Deku és Kirishima összefogtak,hogy segítsenek barátjukon. Megegyezésük után elváltak. Kiri és Denki vissza menetek a koliba míg Deku és Uraraka elindultak megkeresni a többieket. Amint sikerült megtalálniuk őket,együtt folyatták a nézelődést. Ami hát...Eltartott egy jó darabig....De még sötétedés előtt sikerült vissza érniük. Ott el is köszöntek egymástól. Így Modoriya egyedül marad a gondolataival. Már nem mint ha eddig nem így lett volna,hiszen egész végig,ahelyett hogy élvezte volna a többiekkel való kikapcsolódást,folyton csak Bakugou járt a fejében.

-Deku-Kun....

Szólította meg egy női hang. Amint felnézett Urarakát pillantotta meg. Annyira lefoglalta a Bakugou körüli gondolatai,hogy észre sem vette a lányt.

-Uraraka-san? Te,miért nem mentél a többiekkel?
Kérdezte félénken.

A lány csak kezeivel játszadozott,hébe-hóba oldalra pillantott,kicsit ki is pirult.
-Deku-kun...Én...Nem akartam a többiek előtt mondani...Mert nem akartam nekik gondot okozni,ahogy most neked sem...

-Mi a baj Uraraka-san?
Aggódott a fiú.

-Uraraka: A...A...A lábaaam.....

-Izuku: A lábad?

-Fáj...Fáj a lábam...
Nyögte ki végül,siránkozva.
-Én csak,csinosan akartam felöltözni,ezért magassarkút vettem fel,de még soha nem volt a lábamon ilyen cipő,és mivel egész nap ebbe voltam kisebesedett a lábam. És már egy lépést sem tudok tenni...

Ahogy Midoriya hallgatta őt,elmosolyodott.
-Jobban kéne bíznod a barátaidban.
Miután kimondta,megfordult,és leguggolt.
-Szállj fel,elviszlek a szobádig.

-Mi? N-nem kell...Ha mindent bele adok az erőm segítségével talán el tudom magam vonszolni odáig.
Arca még pirosabb lett.

-Egész nap fájdalmaid voltak nem igaz? Ha használod az erőd akkor még hányinger is csatlakozik mellé...Szóval csak,hagyd hogy segítsek.
Mosolygott Izuku.

Uraraka bizonytalanul,de végül elfogadta a segítségét,azonban végig zavarban volt.

-Nem lett volna semmi baj,ha korábban szólsz,hogy kényelmetlen a cipő. Ők a barátaid,biztos hogy segítettek volna neked.
Oktatta ki a lányt,aki közben belebújt tarkójába.

-Itt vagyunk,innen már boldogulsz?
Kérdezte Izuku,a szoba ajtó előtt megállva.

-Valamire kíváncsi vagyok...Vajon...Mit fog válaszolni? És hogyan? -Gondolta Uraraka.
-Be tudnál vinni,és letenni az ágyra?
Kérdezte,hangja mint ha elvesztette volna varázsát. Mint ha...már fel adta volna.

-Persze!
Válaszolt kedves,őszinte hangon.

Áh,értem...Szóval ilyen érzés...az egy oldalú szerelem. -Gondolta a lány. Most értette meg csak igazán,hogy Midoriya Izuku a világon semmilyen romantikus érzelmet nem táplál iránta. Mert miközben neki majd kiesett a szíve,attól,hogy fel tette neki ezt a kérdést,addig Izuku csak habozás nélkül segít neki.

-Még csak nem is zavarja,hogy egy lány szobájába teszi be a lábát. -Gondolta Uraraka,miközben átadta neki a kulcsot. Ajtót nyitott,majd beléptek rajta.

-Mi-Midoriya?
Kiáltott fel Kaminari. Ugyanis épp készült valahová,miközben arra lett figyelmes,hogy Deku,Urarakával a hátán besétál a lány szobájába. Kikerekedett szemekkel,megdöbbenve és lefagyva állt ott egy ideig,míg nem az agya fel dolgozta a látottakat. Utána ordibálva,és kiakadva rohant el abba az irányba amerről jött.

Pedig az ég világon semmi nem történt közöttük. Deku csak letette Urarakát az ágyra,aztán távozott. Míg a lánynak egész végig csak Izukun járt az esze,ő végig csak Bakugou-ra tudott gondolni. El aludni sem bírt. A holnapon gondolkodott. Hogy hogyan fog ez után beszélni vele? Hogyan viszonyuljon hozzá a történtek után?  Lényegében minden opciót végig gondolt,mire lassan lehunyta szemeit,és álomba merült.

Másnap reggel álmosan kelt ki az ágyból,úgy indult neki a mai tanítási napnak. Minden a szokás szerint indult. Amint belépett az osztály terembe a barátai azonnal üdvözölték is.

-Uraraka-san,jobban vagy? Nem fáj már a lábad? Kérdezte Izuku.

-Igeen!! Már sokkal jobban vagyok,látod?
Tette keresztbe lábait,közben kacsintott.

