Hangok...Izuku ismerős hangokat hallott maga körül,majd szemeit nyitogatni kezdte. Amint tudata is vissza tért egy hirtelen mozdulattal felült az ágyon. Ekkor Kirishimát és Hirotot pillantotta meg,akik erre a cselekedetre hírtelen reagáltak.

-Mi történt? -Kérdezte Izuku zaklatottan.

Kirishima az elejétől kezdte elmesélni a történteket,de Izuku közbe szólt.

-Tudom,arra én is emlékszem!  Azt mondjátok el mi történt miután elájultam!
-Hol van Kacchan??? -Aggódott.

A fiúk aggasztóan reagáltak a fiú kérdésére.
-Figyelj Midoriya...-Szólalt meg Kirishima.
-Először is kezdjük azzal,hogy azóta már három nap telt el...

-Mi? -Lepődött meg Izuku.
-Három napig...Aludtam?

-Nagyon súlyos sérüléssel hoztak be téged.
-Uraraka is megsérült,de ő már jobban van,azt mondta beszélni szeretne veled miután felébredtél. Bakugou pedig...-Ekkor fejét lehajtotta.

-Mond már mi történt Kirishima!!!! -Izuku elvesztette a türelmét.

-Ő jól van,ne aggódj! De...Miután vissza hoztak titeket mindent elmondott. Ezért őt okolják amiért nem szólt senkinek erről az egészről. Az igazgató úgy döntött elkülönítőbe küldi Bakugout. Senki nem léphet vele kapcsolatba a következő három hónapban...

Izuku teljesen lesokkolt. Nem tudta elhinni ezt az egészet.
-Miért csak őt okolják? -Emelte fel a hangját.

Kirishima szótlanul ült Hirotóval együtt.

-Ez nem lehet!!!! -Pattant fel Izuku az ágyból.

-Midoriya!! -Szólt utána Kirishima.
-Mit akarsz most tenni?

-Nem egyértemű?
-Megyek és beszélek az igazgatóval,hogy engedjék ki. Hiszen nem az ő hibája,hanem az enyém! Én tehetek róla...

-Nem tehetsz már semmit...Én,és az egész osztály is megpróbálta,de semmi haszna...-Szomorodott el Kirishima.

-Kirinek igaza van...Nem örökre zárták el Bakugout, az a három hónap gyorsan el fog telni. -Hiroto próbálta vissza hozni a reményt.

-Nem...-Rogyott össze a padlón.
-Az egy örökké valóság!! (Suttogta)

-De legalább az a köcsög Takuma halott!! Kiabálta be Hiroto,mire Kirishima haragosan pillantott rá.

-Mi? Takuma...Meghalt?
Abban a pillanatban eszébe jutott...
-Én...Öltem meg...-Tenyereit maga felé tartotta,kezei remegni kezdtek. Ez után Kirishima felé nézett.
-Én öltem meg! -Szemeiből könny csordult ki.

Kirishima nem gondolta hogy Deku ölte meg Takumát. Próbálta megnyugtatni,hogy nem ő tette,de a fiú tovább pánikolt. Nem tudta megnyugtatni őt. Később Izukut átvizsgálták,és mivel mindent rendben találtak szabadon távozhatott. Azonnal az igazgatóhoz indult,hogy kifaggassa. De nem járt sikerrel. Ezért magába fordult. Nem láthatta Bakugout,ráadásul azt hitte,hogy ő a felelős Takuma haláláért. Bezárkózott a szobájába és az egész napot ott töltötte.

Este mikor elaludt rosszat álmodott. Arról a napról...Ahogy Takuma megkínozta,ahogy megölte őt,és ahogy Bakugou ellene fordul...
Az álom annyira valóságos volt...Olyannyira hatással volt rá az a nap,hogy a lelke teljesen össze tört. Álmában hangosan felkiáltott,majd ereje aktiválódott,az ablaküveg betört,és a szobába egy légörvény keletkezett. Erre a koliba mindenki felriadt. Azonnal oda siettek,de az ajtó zárva volt. Kirishimának muszáj volt betörnie. De amint megpillantották Izukut,mindenki aggódott.

-Mi történik? -Kiáltotta Denki.

-Azt hiszem ez Midoriya műve! -Válaszolt Kirishima...

