-Mi történik velem? -Nyugtalankodott Izuku.
-Már...semmit nem értek...-Üveges tekintettel maga elé nézett,majd a combjára,amibe a ceruzát szúrta.
-Miért csináltam ezt? Talán...Megőrültem?
-De...Már nem számít...Semmi sem számít...

Ahogy kimondta az utolsó szót kinyílt az ajtó. Erre a tevékenységre oda fordította tekintetét,azonban nem számított arra,hogy valaki Bakugou szobájába nyit,arra meg végképp nem,hogy az maga Bakugou lesz.

-Szóval végig itt voltál!!?? -Szólalt meg a szőke,közben közelebb lépett a fiúhoz. Leguggolt elé és ahogy meglátta arcàt,aggodalom járta át. Ez fokozódott amit észre vette a combjából kiálló tárgyat.

-Mond,miért csináltad ezt? -Kérdezte szomorúan.

-Én tényleg...Megőrültem? -Midoriya össze zavarodott.
-Ez nem lehet valóság! Te nem lehetsz itt!! Hangja akadozott.

-Már pedig itt vagyok! Bár hamarabb jöttem volna!

-Nem! Nem hiszem el! Téged elküldtek...Nem lehetsz most itt! Onnan nem lehet ilyen egyszerűen kijutni! -Zavarodottságában össze-vissza beszélt.
Ekkor kétségbeesett. Egy újabb pánikroham kerítette hatalmába. Kapkodni kezdte a levegőt.

-Basszus...-Aggódott Bakugou
-Ne engedd,hogy a félelem uraljon!! -Mondta,de ő szintén félt,rettegett attól,hogy elveszítheti azt az embert akinek oda van a mosolyáért,akiért a világot is feláldozná,akit mindenkinél jobban szeret!
-Hallgasd a hangom! Higgy a szemednek Izuku! Itt vagyok előtted! -Mindkét csuklóját megragadta,majd ajkaival folytotta belé a levegőt.

Izuku meglepődött! Hiszen azt gondolta,hogy szerelme valójában nincs is ott,csak a képzelete játszik vele. De ezek után mégis hogy gondolhatná ezt...
Hisz ezt a csókot nem csak képzeli,hanem érzi is. Érzi ahogy átjárja testét a melegség,és lassan kezd megnyugodni.

-Kacch-an...

-Miért vagy ennyire meglepve? -Mosolyodott el a szőke.

Izuku szemei könnyesek lettek,végül nem bírta vissza tartani könnyeit és hangos sírásba kezdett,miközben átkarolta Bakugout,aki szorosan magához ölelte őt.
Amint elváltak Bakugou kihúzta a lábából a ceruzát,majd az ágy melletti éjjeli szekrényben talált kötszerrel bekötötte a sebet.

-Hogy jutottál ki? -Kérdezte Izuku,könnyeit törölgetve.

-Tényleg ez a legfontosabb most? -Nézett rá keservesen.
-Kirishima mindent elmondott...Hogy magadat hibáztatod mindenért...Pedig-

-Ez az igazság! -Vágott szavaiba.
-Miattam keveredtél bele ebbe,hiszen All For One engem akart...Uraraka is miattam sérült meg! És Takuma...Takuma meghalt...Én öltem meg!! -Mondta nyugtalanul.

-Igen,Takuma halott! -Válaszolt Bakugou.

-Izuku: És pontosan ezért-

-De nem te ölted meg! -Szakította félbe a szőke,mire a bánatos fiú döbbenten nézett rá.
-Mikor elvesztetted az uralmat az erőd felett,valóban halálosan megsebesítetted! De nem abba halt bele! Sőt azt mondanám neked,hogy meg lehetett volna menteni.

-Mégis...Miről beszélsz? -Lepődött meg Izuku.

-Emlékszel mikor Takuma valami agymosó erőt használt rajtam? Én mindenre emlékszem! Emlékszem hogy megtámadtalak,nem tudtam uralkodni a testem felett...Ez az erő volt az ami végzett Takumával! Miután elájultál,magamhoz tértem. A mentő helikopter ott szállt le ahol Takuma volt,azonnal felkaptalak és oda rohantam,de ő már...A teste tele volt fekete égés nyom szerű mintával...Ez pedig amiatt az erő miatt lehetett amit rajtam használt!
Tehát Izuku..... -Emelte meg tekintetét állánál maga felé.
-Nem te tehetsz róla! -Mondta mélyen szemeibe nézve.

-De...Én voltam aki-

-Nem a te hibád! -Monda újra magabiztosan.

Izuku nem is kételkedett tovább szavaiban. Hogy lehet az,hogy valaki ennyire egyszerűen el tudja hessegetni kételyeit és bánatát. Mondjuk ez a valaki nem más mint Bakugou Katsuki,az a személy aki nélkül nem tud létezni.

-Akkor...Én-

-Most ne beszélj többet! -Vágott szavaiba Bakugou.
-Azonnal húzz el aludni! Idegeskedett.

-Nem tehetem! -Szomorodott el Izuku.

-Kirishima mondta mi történt! De ezúttal itt vagyok és nem hagyom,hogy újra rémálmaid legyenek!
Ekkor felkapta,az ágyra tette és be takarta.

-Várj Kacchan...Én tényleg nem...

-Fogd már be! -Emelte meg a hangját.