Midoriya próbált a lányra figyelni,de szemei mindig másfelé pillantottak. Mikor ránézett,mellkasa össze szorult.

-Talán...Oda kéne mennem hozzá? Most kellene beszélnem vele? Beszélni akarok vele!
Gondolta,majd egy lépést tett,miközben karját lassan megemelte.

-Ka-

-Jó reggelt mindenkinek!!!
Szakította félbe Izuku akcióját Kaminari,ahogy hangosan belépett a terembe.
-Mizu srácok? Áh Midoriya! Jó reggelt Midoriya. Hogy vagy Midoriya? Viselkedése zavaros volt,lazán de mégis feszülten sétált el a fiúk mellett,miközben Izukura mutogatott. Ám a választ nem várta meg. Azonnal a helyére ült.

-Hé haver,jól vagy?
Lépett oda Kirishima.

-Kaminari: Persze! Miért ne lennék? Minden a legnagyobb rendben van!
Szemei rángatóztak.

-Kiri: Hát nekem nem úgy tűnik!

-Miért is nincs mindenki a helyén már megint?
Lépett be Aizawa.
-Figyelem,idióta bagázs. A mai nap végén gyakorlati feladat is lesz.

A jó hír hallatán mindenki örvendezett.
De a nap első fele,ami elmélet volt,elvette a kedvüket. Még Izuku sem lelkesedett,bár őt más foglalkoztatta. Ahogy Kaminarit is.
Az unalmas órák után,el is kezdődhetett amire mindenki egész nap várt. Aizawa el mondta mi is lesz pontosan a feladat. Nem valami bonyolult. Párokba kellett állniuk és egymással harcolni,úgy hogy nem használhatták az erejüket.

A fontosabb párok:
-Deku x Uraraka
-Bakugou x Todoroki
-Kaminari x Kirishima

-Uraraka: Deku-Kun remélem nem fogod vissza magad csak azért mert lány vagyok?!

Izuku: Nem fogok megütni egy lányt! Szóval óvatosabb leszek,de nem fogom vissza magam!
Mosolygott.

-Áhh nem bírom tovább Kirishima!!
Szólalt fel hangosan Kaminari. A mellettük álló Bakugou és Todoroki meglepve néztek a fiúra.

-Midoriya...Midoriya...
Dadogta.

-Kirishima: Mi ütött beléd haver? Mi van Midoriyával?

-Ezt én is szeretném tudni!
Lépett oda Bakugou.

-Kirishima: Bakugou? Ahj srácok...ne már...A többiek már elkezdték...
Bár hiába beszélt,senki nem figyelt rá.

-Bakugou...
Rohant felé Kaminari,a szőke azonban megragadta a pólóját.
-Mi a franc bajod van?

-Kaminari: El kell mondanom valakinek amit tegnap láttam...mert különben megőrülök...

-Kirishima: Mit láttál?

-Kaminari: Midoriya tegnap este...Uraraka szobájába együtt léptek be...
Hatalmas megkönnyebbülést érzett,amint kimondta.

-Mi?
Lepődött meg Bakugou:

Kirishima azonban hangosan fel nevetett.
-Ennyi? E-miatt voltál így kiakadva?

-Még jó hogy!!
Lépett hozzá közelebb.
-Mi van ha megtették? Nem hiszem el,hogy Midoriya hamarabb veszti el a szüzességét mint én!!
Akadt ki Kaminari.

-Ez lehetetlen!!
Veregette meg a vállát Kirishima.
-Midoriya nem tenne ilyet. Ő egy félénk srác,de még ha lenne is benne annyi bátorság,akkor sem tenné ezt Urarakával!
-Igaz Bakugou?

Kérdezte,de a szőke csak szótlanul állt.

-Kiri: Bakugou?

-Ja!
Adott rá végül egy elképesztően hosszú választ.

-Biztosak vagytok benne? Nézzétek,most is milyen jól el vannak...
Deku és Uraraka felé mutatott.

-Uraraka-san... Biztos,hogy jobban vagy?
Kérdezte Izuku,miközben karjaiban tartotta a lányt.

-Ne haragudj Deku...Tényleg jobban vagyok...De még néha-néha megfájdul...

-Izuku: Miért nem szóltál,hogy még fáj? Vagy miért nem mentél el akkor Recovery Girl-hez? Ő azonnal meggyógyított volna.

-Uraraka: Nem akartam kihagyni egy órát sem...

A távolból nem hallatszott a beszélgetésük. Csak az látszott,hogy közel vannak egymáshoz.

-Bakugou,Kirishima,Kaminari és Todoroki! Hadd halljam,ti miért nem csináljátok a feladatotokat?
Kiabált oda Aizawa.

Kirishima: Mi csak-

-Sensei! Uraraka lesérült! 
Kiabált vissza Bakugou.

Erre mindenki azonnal abba hagyta a gyakorlatot,és Uraraka felé vetették aggódó tekintetüket. Aizawa közelebb lépett,megérdemlődni mi is történt. Miután a lány mindent elmondott,Aizawa azonnal elkísérte őt Recovery Girl-hez.