-Ő most...Álmában csinálja ezt? -Zavarodott össze Todoroki.

-Tudat alatt aktiválta volna az erejét?
Aggódott Iida.

-Iida!!!! -Szólt határozott hangon a fiúnak Kirishima,aki bólintással jelezte,hogy megértette,ezután ereje segítségével elsietett.

A fiúk megpróbálták megközelíteni,de semmi esélyük nem volt. Pár perc elteltével Iida vissza tért,Aizawa sensei-el aki azonnal cselekedve egyetlen pillantással leállította az egészet.

Másnap Deku újra a kórházi ágyon ébredt.
Azonnal szembe találta magát Aizawa-sensei-el. Aki elmagyarázta neki mi történt.

-Ugye tudod,hogy ezzel másokra is veszélyt jelentesz? Kérdezte haragosan a férfi.

-Tudom!! -Mondta remegő hanggal,mert megrémisztette őt,hogy megint árthat valakinek.

A tanár sóhajtott.
-Egyenlőre úgy döntöttem,hogy adok még egy esélyt. Az építő iparban dolgozó hősök,még ma rendbe hozzák a szobád. Tehát minden lehet a régi,de ha még egyszer előfordul,sajnos drasztikus lépést kell hoznom! Megértetted Midoriya?

A fiú csak bólintott.

Aizawa aggódva nézett rá.
-Szedd össze magad! Erősebb vagy te ennél! Rengeteg hős van a világon aki hasonló,vagy sokkal rosszabb helyzetből küszködte már ki magát.

-Ha engem ennyire egyszerűen megkímél,akkor...Őt miért nem? -Keservesen nézett fel.
-Nem ő a hibás!! All For One engem akart,és Takumával akarta elintézni a piszkos munkát,ráadásul...Én voltam az aki megölte őt!

-Nem én döntöttem Bakugou felől!
-All Might-al próbáltuk lebeszélni az igazgatót,de mind hiába.

############################

Deku az egész napot a kórházba töltötte.
Estére kész lett a szobája így ott tudta tölteni az éjszakát. De annyira rettegett,hogy megint elveszíti az eszét,hogy nem mert elaludni. Tehát egy szemhunyásnyit sem aludt. Reggel pedig fáradtan indult az osztályterembe,ahol mindenki aggódva rohanta le. Az egész osztály aggódott miatta,de Izuku csak ennyit mondott "jól vagyok„

Az órán nehezen,sőt szinte nem is tudott figyelni,folyton az ablakon bámult ki. Szünetben ugyan így tett. A barátai próbáltak beszélni vele de,elutasította őket.
Az ebédet kihagyta,amint vége lett az óráknak fel ment a szobájába. Ez így ment még két napon keresztül,még nem a harmadik nap reggelén amint kilépett a szobája ajtaján Kirishimát pillantotta meg.

-Mit akarsz? -Kérdezte Izuku semmitmondó tekintettel.

Kirishima csak aggódva nézte,sápadt fehér arcát,karikás,álmos szemeit.
-Mikor aludtál utoljára? -Kérdezte.

-Ne haragudj Kirishima...Nem akarlak megbántani...Szóval most inkább hagyj békén!
Kilépett az ajtón,és otthagyta őt.

-Ez nem ment túl jól...-Lépett oda Todoroki.

-Hallottad? -Kérdezte Kirishima.

-Igen,én is próbáltam beszélni vele,de nekem sem mondott többet. -Mondta,aggódva.

Kirishima sóhajtott.
-Azt hiszem,neki most...Egy valakire lenne szüksége!!

Todoroki: -És én nem nyugszom még ezt a valakit ki nem szabadítom! -Mosolyodott el.

-Hmp...-Mosolygott Kirishima is.
-A számból vetted ki a szót!

Sziasztok!!
Ne haragudjatok,hogy ritkán van rész,nem felejtettem el,csak sok volt a dolgom,plusz kaptam egy kiskutyát is!🤫🥰 És ugye vele is sokat kellett/kell foglalkoznom! Ezt eltekintve nagyon örülök annak,hogy tetszik nektek ez a könyv! Ez a rész lehet nem olyan izgalmas,de hamar hozom a többi,egyben befejező részeket is!