Kirishima és Todoroki összeesküdtek,hogy kiszabadítják Bakugout. Szünetben össze ültek megbeszélni a tervet.

-Tehát Todoroki....Mi a terv? -Kérdezett rá Kiri.

-Én azt hittem neked van már terved....-Válaszolt bambán Todoroki.

-Ezek szerint akkor nincs terv...-Csüggedt le Kirishima.

-Srácok...-Lépett közéjük Iida.
-Nem tudjátok,hogy Midoriya miért nem hajlandó beszélni velem?
-Épp az imént mentem oda és megké-....Öhm,miért néztek így rám?-Kérdezte mert a két fiú,reményteli,csillogó szemekkel figyeltek fel rá.

-Segíts nekünk Iida!!!! -Kérte Kirishima,aki ezután elmesélt neki mindent.

-Értem!! Tehát így állunk...Már minden világos! Birizgálta az állát Iida. Egy csendes szünet után a következőt mondta...
-Ez esélytelen!!! -Lombozta le a két srácot.
-De nem lehetetlen...

-Nem értelek....-Zavarodott össze Todoroki.

-Ha Bakugou kiszabadítása a cél,akkor az egyetlen lehetőség ha beszélünk az igazgatóval!! -Mondta Iida.

-Ez már akkor bukott...Hiszen még maga All Might is próbált beszélni vele,és ha neki nem sikerült,ránk biztos,hogy nem fognak hallgatni! -Nyögte be Kirishima.

-Iida: Ne felejtsétek el,hogy az UA-ben vagyunk! Bakugou pedig az elkülönítőben van,ahol nagyon erős biztonsági rendszer van. Lehetetlen kijátszani! Főleg ilyen zöldfülűeknek mint mi vagyunk!!

Sajnos a fiúknak be kellett látniuk,hogy Iidának igaza van. Ezért úgy döntöttek megpróbálják rávenni az igazgatót,hogy engedje szabadon Bakugout.

Órák után Izuku azonnal a szobájába vette az irányt,de útját állták. A fiú csak sóhajtott és tovább indult. Ekkor a lány megragadta a  karját.

-Kérlek hallgass meg! -Kérlelte Uraraka.

-Bocsi,de most nincs kedvem beszélgetni...-Mondta érzelem mentes hangon.

-Tudom....És azt is,hogy az én problémám semmi a tiédhez képest...Épp ezért nem fogok róla beszélni most még...Én csak...Aggódok miattad!! És szeretnék segít-

-Uraraka...-Vágott szavába Izuku.
-Mint mondtam,jól vagyok! Nem kérek a segítségedből! -Hangjában semmi érzelem nem hallatszott. A mondat után ismét elindult,de a lány újból útját állta.

-Nem vagyok Bakugou...Tudom jól,hogy az én hangom nem fog eljutni hozzád...
Szomorodott el a lány.
-De akkor is aggódok miattad!! Fáj rád néznem,és mégjobban fáj,hogy nem tudok neked segíteni...Csak tehetetlenül nézem,ahogy szenvedsz...Milyen ember lennék,ha hagynám hogy egy barátom egyedül viselje ezt a terhet!! -Potyogtak a könnyei.

Izuku belülről meg tudta érteni,de még Uraraka Ochako szívből jövő beszéde sem hozta vissza őt...Jobbnak találta ha most nem mond semmit,ezért figyelembe se véve kerülte meg és indult eredeti célja felé.  Uraraka szíve össze szorult,sírni kezdett...

2 nappal később:

A helyzet már nem is lehetne rosszabb. Midoriya már 4 éjszakát és lassan 5 napot töltött alvás nélkül. Egy ember szervezete ezt már nehezen bírja elviselni! Már mindenkit eltaszított magától. Az órákra is ugyan be járt,de nem tudott koncentrálni.

-Azt hiszem ez az utolsó óra...-Gondolta.
-Mit csináljak,hogy ne aludjak el? Már nem bírom tovább!! -Szemei le-le csukódtak. De amint lecsukta őket Takumát pillantotta meg maga előtt,ekkor felriadt.
-Ne!! -Szólalt meg hangosan.