-Folytassátok amíg vissza nem jövök!
Kiabált rájuk a Sensei.

-Hé,felemás barom....
Szólt oda Bakugou Todoroki-nak.
-Itt van ez a két lúzer,boxoljatok hármasban!

-Kirishima: Ez két személyes feladatnak lett kiadva! És még csak nem is box...Várj már Bakugou,hová mész?

Kiabált utána.De megállás nélkül Deku felé vette az irányt. Aki ezt észlelve egyre idegesebb lett.

-Izuku: K-Kacchan?

-Gyere csak velem egy kicsit!
Mondta a szőke,miközben megragadta a fiú csuklóját.

Izuku végig kérdezősködött,de Bakugou semmire nem volt hajlandó válaszolni.

Végül a terem egyik olyan folyosójára értek,ahol nem látja vagy hallja őket senki.
Bakugou durva módon lökte neki Dekut a falnak. Ő pedig csak lazán háttal nekitámaszkodott.
Izuku közben minden felé nézett,csak ne keljen ránéznie.

-Szóval Uraraka mi?
Szólalt meg gúnyosan.

-Mi? Mi van Uraraka-sannal?
Nézett fel értetlenül.

-Bakugou: Ne add már nekem a hülyét!!!

-Tessék? Kacchan...Most egyáltalán nem értelek...

-Bakugou: Röviden Deku...Azt pletykálják,hogy láttak téged bemenni annak a csajnak a szobájába...

-Ez...nem...Vagyis de...Igen,igaz,de mégis ki mondta?

-Az nem lényeges! Ami fontosabb... -Ekkor közelebb ment,egyik kezével a falnak támaszkodott,és lejjebb hajolt egészen Izuku arca elé.
-Csináltatok valami csúnyát odabent?
Kérdezte,gúnyos mosollyal.

Izuku azonnal elvörösödött.
-Cs-csúnyát? Nem értem mire gondolsz...

-Bakugou: Oh szerintem pedig nagyon is tudod!

-Izuku: Én-nem tennék olyat...Nem történt semmi...Csak fájt a lába és segítettem neki ennyi az egész...

-Tudom!
Húzódott odébb.

-Izuku: Tudod? Akkor meg miért kételkedtél?

-Csak egy kis kétely volt bennem...De rájöttem,hogy egy ilyen szerencsétlen kocka mit te,nem tudna ilyet tenni...Ráadásul a csaj tuti nem indulna be tőled! Hiszen nézz már magadra...Ki találna téged vonzónak...

Nevetett fel a végén,az után lassan felé fordult. De amint ránézett szemei kikerekedtek. A fiú könnyes szemekkel,összeszorított fogakkal állt ott. Kezét a mellkasához szorította. Ekkor Bakugou rájött,hogy túl messzire ment. Kezét lassan felé nyújtotta.

-Dek-

-Te már csak tudod,hogy mi a vonzó nem igaz? -Emelte fel a hangját Izuku.
-Gondolom te csak vonzó emberekkel csináltad eddig...
-Az a srác is az volt...Mikor megláttalak titeket-

-Nem kellett volna látnod!
Kiabált fel Bakugou.

-De láttam!!
Kiabált vissza Deku.
-És azóta nem tudok másra gondolni,csak rád.

Amint kimondta,hangja elakadt,majd ijedten felnézett. Akkor látta,hogy Bakugou meglepődve nézett vissza rá.

-Mi a franc?
Szólalt meg a szőke. Ez után közeledni kezdett. Deku a mozgásra fel figyelve a falhoz szorosan odahúzódott.

-k-Kacchan...Én...nem tudom mit mondtam...csak-

Teljesen megfagyott körülötte a levegő,mikor újból közelről megtapasztalhatta Bakugou két gyönyörű,vörösen izzó szempárját.

-Miért csinálod ezt?
Kérdezte,rekedtes,halk hangon. de Bakugou egy szót sem szólt. Már csak milliméterek választották el egymástól őket.

-Izuku: Ka-

De mielőtt ajkuk össze ért volna,Bakugou zsebében felcsörrent a telefon. Ekkor odébb húzódott,hogy fel vegye. Míg a szőke telefonált,Deku addig mereven,elvörösödve állt ott.

-Jól van már bassza meg! Megyünk...
Kiabált a telefonba,az után letette.

-Kirishima volt...Azt üzente,most azonnal menjünk vissza,mert keresnek minket.
Nem nézett hátra.Még akkor sem mikor egyedül vissza indult.

Amint elment,Deku a falon végig csúszva összerogyott. Kezét a mellkasához szorította.

Mielőtt Bakugou oda nem ért volna,a telefonját idegesen nyomkodni kezdte. Azután felhívott egy számot.
-Ma este,gyere a szobámba!!!
Szólt bele,majd azonnal letette.

-A rohadt életbe.
Ráncolta szemöldökét. Arcára mint ha fájdalom ült volna.