-A...Akkor...Maradj mellettem...-Paskolta izgatottan maga mellett az ágyat.

A szőke elmosolyodott.
-Csússz odébb! -Mondja,majd lefeküdt mellé.
Magához húzta ,lágyan átölelte,és lassú mozdulatokkal simogatta hajkoronáját.

Midoriya megnyugvást érzett,most már biztonságban van "gondolta„
Bakugou karjai között azonnal elaludt.

########################

Amint szemit újra kinyitotta megpillantotta szeremét ahogy mellette a hátán fekve telefonozgat. Aki a mozgásra azonnal oda kapta tekintetét.

-Jó reggelt! -Szólalt meg végül Izuku,arca kipirult.

Bakugou elmosolyodott és felé fordult.
-Délután két óra van! -Mondta gúnyos mosollyal.
-Hogy érzed magad? -Kérdezte.

-Sokkal jobban! -Mosolygott.
-De...Nem volt semmi baj...velem? Kérdezte reménykedve.

A szőke mosolya el hervadt.
-Kezdjük azzal,hogy sikeresen végig aludtál két napot!

-Miiii? -Azonnal felült az ágyon.

-Nyugodj meg! Ez jó hír! Így sikerült kipihenned magad!
-Ami pedig a rémálmaidat illeti...Két napig aludtál,ezért én nem tudtam végig melletted maradni. Igaz enni nem ettem,víz pedig volt itt. Csak hugyozni mentem ki egyszer....
-A lényeg,hogy nem volt semmi baj,de amint vissza értem,láttam,hogy forgolódsz,magadban beszélsz,és kapkodtad a levegőt. Biztos voltam benne,hogy megint rosszat álmodsz,ezért én....-Ekkor elpirult.
-Átöleltelek...-Lesújtotta tekintetét,és vakargatta tarkóját .
-És simogattam a hátad,hogy meg nyugodj....

Midoriya látta,hogy zavarban van ezért elmosolyodott.Örömében pedig a nyakába ugrott,amitől hátra estek fekvő pozícióba.

-Hé Deku...Mi ez így hírtelen? -Lepődött meg.

-Annyi mindent teszel értem! Köszönöm!
Ölelte át szorosan.

-Figylej Deku...A barátaiddal is beszélned kellene...

Igazat kellett adnia,hiszen megbántotta a barátait. Mikor segíteni akartak,ő mindenkinek hátat fordított. Bakugouval együtt azonnal el is indultak.Először rendbe tették magukat,hiszen két napja nem fürödtek. Ezután le mentek és szinte mindenki ott volt a kollégiumi közös részen. Izuku bocsánatot kért tőlük,a barátai nagyon aggódtak miatta ezért csak örültek annak,hogy végre jobban van. Egy valaki viszont nem volt ott. Az pedig Uraraka Ochako.

-A cseresznye fánál megtalálod!
Szólalt meg Kirishima.

Izuku szomorú tekintettel nézett rá,majd Bakugoura.
-Velem jönnél? -Kérdezte.

A szőke mosolyogva bólintott, amint oda értek azonnal meglátták a szomorú lányt ahogy a cseresznye fát nézi.

-Uraraka!!! -Kiabálta Izuku.

A lány meglepve fordította rájuk a tekintetét.

-Sajnálom!! Sajnálom,hogy olyan bunkó voltam veled! Segíteni akartál,de ellöktelek magamtól...

Uraraka szomorúan hallgatta, Bakugoura nézett,majd vissza Izukura.
-Igazából...Én kérek elnézést tőletek! Sajnálom,hogy megcsókoltalak!

A zöld fürtös ekkor megtorpant. Nem jött ki a száján egy szó sem. Nem tudta mit is mondhatna erre.

-Szeretnék elmondani valamit nektek!
Miután elraboltak,én találkoztam Toga Himikóval....Össze játszott Takumával ezért meg akartam állítani,de mikor Takuma miatt veszélyben volt az élete nem bírtam tétlenül nézni...Megmentettem egy gonosztevőt...Ezután nem harcoltunk tovább,sokat beszélgettünk és...Elengedtem...Hagytam elmenni...De én még,beszélgetni akarok vele,látni akarom!!

-Ezt azt jelenti,hogy szerelmes vagy! -Szólalt meg Bakugou.

-Biztos vagy benne? -Kérdezte Izuku.

-Igen! Teljesen biztos! Nem tudom,hogy mi vár ránk ez után,de hiszem,hogy egyszer a jövőben együtt tudnunk majd mosolyogni! Mondta reményteli arckifejezéssel.

Ezek után tényleg úgy érezték,hogy minden rendben,semmi nem zökkentheti ki őket a nyugalmukból. Viszont amint vissza értek a kollégiumba Kirishima,Bakugou kezébe nyomott egy papírt.

-Ez meg mi? -Kérdezte dühösen,miután látta a papír tartalmát.

-Ez egy ajándék nektek! Jómagam és Hiroto jóvoltából...-Vigyorodott el Kirishima.

-Mi az Kacchan? -Kíváncsiskodott.

-Ne akard tudni!! -Idegeskedett Bakugou.

-Ugyan már Haver...Figyelj Midoriya...Ez itt két személyre szóló jegy egy termál vizes hotelbe!
Vigyorgott

Izuku döbbenten nézett a vörösre.
Mi?