Az egész osztály aggódva figyelte a jelenséget.

Izuku nyugtalan lett. Amint vége lett az órának felpattant és elsietett. Most azonban Bakugou szobájába vette az irányt. Amint be ért,feszülten járkálni kezdett,majd lekuporodott,tenyereit a füléhez szorította,az ágynak nekitámaszkodott.
-Nem én voltam!! -Szólalt meg riadtan,és ezt a három szót ismételgette,még nem pánik roham kerítette hatalmába. Levegőt kapkodni kezdte,az egész teste remegett,arca lángba borult,és izzadni kezdett. Tehetetlen volt,úgy érezte mindjárt megfullad...Nem bírta tovább,a polcon lévő ceruzához nyúlt,majd erőből combon szúrta magát vele.

-Mi történik velem? -Lihegte...

Eközben:

Todoroki,Kirishima,Iida,Uraraka és mindenki az osztályból összegyűlt az igazgató irodájában,aki felbőszült tekintettel meredt az előtte büszkén álló gyerekekre. Sokáig vitáztak,úgy gondolták jobb lenne elmondani mindent őszintén,hogy miért lenne pozitív elengedni Bakugout.

Az igazgató végig komor tekintettel hallgatta őket. De a végére elmosolyodott.
-Fényes jövő vár még rátok! -Szólalt meg lelkesen.

-Kirishima: Ez azt jelenti....

-Igen! Bakugou szabadon távozhat!
Jelentette ki.

Az osztály őrjöngésbe kezdett,de azonnal elhallgattak a következő kijelentéstől...

-Különben is le telt az öt nap!! -Vigyorgott az igazgató.

-Milyen öt nap? Nem három hónapról volt szó?
Kérdezett rá döbbenten Iida.

-Az csak egy kis tréfa volt!! -Jelentette be.

-Miiii??? Tudja maga,hogy ez a kis tréfa mennyi bajjal járt? -Kiabált dühösen Kirishima.

-Nem tudtam...Ezidáig...Fogalmam sem volt arról,hogy Izuku Midoriya  és Katsuki Bakugou között ilyen kémia van. De figyelembe véve Midoriya állapotát nem ülhetek tovább tétlenül!! Ha azt mondjátok Bakugou az egyetlen aki segíteni tud rajta,miért haboznék!?

Mindezek után az igazható csak négy embert engedett beszélni Bakugouval,akik azonnal meg is látogatták őt.

-Mit kerestek itt? -Lepődött meg Bakugou,ahogy meglátta barátait.

-Azért jöttünk,hogy kiszabadítsunk innen!! Jelentette ki Iida.

-Nem kértelek rá titetek! -Fordította el a fejét Bakugou.

-Nincs szükségünk az engedélyedre!
Válaszolt higgadtan Todoroki.
-Nem azért jöttünk,hogy könyörögjünk neked!! -Hiszen erre most nincs idő!!

-Miről beszélsz? -Kérdezte.

-Nem tétlenkedhettünk tovább! -Szólalt meg Uraraka.
-Nem itt van a helyed!! Amit most neked tenned kell az az,hogy beszélsz Dekuval! Csak te vagy rá képes!

-Erre semmi szükség ! -Hajtotta le a fejét Bakugou.
-Jobb neki nélkülem! Ráadásul megérdemlem,hogy ide kerültem!

-Mi ez depressziós hangulat? -Lépett közelebb Kirishima.

-Nem vagyok depressziós!! -Tagadta Bakugou.
-Csak azt mondom hogy Deku-

-Midoriya nincs jól! -Nem köntörfalazott.

-Hogy? -Kapta fel aggódó tekintetét a szőke.

-Rád van szüksége! -Mondta egyenesen a szemébe,aki egyre nyugtalanabb lett.
Kirishima elmesélte mi történt még Bakugou távol volt. Aki egyre feszültebben hallgatta mondandóját. Alig végzett a beszéddel,a szőke sarkon fordult és hirtelen elrohant.

-Hogy lehettem ilyen hülye? -Kérdezte magától,miközben nyugtalanul rohant,hogy láthassa Izukut.