nem vagyunk barátok!  Számomra ő csak egy idegesítő élősködő.

-Kacchan hogy mondhatod ezt? A nevem igazából-

-Kussolj már!!!
Kiáltott fel a szőke.

Ezek után csend lett a szobában. Bakugou idegeskedett,Midoriya nem mert megszólalni. Az idegen pedig egyszerűen csak gondolkodott. Szúrós szemmel nézett arra a kettőre. Valahogy nem stimmelt neki,ahogy viselkedtek,főleg Bakugou. Azt gondolta talán hazudik. De miért? Miatta? -Nézett Izuku felé,majd mosolygott.

-Szóval Michel mi? -Szólalt meg miközben Midoriya felé vette az irányt.
-Az én nevem Takuma. Ezt jobb ha tudod mielőtt megkérdezem...

Ekkor megragadta Midoriya csuklóját,majd erősen maga felé húzta,de mielőtt kérdésre nyílt volna a szája a szőke egy pillanat alatt elkapta karját,közben Izukut hátra lökte. Végül egy gyilkos pillantást vetett rá.

-Takuma: Bakugou,rohadtul fáj,ahogy szorítod a karom! -Nézett rá flegmán.

-Takarodj!
A szőke már a határán volt.

-Bakugou,mitől vagy ilyen ideges?
Ignorálta. De ő nem válaszolt,csak még erősebben rászorított a karjára.

Ekkor Takuma mélyen Bakugou szemeibe nézett,azután a háta mögött lévő Izuku-ra. Majd elmosolyodott.
-Rendben! Elmegyek!
Hátat fordított és az ajtó felé vette az irányt.
Ott megállt,majd egy hideg pillantást vetett a zavarodott zöld hajú felé.
-Még találkozunk! -Mondta,azután ajtót becsukva maga mögött,lelépett.

Egy ideig csend volt,miután Takuma otthagyta őket megfagyott köztük a levegő.

-Uhm...Ka-

-Mi a fasznak jöttél elő?
Kiabált rá Bakugou,ezzel félbeszakítva a félénken megszólaló Midoriyát.

-Izuku: Én...

-Egyáltalán mit keresel a szobámban?
Kiabált továbbra is.

-Csak kérdezni akartam valamit és-
Motyogott félénken.

-Kérdezni? Ilyenkor? Nem várhatott volna holnapig? Ne...Inkább ne is válaszolj...
Kezét a homlokához tapasztotta.
-Tuti,hogy rájött...-Suttogta.
-Izuku: Mire?
-Bakugou: Az a rohadék!
-Izuku: Kacchan?
-Bakugou: Próbáltam ezt elkerülni!
-Izuku: Kacchan!
-Bakugou: Én nem akartam,hogy...
-Kacchan!!!!
Ragadta meg Bakugou vállát,aki sápadt tekintettel,meglepve nézett rá.
-Nem tudom,hogy mi ütött beléd,de ha az a srác zavar akkor ne találkozz vele többet. Ő csak rossz hatással van rád!

A szőke meredten bámult a fiúra,tudta hogy igaza van,de nem vallaná be.
-Miért kellett előjönnöd? -Kérdezte keserves hangon.
Izuku-nak furcsa volt,arra számított,hogy ordibálni fog vele.
-Nem tudtam tovább hallgatni,hogy mire akar téged rávenni.
-Bakugou: Na ide figyelj...Annak a srácnak nincs ki a négy kereke. Mostmár tudja ki vagy,és valószínűleg kutakodni fog utánad,hogy még többet megtudjon.
-Izuku: Mi? Miért tenne ilyet?
-Bakugou: Miattam!
-Izuku: Ha ennyire veszélyes akkor mindenképp szakítsd meg vele a kapcsolatot. Aggódok érted.
-Bakugou: Mostmár,hogy téged ismer,nem lesz olyan könnyű.
-Izuku: Miért? Mi közöm hozzá?
-Bakugou: Semmi...-Nézett oldalra.
-Izuku: Kacchan kérlek áruld el,van valami nem igaz? Amit nem akarsz elmondani. -Kezeit ismét vállaira tapasztotta.

Bakugou eddig bele sem gondolt,de ő most egy szobába van egyedül Midoriya Izukuval. Amint tudatosult benne lelökte kezeit válláról.

-Most jobb ha te is elmész.
Mondta,nyugodt hangon.

-De én....Nem akarok elmenni!
Válaszolt Izuku,kipirultan,csillogó szemekkel. Amire a szőke tágra nyílt szemekkel nézett le rá,majd vett egy nagy levegőt.

-Felfogod egyáltalán,hogy mit beszélsz?
Emelte fel újból hangját. Megragadta a fiú vállát,elvonszolta egészen az ajtóig és kilökte rajta.

-De Kacchan-
Szólalt volna meg,de becsapta rá az ajtót.
-Mi volt ez? Pedig én csak aggódok miatta. -Remélem nem csinál semmi hülyeséget. Mindenképp meg fogom szabadítani őt attól a fiútól.

-Akaratom ellenére kimutattam az érzéseim...Biztos vagyok benne,hogy rájött. Amióta meglátta Dekut az volt a célja,hogy kiderítse. Direkt ignorált.
Idegeskedett Bakugou.